/UTALÁS A FORRÁSRA! / Az elszegényedő birtokos nemesek, a dzsentri kb. 200- 1000 holdas birtokkal rendelkeztek. Elszegényedésük okaként említhetjük a kárpótlás elhúzódását, a jobbágyfelszabadítás következtében elveszítették az ingyen munkaerőt, a passzív ellenállás, a tőkehiány következtében birtokaik rosszul jövedelmeztek. A dzsentri befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek mellett az állami hivatalok, illetve az ügyvédi, jogi pálya voltak, s jövedelmei egyre nagyobb részt innen származtak. A bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton lévő lakásait bérelték. A dualizmus korának társadalma -. Az elvárt úri külsőségek és valós anyagi helyzetük ellentmondásai siettették anyagi romlásukat, így a dzsentri joggal vált a korszak kipellengérezett figurájává. Ám mindemellett ott volt '48, s a régi elmúló világ hagyománya. A szűk nagypolgári réteg jelentős része az 1830-48-ig tartó reformkorban terménykereskedelemből gazdagodott meg, majd kihasználták a szabad gyár és ipar alapítását (1839). A haszonból újra befektették.
Egyrészt folytatódott városi német és a zsidó lakosság asszimilációja. Másrészt a szülőhelyét elhagyó népességnek csak egy része vándorolt ki az országból, másik része a városokba, elsősorban Budapestre költözött.
A második ipari forradalom (1870-1914) okozta gazdasági fejlődés átalakította a dualista magyar társadalmat. Általánosságképpen elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági népesség aránya csökkent, de nőtt a munkásság az ipari fejlődés miatt, a középosztály és az alkalmazotti réteg a polgári állam kiépülése végett. Az átalakulás egész Európában megindult, viszont korántsem egyformán zajlott le. Kelet- és Közép-Európában egymás mellet éltek a régi, földbirtokos és parasztokból álló preindusztriális; és az új, polgárokból és munkásokból álló posztindusztriális társadalmi rétegek. Az ilyen átmeneti szerkezetű társadalmat nevezik torlódó társadalomnak. Az 1867-1918 között fennálló Osztrák-Magyar Monarchiára is ilyen szerkezetű társadalom volt a jellemző. Ennek a jelenségnek demográfiai háttere van: a gazdaság és az egészségügy fejlődése életszínvonal emelkedést okozott. Nőtt a természetes szaporulat is a korban. Ennek ellenére akadnak csökkentő tényezők is, úgymint az egykézés, az öngyilkosságok számának emelkedése, és a migráció.