Gajdics Ottó az elhangzottakhoz hozzátette, hogy igazán mára állt össze az, hogy az egykori elvtársak a politikai befolyásukat miként váltották át először gazdasági befolyásra, majd azt ismét politikaira, és Gyurcsány most ismét erre készül. (…) Gajdics a cikksorozat kapcsán azt is kiemelte, hogy a magyar társadalomnak elemi érdeke, hogy ezt a történetet megismerje. Bencsik András szerint a Magyar Nemzet jól teszi, hogy egy ötrészes sorozatban foglalkozik Gyurcsány előéletével, hiszen a DK jelenlegi elnöke a rendszerváltozáskor bukkant fel és vált a posztkommunista időszak emblematikus figurájává: "kommunistából lett milliárdos tőkés". A Demokrata főszerkesztője szerint 2022-ben az lesz a kérdés, sikerül-e egyszer és mindenkorra eltemetni a kommunizmust és a posztkommunizmust a maga szörnyetegeivel együtt. Ellenkező esetben Magyarország visszazuhan abba a beteg, hazug, fertőzött állapotba, ahol egy milliárdos, gátlástalan kapitalista hivatkozik a jámbor népre. Bencsik András: már nem csak magunkért harcolunk | Demokrata. (…) Gyurcsány tehát a legveszélyesebb, a többiek csak epizodisták ebben a történetben – hívta fel a figyelmet Bencsik.
Kanadai olvasóink nagy része talán nem ismeri Sayfo Omar-t, aki Magyarországon kívül Omar Adam Sayfo néven szerepel és az Utrechti Egyetem doktorandusza. Az apai ágon szír származású újságíró a szélsőjobboldali Magyar Demokrata című hetilap külpolitikai szerkesztője újságírója*. Ez lenne Bencsik András lapja, aki eddig az álcivil Békemenet nevű pártfelvonulás egyik szerves résztvevője volt. Bencsik szája. Sayfo Omar ezúttal a Mandiner című mérsékeltebb konzervatív blogban írt egy esszét a vallásszabadságról, illetve a vallásos emberek által elszenvedett üldözésről. Az esszé meglepően higgadt, árnyalt és – horribile dictu! – szabadelvű volt szellemiségében. Lényegében azon az állásponton van a szerző, hogy valamennyi vallás követői között létezik egy olyan hajlam, miszerint a szenvedést próbálják kisajátítani. Így fogalmaz Sayfo Omar: "Zsidók, keresztények, muszlimok egyaránt hajlamosak azt hinni, hogy őket üldözik leginkább világszerte. Valójában azonban egyetlen felekezet sem birtokolja sem az agresszor, sem pedig az áldozat monopóliumát.
Pénzzel, műsoridővel, és az ilyen teljesítményért való vállveregetéssel kitömve, voltaképp érinthetetlenül. Bencsik, Bayer, Gajdics – meg a többi – efféle undorító hangja a beszari nagypofájúaké, akik csak a csürhe óvó langymelegéből mernek csak tutulni a világra. Orbán is a függöny mögé bújik, ők pedig a mindenkori hatalom mögé (pártrovatvezető, munkásőr, most meg a keresztény kurzus), ami nem az elvtelenség miatt undorító, hanem a jellemtelenség miatt elsősorban. S bár Bencsik nem tudja, mert nem veszi észre, de ezt vallja be a tekintetes bíróságnak a mondatával: "Én nem vagyok a Néppárt tagja, úgyhogy meg merem kockáztatni, hogy azt mondjam: ez a Weber egy szar ember. " – Ha tehát nem kell számonkéréstől tartania, szarozhat, amennyiben viszont felelnie kellene a szavaiért, ilyet nem mondana egyáltalán. Itt áll előttünk pőrén és csupaszon a Fidesz-jellem, amely addig nyílegyenes, míg következménye nincsen. Schiffer összehaverkodott az ex-munkásőr Bencsikkel. Ha igen, már sunnyog és lapít. "Szeretném megismételni a bocsánatkérést Manfred felé és a többi kollégám felé.
