A legutóbbi ELLE számában jelent meg Benedek Ágota "Szavazok. (De miért is? )" című írása, ami szerintem nagyon nagy erővel bírhat azokra is, akik esetleg nem túl aktívak a politikában, nem tartják fontosnak a választást, vagy bizonytalanok, netán abban a hiszemben élnek, hogy "rajtuk úgysem múlik". Nekem már sikerült meggyőznöm embert ezzel a cikkel - hátha nektek is! Részleteiben közlöm. …a szavazás vágyának felkeltése mellett szólhatnak a következők: Ha például egy azonos nézeteket valló, vagy sérelmeket elszenvedő csoporttal együttérzést szeretnél kifejezni. Vagy ha szeretnéd gyakorolni a jogodat, hogy szavazhatsz. Ammonia szag az orban e. Ha szeretnél egy jelöltet támogatni, sőt meleg érzésekkel tölt el a gondolat, hogy nyerhet. Esetleg szeretnéd a bűntudatodat csökkenteni, ha mégsem ő nyer, nem rajtad múlt. Igen, csak amikor 2022-ben Magyarországon élsz, nehéz egyáltalán hinni benne, hogy bármi rajtad múlik. (…) Egyvalamin azért mégis csak megakadt a szemem. A "jogom, hogy szavazhassak". A jogom. Eszembe jutott egy levél, amit egy bizonyos Bertha Brewster küldött a Daily Telegraph-nak a választójogért harcoló brit nők nevében.
Az első ősz. Jaj, az de szomorú volt. A híg eső sötéten csepegett, és kézilámpással, rozoga pallón ballagtak el a szótlan emberek. Csak erre emlékszem. Még néha arra, hogy halt meg a kertünkben egy virág, s a zöld gyepen sárgálló délutánon cikáztak a virgonc, fehér cicák. De estefelé fojtott már a füstszag, csak a gyümölcs mosolygott a rudon, gyertyával jártak a pincék homályán s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom, a vén pohárba, esti lakomára. Mind, mind nevettek, én voltam csak árva, és fájt a szépség és a csillogó bor, és fájt az ősz és a zenés szüret, a sár, a szél, a nyár bús nevetése, a nagymamák, kik kéklő szemüket rám csillogtatták pápaszemen által. És fájt az est, mikor az emberek tárt csűrükbe vitték a dús, szőke termést, s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt. A kerti székeket is mind behozták, és gyertya mellett a szobában ettünk, mint temetésre, kongott a harangszó, és a tűnő vár settengett megettünk. Mi a legkínosabb dolog ami történt veled? : hungary. Kis nyári ruháim is eltemették egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak, s nyomukba - hűvös, józan, őszi tömjén - halálosan fojtott a naftalin-szag.