Terepfutás a síkságon 5. Ha sík, nem feltétlenül unalmas. Nagyon sok különleges, sík, erdős és ligetes terület van, ahová megéri egyszer legalább ellátogatni terepfutóként. Álljon itt néhány ajánlat: Érdemes körbefutni az ócsai pincesort. Rendkívüli élmény! Ha még nem futottál a Tápiószentmárton környéki jelzett turistautakon, itt az ideje kipróbálni! A programot pedig akár össze is kötheted a Kincsem Park meglátogatásával. A Merzse-mocsár igazi gyöngyszem Budapest XVII. kerületében. Nem utolsó sorban, a teljes Alföldi Kék útvonala és annak bármelyik szakasza szép kihívás lehet. Végül pedig ne felejtsük el, hogy azért "a hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe" technika minden alföldi terepfutónak nagy hasznára válik! A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe. 😉 Jó terepfutást nektek! Akár síkon, lankán vagy a hegyek között! Perényi-Bakó Andi
Az örök érvényű diszciplina Persze a hiszti csak amolyan luxushiszti féle. Minden percben tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az utóbbi két évben minden otthon töltött percem egy kínlódás volt, azt a heti egy vagy két éjszakát leszámítva, amikor műsort vezettem vagy technikuskodhattam - "Páva vagyok! Engedjetek repülni! " – illetve azokat az estéket kivéve, amikor a barátaimmal lehettem. A fent leírtak ellenére itt tényleg minden sokkal nyugodtabb: aktuálisan nagy a feladat, ezért vagyok fáradt és feszült, de ahogy egyre jobban beérik a befektetett munka gyümölcse, tudom, hogy azt fogom mondani, hogy megérte, és végre rendbetehetem a dolgaim. Nem mondom, hogy itt akarok megöregedni ebben a töketlen környezetben, de a lényeg, hogy most igyekeznem kell a pozitívumokat szem előtt tartani, és lesz még nekem pub-om a Ráday utcában. Hétvégén felmegyünk a hegyekbe. Vagy a Time Square-en. Ja nem, oda a "szakadó esőben sárga taxit fogni" jelenetet terveztem.
Hétvégén elvittem a kis Fiút társaságba - szombaton a Magyar Mozgásterápiás Egyesület Szakmai Napjára, vasárnap meg a ruhacserére. A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe- Balatonfüred,Tamás hegy - nature videos samsung s7 - YouTube. Babával menni nagyon vicces, egyben zavarbaejtő: ha csak úgy beslisszolok egy előadást követően a kérdések résznél és leülök a hátsó sorban, senki ügyet sem vet rám, nem zavarom meg az előadást, max a szünetben odajönnek az ismerőseim vagy én hozzájuk. Ugyanez hordozókendőben alvó babával: egyvalaki hátrafordul megnézni, ki jött be, meglát, olyat fejet vág, hogy azonnal még öt ember hátrafordul, míg végül mintegy húsz táncterapeuta néz minket ellágyultan, az előadót meg senki. A kedvenc részem az volt, amikor szünetben kicsit felébredt a baba és megszemlélte a magyar táncterápiás szcéna krémjét, amely körülötte gyülekezett, majd a kendőt rágcsálva vigyorgott Juditnénire, aki épp azt magyarázta neki, hogy "engem nézzél, ne a Sujtó Katit". Egyébként részben azért mentem, mert arról a külföldi konferenciáról számoltak be, ahová nagyon el szerettem volna menni, de pont szültem, részben meg azért, mert akartam egy kicsit táncterapeutákkal bandázni, és ez pont olyan társaság, amelynek a szakmai rendezvényére simán be lehet állítani babával.