Nem szép dolog bárkit is a felmenői érdemei vagy vétkei alapján megítélni – ezt ki tudhatná jobban Schiffer Andrásnál, aki nemrégiben kvázi leávósozta a sajtótájékoztatóját tartó DK-alelnök Varju Lászlót, aki nem mellékesen hosszú évekig dolgozott bányászként, feltehetően nem ÁVH-s tárnákban, mielőtt a politika varangyos terepére lépett volna. Mi tagadás, mióta lelépett a Parlamentből, elég aktívan hagyja maga után Schiffer a meglepő állagú közéleti tócsákat. Az LMP lappangó Machiavellije most a szélsőjobbossá harcosodott ex-munkásőr harcitücsök Bencsik lapjának, a Demokratának öntötte ki a szívét. Az interjúban többek között a Demokratikus Koalíció és az LMP viszonyát értékelve az egykori frakcióvezető úgy fogalmazott: a DK olyan kultúrát testesít meg, ami összeegyeztethetetlen a demokratikus értékrenddel. Szavai szerint ezt jól szemlélteti, hogy "milyen gyűlöletcsoportok masíroznak" a közösségi oldalakon a DK "logója alatt". Nem az a probléma, hogy a különböző pártok nem értenek egyet, mert ez a demokrácia hajtóereje.
Érdekes, hogy az említett - amúgy szakemberek - hozzászólásait leostobázni, becsmérlően politikai felhangokkal kommentálni számodra nem politika, viszont a te valóban dilettáns és gyakran irritálóan ostoba hozzászólásaidat kommentálni az rögtön politikai indíttatású személyeskedés. Joined Aug 4, 2020 · 1, 044 Posts Nem tudom, hogyan lehet meghatározni "szakértő" valakit, aki szó szerint azt mondta, hogy "az ostrom áldás volt az egész budai várnegyed számára"? Hacsak nem gondolod ugyanezt, természetesen. Joined Feb 11, 2014 · 364 Posts Lehet mégsem megy át a vári privatizációs agyrém. A Köztársasági Elnöknél legalábbis kiverte a biztosítékot. Reménykedem, hogy az Alkotmánybíróság tényleg elkaszálja, aztán pedig szépen elfelejtjük ezt a baromságot. Te nekem nem érsz annyit mint WB. Tizedét sem. Majd ha lesz kedvem válaszolok. Vagy nem. Addig is olvasd Csomay, Lövei, Roth, György, V Naszály, Schneller, Rév stb SZAKMAI Horthyzását, holocaustozását, cigányozását masírozó német katonákkal illusztrálva.
Az egyének vallási alapon történő üldözése sokszor nem hitbeli vitákat, hanem politikai érdekeket és gazdasági erőviszonyokat tükröz. (…) A muszlimok, zsidók, keresztények, buddhisták egyaránt hajlamosak kisajátítani a szenvedés, üldöztetés jogát. A vallásos embert ez megerősíti a hitében, és egy nagy globális közösség részévé emeli. Ettől azonban sem az elnyomó, sem pedig az elnyomott szerepe nem válik senki monopóliumává. " Sayfo Omar külön kitér a muszlimokra és jegyzi, hogy európai szemszögből nézve sokak számára ez a vallás "veszélyesnek" tűnik és ennek az a következménye, hogy – például – Franciaországban és Dániában a szekularizáció jegyében lényegében e "veszélyre" reagálva alkotnak törvényeket és hoznak meg intézkedéseket. (Ez a vita Québec tartományban is lefolyt, az előző Parti Québécois kormány idején és erről részletesen beszámoltunk. ) Dániában például nehezen kapnak vízumot külföldi muszlim prédikátorok. Franciaországban a vallási jelvényeket tiltják az önkormányzati intézményekben, így a keresztet, a kipát és a fejkendőt is.