Londonba beszökött a vendéglátás! Azaz, prózaibban fogalmazva: megnyíltak az éttermek belső terei. A bejáratnál még meg kell adni az embernek a nevét, telefonszámát, hogy ha netán fertőzésre derül fény, le tudják nyomozni, ki volt ott aznap este. Egy nagy QR-kód van kifüggesztve (tudják, az a millió pöttyből álló), azt kell a telefonunkkal meg… nem is tudom, hogy kell mondani. Megnézetni. Ha nincs ilyen app a telefonomban (nekem nincs), akkor egy füzetbe be kell írni a nevet, telefonszámot. (Ugyanígy kell egyébként a templomba való belépéskor is. ) Én, aki kommunista diktatúrában nőttem föl, persze rögtön arra gondolok: milyen értékes adatokat szolgáltat ez a hatóságoknak. De nekik eszükbe se jut – hja, meséltem, hogy ha meglátnak a túloldalon egy rendőrt, akkor átmennek arra az oldalra ők is. Vegánok! Ti hányszor esztek tésztás ételt egy héten?. Szóval megnyíltak az éttermek, és mindenki zabál, ami belefér. Fiatal koromban még gyakran kérdezték a magyar ismerősök, ha Angliából hazajöttem: na és milyen az angol konyha? Ennek a kérdésnek ma már nem sok értelme volna, mert – legalábbis Londonban – minden van, a világ legkülönbözőbb konyhái férnek meg békésen egymással egy utcán belül is.
"A karamell, a banán, a ropogós alap és a friss tejszín kombinációja zseniális" – lelkesedik a séf a pofonegyszerű édességért. A Banoffee Pie eredetileg egy angol desszert, amelyet a tulajdonos, Nigel Mackenzie és séfje, Ian Dowding talált ki az angliai Sussexben található The Hungry Monk étteremben 1971-ben. Dowding a honlapján elárulta, hogy a desszertje egy Blum's coffee toffee pie nevű amerikai desszert adaptációja. Linzertészta, karamellszósz, banán és tejszín az alapja, és ezek alapján nem is csoda, hogy minden édesszájú rajongja. Mackenzie "banoffinak" nevezte el találmányát, és a név valahogy beakadt: ma már az egész világ így ismeri a desszert et. 1997-ben az Oxford English Dictionary hivatalosan is elismerte a kifejezést.
Ji: Mindig próbálunk egymásnak segíteni. Együtt, csapatként megoldásokat találni. Ezért is nagyon izgalmas számunkra ez a helyzet, mert időközben ébredünk rá, hogy mivel tudjuk megkönnyíteni egymás munkáját. Anyukám otthon a házi konyhát vezette, itt kicsit át kellett pozicionálni az energiáit, hiszen ilyen mennyiségnél már érdemes a gépek segítségét is igénybe venni. Bár ragaszkodik a kézzel készítés tradíciójához, igyekszünk megkönnyíteni a feladatait. Ji családja miatt kézenfekvő volt a kínai konyha felé orientálódni, de orosz étteremből is kevés izgalmas van Budapesten. Gondolkoztatok esetleg ezen a vonalon is? Mása: Az eredeti üzleti ötletünk egy teázó volt, ahol többféle teát kínáltunk volna, orosz és kínai stílusban is. A tea volt az egyik első közös pontunk Jivel, így ez kézenfekvőnek tűnt. Azonban ekkoriban már Ji szülei másfél éve nem dolgoztak, miután befejezték a tofukészítést. Ji: Láttam a szüleimen, hogy rosszul viselik, és számukra inkább kényszer ez a hosszúra nyúlt pihenés.