Nincs abban semmi meglepő, ha női sorsokról szóló kötetek születnek. Babarczy Eszter szikár prózanyelvű, tematikailag sokszínű, mégsem széttartó debütáló szépirodalmi könyvének megjelenését követően mégis felbukkant a tabudöntögetés címkéje. Babarczy Eszter Fotó: Barbara Gabriella/Népszava Az egyetemi oktatóként, műfordítóként, eszme- és művészettörténészként ismert Babarczy Eszter novellafüzérének első meglepetése, hogy nem egy műveltségét fitogtató entellektüel írásait olvassuk. A mérgezett nő borítóján, ha nem is egy kékharisnya, de egy kék háttér előtt merengő nő áll, aki hátat fordít a szögesdrótoknak (és az olvasóknak), melyek úgy ágaskodnak, mint a tilalomfák. Hogy mérgezett volna? Talán kicsit megbolondult, talán kissé szembemegy a társadalmi elvárásokkal, aztán kontyba fűzi a haját. Annyi bizonyos, hogy Babarczy karakterei fokozatosan esnek át a nőiség felfedezésének és megélésének társadalmi elvárásokkal teli, kényszereket szülő állomásain, úgymint a punci felfedezése, a copf, a Barbie, a fürdőruhafelső, a melltartó, a testsúlypánik, a szempillafesték, a mammográfia, az abortusz, az orgazmus és a fogamzásgátlás.
A falcolás is lehet indokolt. Megértem a falcolást…" A test kiigazításának, korrekciójának több módozata is van, A pokol című darab egy kényszeres drogériamustra és -vásárlás plasztikus megragadása: az elbeszélő (felnőtt) nő természetesnek veszi, hogy míg mások ("a lányok") tetoválást és testékszert viselnek, neki föltétlen végig kell néznie a ráncot eltüntető vagy hidratáló krémek és a hajfestékek választékát, s vásárolnia is kell, hiszen kifejezetten ezért ejti mindig útba a boltot, illetve ha erőt vesz magán, ezért kerüli a bolt mellett hazavezető utat. A kozmetikumok közt hangoskodó orosz turistákról mondja, nagyon költői eszközökkel: "a valamikori munkásosztály valamikori lázadásának ironikus idézeteiként, a testükbe kódolt agresszivitással kapták fel és lökték odébb a leértékelt árut". A kényszerűség, a függés, a testnek való kiszolgáltatottság – már ha a mániákus testápolás vagy ennek gondolata annak számít – egyszersmind újfent a testtel való törődés és foglalkozás, mondjuk ki, Babarczy Eszter beszélője kimondja: maga a pokol.
Született: 1966, Budapest E-mail: Babarczy Eszter kultúrtörténész, publicista. 2003-tól a BMGE Média Oktató és Kutató Központ munkatársa, 2004-ben a Magyar Telekom Képzési és Tudásmenedzsment Igazgatóságának Virtuális Vállalat projektjének vezetője. 1988-tól publikál és szerkeszt folyóiratokban, napilapokban, internetes portálokon, több internetes közösség alapítója. Kutatási területe a bizalom, az autoritás, a kooperatív viselkedés és a reputáció elmélete és gyakorlati formái, az információszűrés és feldolgozás és a tudásmenedzsment a társadalomban, a kultúrában és a vállalatokban, az online közösségek működése, valamint a kulturális identitások kialakulása a médiában és a nyilvánosságban.
És befizetni a biztosítást, ez a másik, a biztosításon nem lehet spórolni, akkor aztán úgy jársz, mint a múltkor az ablakkal, amit becsapott a vihar, ha becsapja a vihar az ablakot, jó, hogy van biztosítás, mert nem kell jönnöd hozzám, hogy márpedig kitört az ablak, mit csináljak, hideg van, hanem kihívod szépen a biztosítót, megnézi, fizet. Értem, hogy az a biztosítás sok, abból hány túró rudit lehetne venni, hány csomag cigarettát, értem, hogy erre gondolsz, és nem fizeted be, még az autó biztosítását sem fizeted be, mert arra gondolsz, hogy most nagyon kellene egy csirke, hogy legyen mit főzni, hogy most muszáj megvenni a cigarettát, mert Bali megőrül nélküle, értem, hogy ez tűnik fontosabbnak, de nem mindig az a fontosabb, ami fontosabbnak tűnik. Mert az ember érzése, hogy mi fontosabb, az csalóka, mert érzésből nem szabad pénzről dönteni, nem érzed, nem fáj, hogy nem fizetted be az autó biztosítását, mert az persze nem fáj, nem szorít úgy, mint amikor nem tudsz húst tenni az asztalra, de mégis fontos.