Nóra és Dénes kissé fásult, de biztosan működő párkapcsolatába új reménysugár érkezik azzal, hogy a hosszú örökbefogadási procedúra végén végre egy kisbaba alakja sejlik fel. Karnyújtásnyira vannak attól, hogy szülők legyenek, amelyet aztán egy borzalmas incidens rombol porig, de nemcsak a szülővé válás, hanem a párkapcsolatuk is komoly veszélybe kerül. Egy alkoholmámoros éjszaka után hazafelé a buszon összekapnak, Nóra dühösen hagyja ott a buszon férjét, Dénes pedig otthon várja, hogy a felesége lehiggadva térjen haza, átbeszéljék a dolgokat, és menjen minden tovább a régi kerékvágásban. Nóra azonban zaklatottabban tér haza, mint valaha, Dénesnek kell egy kis idő, hogy felfogja, nem egy nagyobb hisztiről van szó. Nóra állítása szerint éjjel egy férfi megtámadta és megerőszakolta, a tehetetlen férjben a fájdalom mellett azonnal felébred az igazságérzet is: menni kell a rendőrségre. Ezzel veszi kezdetét a kálváriájuk, amely a személyes tragédia mellett egyrészt nagyon pontos betekintést nyújt a kelet-európai bürokrácia idegtépő útvesztőibe, de ahogyan a rendőr unottan kérdezgeti a számára csak egy sokadik áldozattól az erőszak részleteit, majd odaszúrja, hogy hamarabb kellett volna jönni, az szomorúan tökéletes mintája az áldozathibáztató rendszernek is – ezen a téren a Legjobb tudomásom szerint már-már a román újhullámos alkotások valóságábrázolását és problémafelvetését idézi.
Ez néha már-már egysíkúnak tűnik, de Bodolainak is megvannak a maga csúcspillanatai: amikor végül mégis árulkodóvá válik az arca, és megértjük, miért is nem akarta, hogy átlássunk rajta. Mert semmi olyan nem tükröződik a szemében, amit láttatni akarna magáról. Ha a Legjobb tudomásom szerint is egyike lenne azoknak a nyugati filmeknek, amelyekben a fent sorolt módon érzékeny segítők állnak teljes bizalommal az áldozat mellé, alighanem rossz döntés lett volna az alkotóktól, hogy noha mindvégig nagyszerűen játszanak azzal, ahogyan Nóra környezetében mindenki elbizonytalanodik az újabb és újabb részletek felbukkanásakor, végül mégis tökéletesen egyértelművé teszik, mi is történt. De ebben a filmben, ebben a közegben, ebben az országban ez inkább olyan, mint egy pohár hideg víz egyenesen az arcba löttyintve. Akármit is gondolt a néző a történet valóságtartalmáról, és ezzel akarva-akaratlanul általában a nők elleni erőszak áldozatairól is, végül szembe kell néznie azzal, hogy mi is játszódott le valójában a fejében annak hatására, ahogyan az alkotók furfangosan végigvezették ezen a labirintuson.
Legjobb tudomásom szerint (Magyar) Dráma Legjobb tudomásom szerint 2021 Szereplők Bodolai Balázs, Hámori Gabriella, Fenyő Iván Rendező Lőrincz Nándor Premier 2021. december 16. Korhatár Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. Időtartam 2 óra 3 perc A magyarországi mozikba december 16-án kerülő film egy örökbefogadó házaspár kálváriáját mutatja be, miután a nő azt állítja férjének egy átmulatott éjszaka után: szexuálisan bántalmazták. A film vállalása és különlegessége, hogy ez a téma rendhagyó módon a férj szemszögéből látható. A film még nem található meg a műsoron.
