sajtfajta érlelési idő csomagolás megjegyzés Appenzeller® CLASSIC 3 hónap ezüst-kék-piros kevésbé fűszeres Appenzeller® SURCHOIX 4-5 hónap aranyszínű fűszeresebb, zsírtartalma 48% Appenzeller® EXTRA 6 hónap arany-fekete intenzív fűszeres íz Appenzeller® Bio Bio-Milch-címke ízben nem különbözik, biotejből készül Appenzeller® 1/4 Fett Mild 3-4 hónap ezüst-zöld 30%-kal kevesebb kalóriát tartalmaz Appenzeller® 1/4 Fett räss 6-8 hónap ezüst-barna erősen fűszeres ízű Felhasználása [ szerkesztés] Hideg és meleg konyhában is sokoldalúan felhasználható. A lágyabb, kevésbé fűszeres fajták alkalmasak fondue vagy raclette készítéséhez, a fűszeresebbek salátákhoz, felfújtakhoz stb. Több számban is első helyezést zsebeltek be a Komplex Dance Stúdió versenyzői : hirok. A sajt mindenképpen jellegzetes ízt ad az ételnek. Lásd még: Mit-mihez használjunk Tanácsok, tippek Magyar Wikipédia: Appenzeller sajt
Nem volt csomagja. Mégis nehezen ment. A válla meggörnyedt, és úgy érezte, újra elesik, az ívlámpák alatt, az állomás fényes órája alatt, mint mikor a gyalulatlan keresztet cepelte. Az, amit vitt a szívében, nehezebb a keresztnél. Arca sohase volt ilyen szomorú. Még akkor sem, azon a rendkívüli, érthetetlen éjjelen, mikor porba nyomta a homlokát, s jött a tömeg, lámpákkal és fustélyokkal, fáklyákkal és botokkal, s tudta, ez az utolsó éjszakája. Mit is keres itten? Lassan kiért a térre és onnan a Rákóczi útra. Vásárhelyi bravúr az NB I-ben: két gólt rámolt Sós Bence a Gyirmótnak - Promenad24 : Hodmezovasarhely. Még lélegzettek a lámpák. A mulatóhelyek, dongó kaptárok, ontották magukból az emberrajt. Némelyik embernek bordó volt az arca, és a pezsgőtől dadogott a nyelve. Látott nőket is jönni, sáfrányhajakkal és a fülük cimpájában hamis gyémántokkal. Egy hájas polgár nyitott egyfogatúban hajtatott haza, és levette keménykalapját, hogy szellőztesse fejét. Valami huncut kuplét fütyörészett, ami nagyon tetszett neki. Ő megállt a járda peremén és csodálkozott. Azt hitte, hogy itt döbbenet fagy az arcokra, és mindenki azokkal van, akik most a kárpáti hóban meghalnak.
Most lassan lépegetnek, botra-mire támaszkodva, porszürkén, a porszürke alkonyaiban. Egy pillanatra közel, nagyon közel lépett hozzájuk, s a régi, hasonlatos modorában azt mondogatta, hogy bár szürkék, mint a por, tündökletesebbek a napnál és a karbunkulusnál. A katonák nem vették észre. Csak egyetlen katona. Nagyon kis katona volt ez. Még a közlegénynél is kisebb. Mert az egyik lába fából volt. Szürke kis paraszt, földtúró féreg, a ruhája csupa ránc, a hajtókája vásott és szurtos, a szuronya törött, a gombja lógós, az orra görcsös, a körme csempe, nem templomos, nem bibliabújó, bárdolatlan, lepcses szájú, még írni-olvasni sem tudó katona. Ment a többivel a kórházba a mankóján, mely már megtanult vele járni. Amikor azonban meglátta a járdán az idegen embert, allelujázni kezdett, hirtelen eldobta mankóját, a falábát bakancsához verte, kihúzta magát, és feszesen szalutált, mint a táborszernagynak szokás, olyan hosszan, olyan hihetetlenül hosszan, mint az ólomkatonák, akik örökké szalutálnak.
Egyedül ez a falábú árva ismerte meg őt... "