A szépség áhítata áll Babits Európa irodalma történetének középpontjában, az a szépség, mely nyelvi és földrajzi határokon át feltartózhatatlan erővel sodorja egymás felé Európa népeit. Országos Internet Szaknévsor - angol fordító. Nincs külön irodalom, a világirodalom nemcsak annyi, mint az egyes nemzetek irodalmainak összessége, hanem "egységesen összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés". Szabad-e ily bevezetés, ily felzendülő nemes nyitány után a bibliográfus egyvonalú pepecselésénél vagy a világirodalmi kézikönyvek méhszorgalmú adatgyűjtésénél vesztegelni? Ebből az elgondolásból forrasztja egybe az író minden nemzet irodalmát, ebből az elgondolásból indul el az [832] emberiség teremtő szellemének soha sem lankadó fejlődése, s ez a goethei látomás fűzi testvérekké a nagy teremtőket, akiknek mindegyike egy hatalmas épület márvány- és dús aranyozású boltívek fölé boruló, csodás kupolájának: a világirodalomnak örök pillérei. A Babits emelte csodás kupolának három hatalmas oszlopa: az ókori görög-latin, a középkori keresztény és az újkori angol irodalom története.
"Pávatollak" - Táltos kiadás Lehet-e valamely költeményt minden tökéletességével egyetemben átültetni egy másik nyelvre, hogy teljesen az eredeti hatását érjük el? Hiszen a versnek, a kötött formájú beszédnek sokkal kényesebb, sokkal kitapinthatatlanabb a hatást keltő mechanizmusa, mint a prózáé. Ha a kötetlen beszédről azt lehetett állítani, hogy repedt fazék kongása szól belőle, mikor a csillagok zenéjét óhajtanók felzendíteni általa, a vers-beszéd jellemzésénél éppen az ellenkező véglet hoz zavarba. Itt a legfőbb, legművészibb hatást annyira kizárólagosan csak a nyelv-zenei eszközök használata idézi elő, hogy a kifejezésre szánt eszmei tartalom már régen lomtárba való "repedt fazék" lehet, mikor a költemény szavaiból még mindig a szférák örök zenéje csilingel. És minden nyelv más-más hangszer, az egyiken eljátszott darab aligha ismételhető ugyanúgy a másikon. Fordító magyar angola. És egy-egy idioma egy-egy igazi költőjének a kezében megint csak újjá, mássá válik ugyanaz a hangszer is, - lehet-e ezt érzékeltetni a műfordításokon?
Az eredeti vesszői helyett pontok jelennek meg, rövid mondatok: mozgalmasság! A fiú Babitsnál "álmodik" a gálya orrán: a hangulat aláfestése! Az utolsó sor "dripping" - "csepegő" jelzője megváltozik, a magyarban "rengő" a görög fiú gályája, mert a fordító ügyel a strófa egyensúlyára s a nedvességet jelző (a harmadik sor végén már nagyon is exponált helyzeti energiájú "vizes" szó! ) kitételek közé szükségesnek tartja újra bevonni a mozgás éreztetését, amit az eredeti más eszközökkel cselekszik, alliterációval: "wawe and wind". Emlékezés Moore Tamásra – Wikiforrás. - Így hullámzanak tovább a kezdő strófák, mindenütt híven a Wilde intencióihoz, de ugyanakkor a babitsi nyelv jellegzetességével is. Itt-ott kimarad valami az eredetiből: Wildenál magas dombra kúszik fel a fiú, hogy a templomhoz érjen, a tejet bükkfa-kupába töltik az áldozatnál, Babits azonban új részletekkel kárpótol, melyek nem kevésbé szépek: elmondja, hogy a herald szava az estét jelzi, hogy az áldozati mézet még gyászolja a megrabolt méh s hogy a távolba haló éneket szüzek kara zengi.