Egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Mire a szegény ember két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már ott hevert a kuckóban. Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni! — Ó, én jobban láttam, mint ti — mondotta a legény. — Ugyan honnét láttad? — Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam. A legények mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük többet ne lásson onnét. Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát. Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy milyen csudát láttak. — Jobban láttam azt én — mondotta a legény. — Honnét? A ház tetejéről. Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is. Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát és az arany selyemkendőt.
Fején rézsisak volt, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a testvérei hazakerültek - mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak. Mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény: - Jobban láttam én azt, mint ti. - Ugyan honnét láttad volna jobban? - kérdezték a bátyjai. - Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam. A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést lebontották. Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is próbáltak szerencsét sokan, de hiába. Hanem mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt a fején. Ez egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
Fején volt rézsisak, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg hogy a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a testvére hazakerült – mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak, s mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény: – Jobban láttam én azt, mint ti. – Ugyan honnét láttad volna jobban? – kérdezték a bátyjai. – Hát fölállottam a kerítésre, s onnét. A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést elbontották. Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is próbáltak szerencsét sokan, de hiába. Hanem, mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt az arcán. Ez egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
A fejedelem nem sokkal később, 1571. március 14-én gyermek nélkül halt meg. Anyja mellé, a gyulafehérvári székesegyházban temették el, de a hamvai a város többszöri feldúlása során szétszóródtak. Erdély első fejedelme művelt, türelmes és igazságos volt, aki katolikusnak született, 1563-ban áttért a lutheránus, majd a református vallásra, élete utolsó éveiben pedig az erdélyi alapítású unitárius vallás híve és pártfogója volt. A békét akaró János Zsigmond 1568. január 6-13. között országgyűlést hívott össze Tordára, amely a világon először törvénybe foglalta a lelkiismereti és vallásszabadságot, egyenjogúsította a katolikus vallást és az erdélyi reformáció három ágát, az evangélikus, a református és az unitárius vallást, biztosította a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást. Évtizedeken át korona nélküli király, majd néhány napig Erdély első fejedelme volt János Zsigmond » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. 1567-ben nyomdát állított fel Gyulafehérváron, magyarrá tette a törvényhozás nyelvét. "Gergely Imre, ez a folyvást haladó művész már csak azért is megérdemli, hogy első helyen vele foglalkozzunk, mert a fiatalabb nemzedékből ő az, ki mindig nagyobb föladatokat tűz maga elé s azok megoldásán ambicziójának és tehetségének teljes erejével dolgozik.
Évtizedeken át korona nélküli király, majd néhány napig Erdély első fejedelme volt János Zsigmond 2020. július 7. 17:58 Múlt-kor 480 éve, 1540. július 7-én született Budán Szapolyai János Zsigmond István, ismertebb nevén János Zsigmond erdélyi fejedelem, vitatott jogállással II. János néven Magyarország megválasztott királya. Egész életét a Habsburgok és a törökök Magyarország és Erdély feletti hatalmi harca határozta meg, amelyben édesapja, Szapolyai János politikáját folytatva igyekezett saját, szilárd pozíciót kivívni. Ezt végül a magyar koronáról lemondva sikerült elérnie, az 1570-es speyeri szerződést követően – élete utolsó néhány napjában – ő használta elsőként az Erdély fejedelme címet. Ezzel, valamint toleráns valláspolitikájával több szempontból is kijelölte az Erdélyi Fejedelemség további útját. Szapolyai szorult helyzete Az 1526-ban a Habsburg I. Ferdinánd ellenében megkoronázott I. (Szapolyai) János uralkodása kezdetétől egyre jobban elszigetelődött külpolitikailag, miután a szintén Habsburg V. * Erdélyi Fejedelemség (Magyar történelem) - Meghatározás - Lexikon és Enciklopédia. Károly spanyol király és német-római császár által támogatott I. Ferdinánd a halott II.
