A képviselők 259 igen szavazattal, 36 nem ellenében döntöttek a kormány előterjesztésének minősített többséget igénylő passzusairól, míg további részeit 257 igen és 37 nem szavazattal fogadták el. A nemzeti vagyonról szóló törvény az alaptörvény kötelezettségének megfelelően meghatározza az állami és az önkormányzati közfeladatok ellátásának infrastruktúráját jelentő nemzeti vagyon védelmének és a vagyonnal történő gazdálkodásnak az általános alapelveit. Hosszú a lista A törvény hosszan sorolja mi tartozik a nemzeti vagyon körébe: egyebek között az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló dolgok, pénzügyi eszközök, társasági részesedések, vagyoni értékkel rendelkező jogosultságok, a légtér, az üvegházhatású gázok különböző kibocsátási egységei, a felszín alatti ásványkincsek a lelőhelyükön és a felszín alatti vizek. Ide sorolja a törvény az állami fenntartású közgyűjteményeket, a régészeti leleteket és a nemzeti adatvagyont. Nevesítve az állami vagyon körébe tartozik a Szent Korona és az Országház is.
Erre azért van szükség az indoklás szerint, mert a vagyonkezelői jog rendkívül széles körű, "kvázi tulajdonosi jogkört" jelent. A törvény rögzíti azt is, hogy nemzeti vagyon tulajdonjoga térítésmentesen átruházható a közfeladatok ellátójára az állam és a helyi önkormányzat között. Lényegében ez teremti meg a lehetőségét annak, hogy az önkormányzatok oktatási, egészségügyi, szociális feladataikkal együtt vagyont is átadhassanak az államnak. A nemzeti vagyonról szóló törvény az önkormányzati ingatlanok értékesítésekor az államnak elővásárlási jogot biztosít. mti
A negyedik vagyoni csoportba az üzleti vagyon tartozik, amely engedély nélkül elidegeníthető, hasznosítható, tehát a piaci forgalom része. A szabályozás alapelvei közé tartozik, hogy a nemzeti vagyon közérdeket szolgál, "közös szükségletet elégít ki", legfőbb rendeltetése szerint pedig a közfeladatok ellátását biztosítja. A nemzeti vagyonnal való gazdálkodás célja a természeti erőforrások megóvása, a nemzeti értékek megőrzése és méltó hasznosítása, a jövő nemzedéke szükségleteinek figyelembe vételével. A nemzeti vagyon átruházására, hasznosítására vonatkozó szerződés kizárólag olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete, szervezete, tevékenysége átlátható. Ez lényegében kizárja az off-shore cégeket a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás köréből. A tervezet meghatározza azt a kört, amelynek a számára a nemzeti vagyon kezelésbe adható. A korábbi szabályozáshoz képest jelentős mértékben szűkül a nemzeti vagyon kezelésére jogosultak köre; az állam és a helyi önkormányzat szerveire, intézményeire, valamint ezek 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezetekre korlátozódik.
2011. december 27. Sarkalatos törvény biztosít védelmet a nemzeti vagyonnak december 31-től; a jogszabály értelmében a jövőben vagyonkezelői feladatot csak az állam és a helyi önkormányzatok, intézményeik, valamint a 100 százalékos tulajdonukban álló gazdálkodó szervezetek végezhetnek. A december 23-án elfogadott jogszabály teremti meg az alapját annak, hogy az önkormányzatok eddigi közfeladataikkal együtt vagyont is átadhassanak az államnak. A jogszabályra a január 1-jén hatályba lépő alaptörvény miatt volt szükség. Az alaptörvény ugyanis kinyilvánítja, hogy a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvénynek kell meghatároznia. Az új törvény szerint a nemzeti vagyoni körbe az állam és a helyi önkormányzatok vagyona tartozik. Az adott nemzeti vagyon a jövőben a közfeladatok ellátásával együtt telepíthető állami vagy önkormányzati tulajdonba. A törvény tehát a nemzeti vagyon elsődleges rendeltetéseként a közfeladatok ellátásának biztosítását határozza meg.
A nemzeti vagyon harmadik kategóriája a korlátozottan forgalomképes vagyoni kör. Az ide tartozó vagyonelemek eladhatók, megterhelhetők, de csak törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott feltételek szerint. Ez általában valamilyen hatóság vagy egyéb szerv előzetes jóváhagyását jelenti. A szóban forgó kategóriába tartozó vagyonelemek nagy számosságára miatt ezt a kategóriát csak definíció szintjén említi meg a törvény. A negyedik vagyoni csoportba az üzleti vagyon tartozik, amely engedély nélkül elidegeníthető, hasznosítható, így a piaci forgalom része. A nemzeti vagyonnal való rendelkezésnek, a vagyon kezelésének és hasznosításának a közérdeket kell szolgálnia, a vele való gazdálkodás célja a természeti erőforrások megóvása, a nemzeti értékek megőrzése és hasznosítása, a jövő nemzedéke szükségleteinek figyelembe vételével. A nemzeti vagyonnal állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen kötelesek gazdálkodni a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint.
A koherencia megteremtése érdekében módosított az Országgyűlés egyes ágazati törvényeket is, egyebek mellett a közúti és vasúti közlekedésről, a vízgazdálkodásról, a víziközmű-szolgáltatásról, a bányászatról, az állami vagyonról, a felsőoktatásról és az önkormányzatokról szóló jogszabályokat is.