magyar filmdráma, 123 perc, 2020 Eredeti magyar nyelven Rendező(k): Lőrincz Nándor, Nagy Bálint Szereplő(k): Hámori Gabriella, Bodolai Balázs, Menszátor Héresz Attila, Fenyő Iván Forgalmazó: Budapest Film PREMIER: 2021. 12. 16. A történet főszereplője Nóra és Dénes, egy fiatal házaspár. Dénes feleségét egy éjszaka nemi erőszak éri. Az ellentmondásos tanúvallomások miatt és a bizonyítékok híján a rendőrség nem tud igazságot tenni az ügyben. A férj először felesége mellé áll, támogatja, személyesen próbál meg utánajárni, hogy pontosan mi is történt azon az éjszakán, a későbbiekben azonban az eset feldolgozása próbára teszi a kapcsolatukat. A pár különösen nehéz helyzetbe kerül, mert mindez épp egy örökbefogadási folyamat végén történik, és a történtek befolyásolják a döntés kimenetelét. → IMDb adatlap
Ezt láttad már? Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni. A kissé karót nyelt, már-már papucsférj Dénes és a sokkal karakánabb Nóra igen eltérő jellemek, s noha szeretik egymást, láthatóan nincs minden rendben közöttük. Az alapvető kommunikáció, a bizalmi kérdések, érdekellentétek mind felszínre kerülnek a cselekmény során, melyek újabb kérdéseket vetnek fel. A kétórás játékidő utolsó harmadáig tökéletesen működik a realista dráma, illetve a fojtogató thriller elegye, a zárásra azonban kicsit elfárad az összkép. Egyrészt több helyen éreztem, hogy lezárhatták volna a sztorit, a nagyobb problémám mégis a revelációval volt. Ahogy említettem, Lőrinczék nagyon bevállalósat húztak a történetet illetően, az utolsó pillanatban viszont pont ez a bátorság veszett el. Ítélkezőnek hathat, ha azt mondom, hogy a biztonsági megoldáshoz nyúltak, úgyhogy inkább azzal zárom a gondolatmenetet, hogy nekem jobban működött volna, ha nem derül ki az igazság.
Ez össze is jött, az a bizonyos extra ugyanis a perspektívaváltásban nyilvánul meg. Egy nemi erőszakra fókuszáló alkotásnál elsősorban a női nézőpont dominál, jelen esetben - bár Nóra is központi szereplő, - mi nézők sokkal inkább Dénes kálváriáját fogjuk megtapasztalni. Szintén remek húzás, hogy az eset közel sem egyértelmű, sőt. A nő kezdetben a rendőrségre sem akar elmenni, felejteni szeretne, levetkőzni a szégyent és a babavárással elvonni a figyelmet. Vallomása ellentmondásos, tele van vakfoltokkal, és férje támogatja és kezdetben eltökélten el akarja kapni a tettest, de egyre inkább meginog a bizalma neje állításában. Bátor lépés Lőrinczéktől, hogy bele mertek állni ebbe és feltettek olyan kényes kérdéseket, melyektől sokan tartanak. Gondolok itt az áldozathibáztatás és a tények elferdítése közti különbségekre, a súlyos vádakkal való szembesülésre, vagy akár a nyilvánosságra tárt nézőpontok következményére. A másik bravúr, hogy a film legalább annyira szól a diszfunkcionális, netán toxikus kapcsolatokról, mint a nemi erőszak okozta traumákról.
Adatvédelmi áttekintés Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Régebbi cikkek Összesen 43 cikk, 1 / 4 oldal
© Technológia: Múltidéző feladatot kaptak a Kazahsztánnal határos oroszországi Novoszibirszki terület kozákjai a KGB utódszervezetétől, a Szövetségi Biztonsági Szolgálattól (FSZB). A belügyi titkosszolgálat emberei katonai képzésben részesítették a hagyományőrző félkatonai szervezetet, hogy a határőrség kötelékében a múlt héten zűrzavarba süllyedt Kazahsztánnal közös határt őrizzék. A kozákokat megtanították az államhatár védelmének alapjaira, a katonai topográfiára, a határvédelem technikai eszközeinek használatára, a katonai egészségügyi ellátásra – áll az FSZB közleményében. A cári Oroszországban viselt egyenruhában járőröző, kucsmát viselő férfiak állítólag már fogtak is három határsértőt. Kritikusok szerint azonban a kozákok katonai kiképzése meglehetősen aggályos, mivel – bár az orosz katonaság szerves részét képezték – hagyományosan a cárt szolgálták kiváltságokért, juttatásokért cserébe. És a szolgálat gyakran nem kedvelt kisebbségek, például zsidók ellen folytatott pogromokban, vagy nem kívánt tüntetések, sztrájkok erőszakos feloszlatásában nyilvánult meg.