Mostohafiát... aki mint afféle kisfiú, állítólag vezéresdit és császárosdit játszogatott, horgászás közben saját szolgáival ölette a tengerbe. Dajkájának fiát száműzette mert egyiptomi helytartó korában megfürdött abban a fürdőben, melyet a császárlátogatás alkalmára építettek. Halálba kergette tanítóját Senecát, bár valahányszor ez elbocsáttatását kérte s vagyonát is át akarta engedni, mindig égre földre esküdözött neki hogy nincs mitől tartania, s hogy inkább meghal, minthogy bántalmazza. Burrusnak, a testőrparancsnoknak torokfájására orvosságot ígért; mérget küldött. Vagyonos és elöregedett felszabadított rabszolgáit, akik örökbefogadtatásának, majd uralkodásának támaszai és irányítói voltak, ételükbe vagy italukba kevert méreggel emésztette el... " (Suetonius) Császárportré [Traianusról] "Uralkodóként is megmaradt e régi emberséges közvetlenséged. Római Birodalom - A városi élet. Korábban gyalog jártál, gyalog jársz most is; élvezted a munkát, ezt teszed ma is. Minden ugyanaz maradt körülötted, a szerencse semmit sem változtatott rajtad.
A másik nem ruháinak viselete és ezzel más nemi szerepben való szereplés ugyancsak erős ellenérzéseket váltott ki a korszakban. Julius Caesart például egész életében azzal vádolták, hogy fiatal korában női ruhában élt IV. Nikomédész bithüniai király udvarában, ahol "minden asszony férfija és minden férfi asszonya volt". Az Augustust követő Tiberiusról ugyancsak az a hír járta, hogy Capri szigetén rendszeresen női ruhákat viselt és Vénusz módjára felöltözve jelent meg banketteken. Római Birodalom - Az elmaradt fürdőzés.. Az első római császárok közül azonban természetesen Nero nevéhez fűződnek a legnagyobb botrányok. Az utókor által Róma felgyújtásával is – valószínűleg egyébként tévesen – vádolt uralkodóról olyan történetek keringtek, minthogy halálra rugdosta terhes feleségét, vagy hogy vérfertőző kapcsolatban volt édesanyjával, Agrippinával. Mindezek mellett feljegyezték róla, hogy két felszabadított férfi rabszolgával is házasságot kötött. Egy Pythagoras nevű férfi így lett Nero "férje", míg a Nero néhai feleségére állítólag nagyon hasonlító tizenéves Sporus – miután kiherélték – rendszeresen jelent meg császárnének öltözve az uralkodó oldalán.
Börtönideje alatt felesége megcsalta, 1854-ben elváltak. Madách csak az 1860-61-es országgyűlés idején kapcsolódott be ismét a közéletbe – megyéje képviselőnek választotta meg. Megérte még Az ember tragédiájának sikerét. A Kisfaludy Társaság és a MTA tagja lett, de szívbaja súlyosbodott, s 1864 októberében meghalt. Milyen lehetett az ókori rómában élni?. 3., A tragédia előzménye: a., történelmi előzmények: kiábrándulás – 1848-49-es forradalom és szabadságharc elvesztése – magyar függetlenség esélyének elvesztése – kiegyezés b., filozófiai előzmény A mű két korszak határán áll, ezek egymással ellentétesek. bizakodás – romantikus, liberális történelemfilozófia – gyülekezés – szólás, vallás és sajtószabadság – filozófia megalapozója Hegel. Madách a heigeli teremtést, mely szerint a világot egy abszolút szellem hozta létre, amely maga a tökély, összekapcsolja a bibliai teremtéssel. – tudományos felfedezések A tragédia Műfaja és műneme vitatott. A tragédia alapkérdései: – Mi az élet értelme? "Mi végre a teremtés? " – A nő és a férfi kapcsolata hogyan alakul?
Az ókori római civilizációnak számos dolgot köszönhetünk – vécézési szokásaink azonban nem ezek közé tartoznak. Napjainkban annyira kézenfekvőnek tűnik számunkra az angolvécé és a vécépapír használata, hogy bele sem gondolunk, milyen különböző módszerekkel kísérleteztek nagydolguk elvégzéséhez a különböző népek a történelem során, mielőtt megtalálták volna a mai megoldást. Stephen E. Nash tudománytörténész a Nautilus hasábjain vesézte ki a rómaiak ürítési szokásait. Közösségi illemhelyek és botra tűzött szivacs Az ókori római civilizáció ránk maradt emlékei, például Pompeii városának romjai, rengeteg dolgot elárulnak az egykori lakók hétköznapi szokásairól. A legtöbb nyilvános illemhely ekkoriban egyfajta közösségi térként funkcionált: falait freskók díszítették, a sarkokban pedig szobrokat helyeztek el a tulajdonosok. A polgárok egymás mellett, egy hosszú márványlapon ülve, mintegy kávéházi hangulatban végezhették a dolgukat. A végtermék a márványlapba vájt lyukon keresztül pottyant a lap alatti üregbe, ahol az esetek többségében a városi csatornahálózatból átvezetett, kis mennyiségű vízfolyam gondoskodott a dolog folyóba vagy tengerbe történő elszállításáról.