Abban a megyei követek osztályrésze. Mátyás az ~ gel kezdetben baráti politikát folytatott. 1611 -ben, Tokajban örök béke született Magyarország és Erdély között. Mátyás mégis pénzt kért az osztrák rendektől - a linzi gyűlésen - a Bethlen Gábor fejedelem elleni harcra ( 1614). Tizenegy évi kormányzása az ~ et kifejlesztette s megszilárdította, a némettel szemben fegyverrel megvédte, a török szultán által önállóságát (a török fenhatósága mellett) elismertette (Szulejman szultán athnáméja, 1566) s a reformáció t Erdélyben elterjesztette. J. Az ~, melyhez a város tartozott, II. Július hetedikén született az első erdélyi fejedelem | Demokrata. Rákóczi György szerencsétlen lengyelország i hadjárata után a török bosszú áldozata lett, s 1658 és 1662 között többször feldúlták, amitől Debrecen csak csodával határos módon, de drága áron menekült meg. Irreálisan - korabeli mércével mérve is illuzórikusan - túlbecsülte családja és az ~ nemzetközi súlyát. Mindemellett rossz hadvezér volt. De kétségtelen, hogy háborúja a kor egyik alternatívájának (önálló magyar királyság) végiggondolásán alapult.
Buda 1686-os visszavétele, majd a törökön aratott 1687-es nagyharsányi csata után a császári seregek Erdélyben akartak áttelelni, és Apafi Balázsfalván egyezményt között a fővezér Lotharingiai Károllyal. Apafi ebben elismerte a császár jogát Erdélyre, Károly viszont hadainak ellátása fejében Erdély szuverenitását – ugyanakkor a császári sereg megjelenésével lényegében megszállás alá került. I. Lipót a megállapodást túl engedékenynek ítélte és 1688-ban a rettegett Caraffa tábornokot küldte Erdélybe, aki Fogarason fegyveres erővel kényszerítette ki, hogy Erdély elfogadja a császár uralmát. "Erdély fejedelmi széke törvény szerint eleitől fogva szabad választás alatt állott ugyan, de az ország rendei a viszálkodások által okozott tömérdek háboruságba és zürzavarba beleunván, vége felé mindig az erősebb pártfogóval dicsekedhető, s oltalomképesebb trónkövetelőhöz hajoltak. Igy történt, hogy midőn 1661-ben, Barcsai Ákos kivégeztetésével Ali basa, az erdélyi török hadtest parancsnoka, a német császár által pártfogolt Kemény János ellenébe fejedelmet keresett, a nála tisztelgő szász követektől arra alkalmatos embert tudakolván, ezek az Ebesfalván lakó Apafi Mihály urat emlitették, ki a tatár fogságból, mellybe II.
1561-ben, amikor kulcsfontosságú várak kerültek árulás miatt Ferdinánd kezére, kénytelen volt Szulejmán segítségét kérni. A helyzetet kihasználva lázadtak fel 1562-ben a feudális kötöttségeik szigorítása ellen tiltakozó székelyek, a felkelést János Zsigmond erős kézzel verte le. 1566-ban a Magyarországra hatalmas sereggel érkező Szulejmán évi tízezer forint adó ellenében athnáméban (ünnepélyes okiratban) erősítette meg fejedelemségében, védelmet és támogatást ígérve neki. Erdély határait és szabad fejedelemválasztási jogát az 1568-ban a Habsburgok és a törökök közti drinápolyi béke is megerősítette. A Habsburgokkal váltakozó szerencsével folyó harcok, béketárgyalások 1570-ben zárultak le. A Speyerben megkötött egyezményben János Zsigmond lemondott a magyar királyi címről, cserében I. Miksa elismerte uralmát Erdély és Partium felett, és engedélyezte neki a fejedelem (princeps) cím használatát, kijelölték a közös határt, és segítséget ígértek egymásnak török támadás ellen. Az egyezmény biztosította János Zsigmond fiúutódai számára Erdélyt, de előírta, hogy ezek kihalta után Erdély Miksára és utódaira száll.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft