"Lehullott a rezgő nyárfa... " Nem. Nem ezüstszínű most a levele. Feketén hull a fákról a levél, S a föld, amelyre hull, Kemény, mint a koporsó fedele. Hallottátok: így szól a rendelet: Gyászolni ne merjen ma senki sem, Senki ne merjen ülni ünnepet, Mert a nép, melynek e nap ünnepe volt: Csak volt...! Halottnak – hallgatás; De a hamu alatt, Valahol mélyen – izzik a parázs! Arany János: Magányban (részlet) 1849. Október 6. aradi vértanuk ünnepünk. október 6-án, az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc tizenkét tábornoka – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – és egy főtisztje, Lázár Vilmos ezredes szenvedett vértanúhalált Aradon. A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és a szabadságharc számos résztvevője kényszerült hosszú évekre belső vagy külső emigrációba.
Testvériség, mely át világokon Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon. Ó magyarok, ti élő magyarok, A halhatatlan élet úgy ragyog Rátok, ha az egekbe lobogón Igazság leng a lobogótokon, Az Igazság, mely tegnap még halott, Világ bírájaként föltámadott. A népek szent szövetségébe ti Úgy lépjetek, mint Kossuth népei. A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke így dalol. Ábrányi Emil: Október hatodikán Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Aradi vértanúk napja október 6 nemzeti gyásznap - Napok - ünnep, szabadság, fesztivál. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van a szemekben! Ahány fohászt szűl ember ajka, A legnemesbbet fölsohajtva, Mit a tusázó szív terem, Mikor szent búja végtelen... Fohász, a mélyek mélyiből: Értük szakadjon égre föl! Istent, ha alszik, verje fel A gyász s iszony regéivel!... Vihar gyanánt zokogja el E nap setét történetét Ahány fohászt szűl ember ajka!
Keringnek fejemben a fent említett nevek, kiket a szabadságvágy ily halálba kergetett. Egy némelyek magyarul talán nem is beszéltek, de vérük mégis megpecsételte a legszentebb magyar eszménket. Nemzetem, borulj térdre e hősök emlékére! És írja fel a kék égre fáklyák lángoló fénye: Lehet büszke magyarnak sorsa bármily mostoha, s az élet őt akárhová sodorta, Vértanúit nem feledi soha!
Az előző évektől eltérően szürkületben, a díszkivilágításban tündöklő Szabadság-szobornál tartották az immár estébe nyúló megemlékezést, amelynek végén a Csiky Gergely Főgimnázium diákjai fáklyákkal alkottak élőláncot Zala György monumentális alkotása körül, míg a koszorúkat elhelyezték. Az elrettentés napjából a szabadság szimbóluma lett Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédében felidézte, hogy a korabeli osztrák császári hatalom példát akart statuálni. "Nem egyszerűen kivégezni az ellenállás vezéralakjait, de holtukban is megalázni őket azzal, hogy nem az abban a korban rangjuknak kijáró golyót, hanem a köztörvényes bűnözők számára tartogatott akasztást tartotta nekik" – mondta. Talán éppen a császári döntés kirívóan méltatlan, elrettenteni kívánó voltának köszönhető, hogy az aradi vértanúkra való emlékezés már a kivégzés napján elkezdődött – tette hozzá. "A boltok és egyéb nyilvános helyek bezártak, az aradi polgárok pedig tömegesen zarándokoltak a kivégzés helyére. Október 6. - Az Aradi Vértanúk Emléknapja. Így vált sok-sok évtized alatt az aradi vértanúk napja a magyar szabadság emléknapjává.
