A nyelv a magánhangzók képzésekor vízszintes és függőleges irányban egyaránt mozog. Ha a szájüreg elülső részében helyezkedik el, akkor elöl képzett vagy magas magánhangzókról beszélünk ( e, é, i, í, ö, ő, ü, ű), ha hátrahúzódik, akkor a magánhangzó a szájüreg hátsó részében keletkezik, és mély nek nevezzük ( a, á, o, ó, u, ú). A nyelv függőlegesen három magasságban helyezkedhet el, amikor magánhangzókat mondunk ki. A nyelv alsó állásánál jön létre az a, az á és az e hang (az említett nem fonéma értékű a, és e is! Magas és mély magánhangzók. ), középső nyelvállású az é (nyelvjárásokban előforduló rövid párjával, az ë-vel együtt), az o, ó, és az ö, ő, felső nyelvállással keletkezik az i, í, u, ú, ü és az ű hang. Magas és mély párosítás szerint magánhangzópárok állíthatók fel ( a-e, á-é, o-ö, ó-ő, u-ü, ú-ű), ám a magas i és í hang ily módon páratlan marad. Ennek nyelvtörténeti okai vannak, volt ugyanis egykor a magyarban mély i és í hang is, de a mai nyelvben ennek már csak a nyomait fedezhetjük fel (hídon, céllal stb.
Magas ferritin Krav magas [1] A magyarban nem jelölt magánhangzók [ szerkesztés] Egyes magánhangzókat nem jelölünk külön a sztenderd magyar helyesírásban, ám a köznyelv mégis használja őket. Ilyen a rövid á (szokásos jelölése: ȧ) a telefonáláskor haló (hȧló) szóban. Illetve egyes idegen eredetű szavaknál, neveknél pl mȧrketing, Mȧx, stb. (Ezek ejtése - részben a jelölés hiánya miatt - változhat, tehát előfordul a marketing, Max is. ) Egyes nyelvjárásokban ejtéskor megkülönböztetik a zárt és a nyílt e -t. Az előbbi hagyományos jelölése: ë. A hosszú a és e (nem az á és é! – megkülönböztetésükre néha az ā és ē betűket használjuk) ejtése előfordul pl. Magas Mély Magánhangzók - Magas És Mély Hangrendű Magánhangzók. mozaikszavak betűnkénti ejtésekor: MTA, BME, LTE, stb (ilyenkor az i, u, o, ö hangokat is hosszan ejtjük (OTP, LTI, ÖBB, stb) annak ellenére, hogy ezeket hosszú párjaiktól általában megkülönböztetjük), illetve nyelvjárásokban gyakoriak, pl. āra (arra) és ēre (erre). Lásd még [ szerkesztés] Magánhangzó Források [ szerkesztés] Idegen szavaknál az utolsó szótag magánhangzója határozza meg a toldalék hangrendjét ( Józseffel, sofőrök).
[7] Az utolsó szótagbeli i, í és é semlegesek a harmónia szempontjából: röviden, de papíron; örménynek, de tányérnak; keveréket, de maradékot. [2] Szende és Kassai (2001) szerint egyszótagú szavakban is semlegesek: hírek, de hidak; bérek, de célok, héjak. [8] Összetett szavak nem számítanak vegyes hangrendűeknek, ha az utolsó tagjuk nem ilyen hangrendű. Magas Hangrendű Magánhangzók – Magas És Mély Hangrendű Magánhangzók. A toldalékok ezzel harmonizálnak: hadseregben, zenekarhoz. [8] Szende és Kassai (2001) a magánhangzó-harmóniához közelálló jelenséget lát a mutató névmások és bizonyos hely határozószók esetében ezek közelségre, ill. távolságra utaló jellege és alakjuk elöl képzett magánhangzós, ill. hátul képzett magánhangzós volta közötti összefüggésben: ez / az, itt / ott, ide/oda. [8] A finn nyelvben [ szerkesztés] A magánhangzó-harmónia legáltalánosabb szabálya a finn nyelvben is ugyanazokba a kategóriákba tartozó magánhangzókra vonatkozik, mint a magyarban: ä, ö, y (elöl képzettek) és a, o, u (hátul képzettek), de az elöl képzett e és az i ebben a nyelvben is semleges, megtalálható lévén egyazon szóban mindkét kategóriába tartozó magánhangzókkal együtt.
a) A hangrend vagy magánhangzó-harmónia az a törvénye nyelvünk hangszerkezetének, mely szerint az egyszerű szavak csupa magas vagy csupa mély magánhangzóból épülnek föl. A hangrend törvénye szerint vannak nyelvünkben: magas hangrendű szavak: ép, kér, ember mély hangrendű szavak: had, túsz, bátor vegyes hangrendű szavak: leány, tehát, csikó Az összetett szavakra nem vonatkozik a hangrendi kényszer, a tagok megtartják eredeti hangrendjüket az összetételben: asztalfiók, sítalp, leányvállalat. A magánhangzó-harmónia több finnugor nyelvben is megvan, a nyelvrokonság egyik bizonyítékaként is számon tartják. NYELVÉSZ • View topic - magánhangzók. b) Illeszkedésnek azt a jelenséget nevezzük, amelyben a végződések alkalmazkodnak a szótő hangrendjéhez. A hangrendi kombinációk és az illeszkedési kapcsolhatóság esetei egyaránt abból a törekvésből magyarázhatók, hogy beszélőszerveink működését minél simábbá tegyük, a hangképzéshez szükséges szervi mozgásokban minél nagyobb fokú erőmegtakarítást érjünk el. Okos Doboz digitális feladatgyűjtemény - 6. osztály; Magyar nyelv; A nyelv szerkezete Megoldott feladatok: Belépés / Regisztráció Feladatok Gyakorlás Tudáspróba Játékok Videók Egészségkönyv Tanároknak Aktualitások Bajnokság Elérhető funkciók Év végi felmérők GYIK Oldalon található tartalmak Segítség diákoknak Statisztikák További hasznos tananyagok Nyereményjáték Gyakorló feladatok főoldal 6. osztály magyar nyelv a nyelv szerkezete Ezt támasztják alá az idegen nyelvek adatai is: a németben Ziel (ejtsd: cíl), az oroszban wekm (ejtsd: cél) formában honosodott meg ugyanaz a szó.
kalman wrote: Sztem hüjeség ien terminológiai kérdéseken csámcsogni, különösen ien ítéletet mondani arról, aki a magas, mély terminusokat használja. Neked kell a legjobban tudnod, hogy a szóhasználat nem jellem vagy becsület kérdése. A magas, mély akusztikailag nagyjából stimmel, metaforaként ártalmatlan, és egyáltalán, semmi nem múlik azon, hogy így hívunk vmit, vagy úgy. Ez természetesen igaz, de az ember terminológiai használata utal arra, hogy mit olvas. Akik ma "magas" és "mély" hangokról beszélnek, azok általában olyan szakirodalmat is olvasnak, amelyekben ez volt a meghatározó, szóval semmiképpen nem kurrenset. Figyeld meg, ha rendes fonológus kénytelen ezeket kiejteni a száján (mert mondjuk ismeretterjesztő előadást tart, és a közönség ezt érti meg), akkor mindig sajátosan viselkedik. Pl. Rebrus grimaszol és a távolba néz, Siptár elkerekíti a szemét, Nádasdy elnézően mosolyog, Törkenczy meg zavartan vigyorog, mint egy bakfis. Te sem mondanád természetesen, szerintem te mesterségesen komolyságot erőltetnél magadra, hogy mutasd, mennyire nincs benned előítéletesség.