Nem én vagyok a Nyuszi, De kedvencem a puszi. Ha én puszit nem kapok, Akkor nem is locsolok. Szépen kérem az anyját, Adja elő a lányát, Hadd locsolom a haját, Hadd nőjjön nagyra, Mint a csikó farka, Még annál is nagyobbra, Mint a Duna hossza! Szabad-e locsolni? Alig vártam ezt a napot, Otthon hagytam csapot, papot! Locsolkodni megyek végre, Szép lányoknak örömére! Meglocsolom valahányat, Egyiket se érje bánat! Tehozzád is nagy örömmel jöttem, Pedig sok kilométer van mögöttem! Vízzel locsoljalak, vagy kölnivel? Nyugi, van nálam parfüm dögivel! Tarts ide a fejed drága angyalom, Hátha kialakul köztünk egy vonzalom! Ez a kölni nem tesz csodát, Csak körbelengi a szobát, S akire száll megsúghatom, Legszebb hölgy a mai napon! Web - Ovi: Húsvéti versek. A Legjobb locsolóversek című cikkben még több locsolóverset találsz. Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág. Nézz ki az ablakon milyen szép a világ. Megöntözlek szépen, az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással. Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem.
Nézd meg ezeket is: Húsvéti locsolóversek gyerekeknek Vicces locsolóversek Húsvéti mondókák.
Én kis kertész legény vagyok, Rózsavízzel locsolkodok. Úgy locsolom a lányokat, Mint kertész a virágokat. Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással! Ajtó mellett állok, Piros tojást várok. Ha nem adják párjával, Elszökök a lányával! Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások. Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Válaszvers lányoknak húsvétra | Virágszemű. Húsvét másnapján mi jutott eszembe, egy üveg rózsavizet tettem a zsebembe. Elindultam véle piros tojást szedni, engedelmet kérek, szabad-e locsolni. Ide figyelj, nyuszi pajtás jöjj be hozzánk egy kicsit, nyújtsd ide a tapsifüled súgok bele valamit.
Forrás:
a(z) 547 eredmények "szent lászló füve" Szent László hiányzó szó Hiányzó szó Általános iskola Középiskola Egyetem-Főiskola 5. osztály 6. osztály 7. osztály 8. osztály 9. osztály 10. osztály 11. osztály 12. osztály Történelem Szent István Németh László Igaz vagy hamis Irodalom Szent Márton kvíz Kvíz 2. osztály 3. osztály Olvasás Nagy László Irodalom
Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla: Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényes csillag. Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta: - Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
És kiment a néphez, és hirdette annak: Örvendj, népem, örvendj! adj hálát Uradnak! Adj hálát az élő, egy, igaz Istennek: Mert megadta végét a veszedelemnek. Szóla s ment előre, a csoport követte, Pázsitos szép helyre a népet vezette, Tegzéből nyilat tön a felvont idegre, S inte mindnyájoknak: térdepeljenek le. Megfogadta a nép. Akkor a fejedelem Ment tovább s megálla egy dombosabb helyen, Kézivét koronás feje fölé tartá, – Pendűlt a feszes hur, mikor elpattantá. A nyíl meg süvöltött a levegő égben, Mint egy futó csillag tündökölt reptében, Majd leszállt a földre szárnya suhogtatva, Szigonyáig fúrta hegyes fejét abba. A király pedig ment fölvenni a nyilat, S ím egy fűlevél van kopótyuja alatt: Ismeretes fűnek volt az a levele, Melynek a nép száján keresztfű a neve. S monda László: "Ime gazdag kegyelmében, Fűvet adott Isten csodálatos képen, Melytől enyhülést vesz a dühös nyavalya, S megszűn öldökölni a halál angyala. " Adta kézről kézre, hadd ismerje minden, Ismeré azt a nép, szedett abból menten, Szájról szájra terjedt hire a csodának: A sir szélin állók visszafordulának, Megszállt a halálnak vészes áradása, Régi medre közzé visszatért folyása, Házakban az élők folyvást szaporodtak, Megsiratva mentek földbe a halottak.
Egy a kivánságunk, egy az akaratunk: Egy is elbeszéli, mi pedig hallgatunk, Vagy, ha más nem volna, én is elmondhatom, Szóljatok, ha úgy nincs, a hogy előadom. Helybehagyta a nép és elcsöndesedett, Akkor amaz egyik ily beszédet kezdett Uram király, László, azt kérdem, tudod-e Hogy mi végett jöttünk most ennyien ide? Oh jaj! tekints végig széles országodban, Meglátod a szörnyü romlást, a mi ott van: Ide s tova elhull néped egész nyája És vad állatoknak lészesz a királya. Hiába parancsolsz böjtöt, imádságot, Azzal meg nem óvod haldokló országod, Könyörögtünk untig, de a böjt, az éhség Csak öregbité a pestis dühöngését. Mi az oka ennek? ismerjük el végre: A mi bolondságunk és apáink vétke: Elhagytuk az istent, elpártoltunk tőle Ki Szittyaországból kihozott e földre. Sovány puszták helyett szép országot adott, Jó baromtenyésztőt, tágast és gazdagot, Nagy széles folyókat, halat bennök sokat, Vadas erdőt, hegyet, tiszta forrásokat. De többet akaránk tudni az őseknél: Megszüntünk áldozni buzgó kútfejeknél, Rátettük kezünket sok áldozó kőre S új Istennek raktunk templomot belőle.