Figyeljétek meg, hogy aki ezt a Földet tartja a Világnak, mind korlátolt elméjű ember. Többnyire nagy testűek és kövérek. Az élet gondjaival vagy pénzgyüjtéssel szorosan elfoglaltak. Ha nem foglaltak, gyomrukat szeretettel simogatók, szoknyafutók. Ha nem ilyenek, ravaszok, kegyetlenek. Aki eszesnek látszik is közülük, eszessége nem igazi, csak afféle rókaházi. Az élet épp oly logikus következmény, mint minden más következmény. Nincs következmény előzmény nélkül. Dehát ha előbb is éltünk, mért nem emlékezünk reá? Aki a bányába száll le nem visz magával napórát. Aki vadászni megy, nem visz magával meszelőt. Aki fürödni megyen, nem visz magával káposzta-gyalut. A földi élet rövid kiutazás az örökkévalóság országából. Csak a szükségeset hoztuk magunkkal: az egyéniséget, hajlamokat, erőket, képességeket, s lelki iránytűt, amely ezt a két fő irányt mutatja: Jó és rossz. 1. A lélek tud magamagáról. Mit vártok ebben a háborús helyzetben az influencerektől? : talk_hunfluencers. 2. A lélek külön vizsgálja magamagát és külön a testet. (Már Szt. Pál mondja: Más törvényt Iátok testemben és mást lelkemben. )
Hanem széppróza. Mindegy, hogy mi a tárgya. Tehát nem következtethetünk belőle Kosztolányi igazi viszonyára a könyvhöz. A táltosember – Wikiforrás. Ez olyan volna, mint egy novella alakjait egyenesen vezetni vissza az életbeli modellekre. Kosztolányinak az olvasmány is (igen sokszor) téma, mint bármi más, mint egy szaladó kutya az utcán. De ha ebből arra következtetnénk, hogy kevésbé érdekli, mint Babitsot, tévednénk. Másképp érdekli. Mindkettő szenvedélyes olvasó.
Odalépett hozzá és ő is köhécselt. Aztán az ujját a kalapjához emelintette. - Aggyisten - mondotta azon a száraz, elfásult hangon, amelyen ő szokott beszélni, és amely alig több a suttogásnál. - Aggyisten - felelt az ülő hasonló suttintással. Duli Péter előre támasztotta a botját, és rányugaszkodott. - Hová valók? - kérdezte. - Fürjesre - felelt amaz. És nyitva hagyta a száját, hogy könnyebben levegőzzön. - Búcsún voltak? - Ott. - Kend is beteg, látom. Szárazbaj fogyaszt - felelt amaz a fejét lehajtva. - Engem is. Az ülő öreg fölemelte a fejét: - Gyógyítod? Ismerkedős sztorik? : hungary. - Most jövök a doktortul. - Mit mondott? - Gőzöljek. - Mivel? - Törpetyinnel. Elhallgattak. Mind a kettő úgy megfáradt ebben a beszédben, mint aki a hegy meredekén haladva megáll, hogy levegőzzön. Az előénekes asszony eközben megtalálta a tutyiját, és háttal a kocsikerékhez támaszkodik: fölhúzza. Hogy ez megtörtént, elégedetten pillantott széjjel, s részeg mozdulatokkal odavitte a csupanyak pálinkásüveget a betegnek. - Igyék kend - mondotta jószívűem -, melegítse föl vele a mejjit.
A " Ki hogy csajozik covid alatt? " threadben úgy láttam hogy bőven akadnak közöttünk olyanok akiknek a szerelmi élete már megjárt néhány gödröt. Már 5 éve élek együtt a párommal, előtte egy 4, 5 éves kapcsolatom volt, így nem volt alkalmam megtapasztalni a párkeresés ocsmány oldalát. Lennétek oly nagylelkűek hogy megosztjátok velem a legrosszabb rémtörténeteiteket a témában? Akár hosszan, akár röviden, de úgy megkívántam egy kis felháborodást és bosszankodást.
Az olyan pergamen színű arc az őszi levélre emlékeztet, amely a szélnek már az első leheletétől elválik és aláhull. A kocsma körül íme búcsús sereg rajzik. A kopott fakeresztet meg a három fakó lobogót hozzátámasztották a kocsma falához. Úgy látszik, már visszaúton járnak, mert némelyiknek virágos bot van a kezében; az asszonyoknak meg újdonatúj olvasók és füzéres mézeskalácsok piroslanak a nyakukon. Három ernyős kocsi is van velök. Azok most az udvaron állanak. A lovak éhesen szénáznak a rúd mellett. Az egyik kocsiból vánkosok csücske kéklik kifelé. Abban egy beteg ember járta meg a fekete Szűz Mária útját. Ím, ott van ő maga is: a tavaszi nap verőfényében üldögél a subán, a fal mellett. Szürke fejű, sápadt, kedvetlen ember. A szakálla az álla alatt mint a seprő. Hasonlítana a tigrishez szegény, de persze csak az elaggott, erejefogyott tigrishez lehetne őt hasonlítani, ha ugyan valaki az efféle hasonlításokban kedvét lelné. A nyakán barna faolvasó, amelyen fényes a réz-Krisztus és vörösek a miatyánkok.