Ez lesz az első anyák napja nélküle, szívem mardossa a bánat, torkom a könnyek... Épp karácsony ünnepére készültünk mikor váratlanul szenteste délutánján meghalt az édesanyám. Nagyon megviselt a távozása, borzasztó nehezem szedtem össze magam valamennyire. Most, hogy közeleg anyák napja ismét feltépődik a még be sem forrt seb... Egészen addig úgy éreztem hogy nagyon gazdag vagyok, ám nem pénzben, hanem lelkemben éreztem ezt a gazdagságot. A legszebb Anyák napi köszöntők. Csaponganak a régi emlékeim, eszembe jut, hogy még kislányként büszkén és boldogan dicsekedtem mindenkinek az én fiatal (még csak 24 éves) anyukámmal. Akkor még gyermekfejjel nem tudtam miért mosolyog mindenki egy cserfes kislányon... Ezernyi kérdésem lett volna még és annyi mindent szerettem volna elmondani még neki. Nem is tudom miért hittem, de mindig úgy gondoltam, hogy sokáig fog élni... ennyi jutott neki 74 év. A halála által okozott megrázkódtatás és szomorúság olyan fájdalmat keltett bennem, amit azelőtt még soha nem éreztem. Életemben először éreztem meg, mit jelent a soha szó soha többé és ez nagyon-nagyon fáj.
– Valóban szép dolog – mormogta, de… hogy is mondjam… nem egészen… comme il faut… Ez már nem is ruha-kivágás, hanem az ördög tudja, mi… – De hogyan...? – Nemcsak Szuhorovszkij nem gondolhatna ki valami gyalázatosabbat, de még maga a sátán sem… Hiszen ha ezt az őrültséget az asztalomra teszem, egész lakásomat megfertőzöm vele! – Milyen különös nézetei vannak önnek a művészetről! – mondotta Szasa sértődötten. – Hiszen ez remekmű, nézze csak meg jól! Annyi szépség és kecsesség van benne, hogy a lelkünket csodálat tölti el és könnyek szöknek a szemünkbe! Ha ilyesmi szépet látunk, elfelejtkezünk minden földiről.
A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban a mai szentmisén elbúcsúzott a plébániától Felföldi László atya, akit, mint ismeretes, Őszentsége Ferenc pápa a Pécsi Egyházmegye püspökévé nevezett ki. Felföldi László atyát 1986-ban Egerben szentelték pappá. Újfehértó és Eger után 1990-1996 között Nyíregyházán szolgált káplánként, majd püspöki titkári és irodavezetői kinevezést kapott Debrecenben, a Püspöki Hivatalban. Tizenhat éven át a debreceni Megtestesülés plébánia plébánosa volt, Nyíregyházára 2017 nyarán tért vissza, ahol a Magyarok Nagyasszonya- társzékesegyház plébánosi és a Lelkipásztori Intézet vezetői feladatainak végzésével bízta meg Palánki Ferenc megyéspüspök. Püspöki tanácsos, pápai káplán, püspöki helynök, esperes, címzetes prépost és általános helynöki címek birtokosaként a Pécsi Egyházmegye 83. püspökeként szolgálja tovább az Egyházat. Felföldi atya püspökké szentelési és beiktatási szertartása 2021. január 6-án lesz a Pécsi Székesegyházban, a járványügyi helyzet miatt zártkörű szertartás keretében- olvasható a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség weboldalán.
A lelki építkezést helyezi a középpontba az egykori debreceni plébános Szerző: | Közzétéve: 2020. 11. 29. 09:00 | Frissítve: 2020. 09:27 Debrecen – Felföldi László elmondta: még keveset tud a Pécsi Egyházmegyéről, de szeretné majd megtalálni azokat az embereket, akikkel együtt lehet gondolkodni. "Jézus azért küld bennünket, hogy gyümölcsöt teremjünk, és az igazi gyümölcs a közösségnek, a családnak a szép élete, a szép szeretete" – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a Pécsi Egyházmegye új püspöke a dunántúli közösségét. Felföldi László egykori debreceni plébánost, püspöki helynököt nevezte ki Ferenc pápa a több mint ezer esztendős egyházmegye élére. A részletekről Felföldi László püspök atya beszélt a Debrecen Televízió Esti közelkép című műsorában. Felföldi László - Nem számítottam erre a kinevezésre, hirtelen jött a telefonhívás, ami változtatott a terveken, amelyek Nyíregyházához kötöttek. Nagyon megrendültem, bizonytalanság és félelem töltött el, de tudtam, ezen az úton kell mennem, és hiszek Isten szeretetében – mondta Felföldi László.
