A Dohány utcai zsinagógát ugyanis nemcsak az ortodoxia, de a szakadást elutasítók közössége sem tekintette magáénak. Bevett nézet szerint a status quo hívei saját, konzervatívabb rítusú imaházat szerettek volna, ezért e célból 1867-ben megvettek két lakóházat a Rumbach Sebestyén utcában. Itt épült fel hamarosan közadakozásból az új imaház, amely a zsidónegyed úgynevezett zsinagóga-háromszögének második darabjaként született meg a híres bécsi szecessziós építész, Otto Wagner (1841-1918) tervei alapján. (Érdekes a kronológia: utolsóként a legkonzervatívabb, azaz az ortodoxok imaháza, a Kazinczy utcai zsinagóga épült fel 1912 és 1913 között, a Dohány utcai zsinagógával folytatott "verseny" szellemében. ) Az osztrák építészt társtervezőként, leginkább a kivitelezésben Kallina Mór (1844-1913), a magyar neoreneszánsz építészet kiemelkedő alakja ( Honvéd Főparancsnokság épület, Budai Vigadó) segítette. Rumbach sebestyén utcai zsinagóga látogatás. A zsinagóga felekezeti hátterét illetően ugyanakkor itt feltétlenül utalni kell arra, hogy újabb kutatások szerint (Haraszti György, Komoróczy Szonja Ráhel) a szakirodalom és a Mazsihisz által egyaránt elfogadott állásponttal ellentétben a Rumbach voltaképpen nem a status quo ante irányzat, hanem a konzervatívabb ízlésű neológok számára épült.
Nemrég állították helyre teljes pompájában a budapesti Rumbach Sebestyén utca legértékesebb ingatlanát, a "Rumbach zsinagógát". Index - Kultúr - 3000 szög és 4 négyzetméter − emlékezés az utoljára felszabadult pesti gettóra. Ennek apropóján tanulságos felidézni az épület történetének néhány fontosabb időszakát, illetve a zsinagóga megszületésének körülményeit. A zsinagóga felépítésére 1869 és 1872 között került sor, ennek hátterében pedig azok, a magyarországi zsidó vallási irányzatok közötti viták húzódtak meg, amelyek az 1868-as zsidó kongresszust követően végleges szakadáshoz, a neológ, az ortodox, majd a status quo ante hitközségek létrejöttéhez vezettek. Az ellentét lényege életmód- és szemléletbéli különbségekre, többek között arra a kérdésre vezethető vissza, hogy van-e létjogosultsága a zsidóság közéleti szerepvállalásának és ezzel szoros összefüggésben a vallási életet érintő modernizációs elképzeléseknek. A reformokat sürgető irányzat, a neológia hívei – ők jellemzően a zsidóság gazdagabb, nagyvárosi, polgárosult és nyitottabb életformát képviselő rétegét alkották – a vallási élet megújítását szorgalmazták, amely a zsinagógaépítészettől, az öltözködésen (pajesz, valamint a megkülönböztető vallási ruhadarabok, jelképek viselésének elutasítása a civil életben), a rabbi szerepének újragondolásán, a magyar nyelvű prédikáció bevezetésén át az orgonahasználatig számos területet érintettek.
Az emlékezést ennyi év után nem egy expresszív, sokkal inkább egy elgondolkodtató, reflexióra hívó gesztussal lehet kifejezni" – fogalmazta meg pályamunkájában a tervező. A tér közepén egy pontosan négy négyzetméteres korong áll majd, emlékeztetve arra, hogy átlagosan ekkora élettere volt egy embernek a gettóban, a korongon pedig háromezer szögnyomot helyeznek el a temetetlen áldozatok emlékére. A korongon szövegmagyarázat is lesz körben magyar és angol nyelven, ebben leírják többek között azt is, hogy a pesti gettó kijáratait 1944–45 fordulóján 16 utcán át tartó deszkapalánk vette körül. A bronzkorong egy betonperemre fekszik, amely a lyukaknak mélységet biztosít, és lehetőséget teremt a belső, rejtett világítás kialakítására is. A lyukak a szögnyomok, a szögek helyei, amelyek a gettó kerületén a betonban valóságosan, itt pedig negatívjukkal szerepelnek. Rumbach utcai zsinagoga. A gettó kerületén pedig az egykori utcák járdájában háromezer darab három centiméteres, sorszámozott bronzszöget helyeznek el ritkuló mintában, tehát a kerületi részen folyamatosan és markánsabban, a belseje felé egyre ritkulóbban.