Nagyon szeretem, amikor egy fiatal azt mondja nekem, hogy,, szeretnék veled leülni beszélgetni", mert ebben benne van az a biztonságérzet, hogy ő ezt szabadon megteheti. Nyíregyházán van egy közösség, amelynek részese és szolgálója lettem: mindazt a tudást és tapasztalatot át kell adnom az embereknek, amit én az elmúlt években megkaptam. Mint a gyümölcsfa, amely azért fáradozik, hogy gyümölcse legyen és azt átadhassa. Az ember méltóságának a legvalóságosabb mutatója, hogy képes ünnepelni, ez a családnak és az egyénnek is rendkívül fontos. Magyarországon igazából csak egy ünnep van, a Szenteste: ez az egyetlen este, amikor elcsendesednek a városok, minden azt sugallja, hogy tessék hazamenni. Ünnepelni igazán otthon lehet, de ehhez az kell, hogy megálljunk és hazataláljunk. " ————–,, Főtisztelendő Mons. Felföldi László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Geszteréden született 1961. február 4-én egy háromgyermekes család fiaként. Az általános iskolai tanulmányait követően a piaristák kecskeméti gimnáziumába járt (1975–1979), majd pedig elektroműszerészi végzettséget szerzett Nyíregyházán (1979–1981).
A Pécsi Egyházmegyei Karitász Facebook-oldalán tették közzé a csapat tagjainak beszámolóját. Az alábbiakban ezt olvashatják. Egyházmegyénkből nyolc fő önkéntessel szolgáltunk két napon át a Katolikus Karitász által működtetett barabási segítségponton a menekültek fogadásában. Csapatunkat Felföldi László püspök atya indította el biztató szavaival és áldásával Pécsről. Az ottani munkát az országos Katolikus Karitász szervezi és koordinálja a görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegyei Karitásszal közösen. Hetek óta, a nap 24 órájában folyamatosan érkeznek a határon át a segítségre szorulók, akiknek az ellátása meghaladja a helyi szervezet erejét. Hősiesen helyt állnak, de nagy szükség van arra, hogy összefogjunk. Az ország minden részéből érkeznek az önkéntesek az egyházmegyei karitászszervezetek által, hogy tudjon a segítségpont működni. Nem tudni, meddig tart még ez a helyzet, de most naponta több száz menekült – nők, gyermekek, idősek – fogadásáról, továbbutazásuk megszervezéséről, pihenésének biztosításáról, továbbá az adományok fogadásáról, azok pakolásáról és megannyi más feladatról van szó… Elfáradtunk, de ez csak fizikai fáradtság.
Nagyon fontos a szervezettség, mert ez is növeli a legfontosabbat, a biztonságérzetet. (…) Az önkéntesek és a segélyszervezetek tagjai is sokfelől érkeznek, elengedhetetlen, hogy a kialakított rendbe illeszkedve vegyenek részt a feladatokban. Nagyon fontos minden felajánlás, és nagyon sok múlik azon, hogy ezeket hogyan hasznosítjuk. Van olyan cég, aki oda tudott adni egy kisbuszt, de sofőrt nem tudott hozzá adni. De van olyan önkéntes, aki járművet nem tud hozni, de vállalja, hogy vezet. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy üzemanyag kell a járműbe, és hogy szervezetten kell gondoskodni arról, hogy megfelelő helyen és időben történjen tankolás. Ez nem csupán elmélet, ez Barabás március idusán. (…) Itt utalnék vissza arra, hogy krízishelyzetben beidegződéseink könnyen uralkodnak el rajtunk. Sose feledjük el, hogy mindenkinek, aki most részt vesz ebben a feladatban, közös a célja, és segíteni akar, ebbe egyéniségét hozza. Tisztelnünk kell egymásban a szándékot, a jóakarást és ezt kell összehangolnunk a közös cél érdekében.