Esdett a forrás; De a patak ment, Kőről kavicsra Táncolva szökkent, Mint a szilaj vér Ifjú erekben Futott a völgyre Mindig sebesben, S mint ifju vérben Víg érzemények, Benn gyors galócák Szökdécselének; Pajzán gyönyörrel Körül futosván Kéjekre gyúlt a Vadrózsa lángján; Tovább tovább ment, És minden bokrot, Minden virágot, Hajába fodrott; Örűlt a napnak, Örűlt az éjnek. Az árjain kelt Szellő-zenének. S vidor zajától Hangzott a völgység, Utána bájos Viszhang huzódék... De fenn a forrás Hegy oldalában Bús aggalommal Zúgott magában. * A kis völgy megszakadt; Alatta rónaság Elérhetetlenül A láthatárba vág: De a völgyet hiven Elzárja sziklagát, Mely a térség fölött Mereszti föl falát. Könnyelműn a patak A sziklához rohan, Morgása hirdeti, Hogy tiltó őre van; De húzza őt varázs- Erővel a veszély, Mint ember életét Az első szenvedély. Tengeri állat átlátszó vér sorozat. S amint mohón aláindúl sikamlani, Függvén a mély felett Rémült hullámai: Fel - felsivalkodik A sziklagáton át S iszonynak hangjai Töltik be a magányt. A rónán délibáb És szellő lengenek, Közöttük felmosolyg A tündér tömkeleg; Az összetört patak Még egyszer föltekint, Hol csábosan felé A rónatávol int; Még egyszer élni vágy, Még egyszer útra kél; A szenvedés után Megnyúgovást remél.
De a hazáról... Úgy van, a haza! Zengjen felőle hát a dal, nosza!... Késő ez is: mi haszna lelkesűl Az ember, ha középen belesűl! De meg, mit érne gyöngéd szó nekik, Midőn a hont ordítva szeretik? - Midőn legszebb virág a mályva-rúzsa: Köténybe rejti kis bokrát a múzsa. Volt a hazának egy-két énekem. Bágyadt, igaz, s "örömtől idegen": De honfi keble érzé a panaszt, A csendben, éjben jól kivette azt; S a fájdalomban, mely elfojtva sírt, Ön-fájdalmát lelé, s hozzá az írt. Sebet tör a dal, de balzsamteli Ujjával ismét megengeszteli. Most helyzetünk valóban istenáldás: Ének se kell, csupán hangos kiáltás. Ki a hazáról mond nagyot, sokat: Csak rajta! nem hiába kurjogat. De bár a hont szeretjük egyaránt: Van a modorban néha, ami bánt; Mert jóllehet az érzés egyre megy: A költő, s a... cipész-inas, nem egy. Ádám VERSBE FOGLALT függősége! : hunnofap. Én már ezentul ilyetén gyalog Versen... csak így pálcán lovagolok; Zúg, sistereg, szédűl szegény fejem: Nincs odafent, szárnyas lovon, helyem. S azóta, hogy nem mondtam éneket, "Mély hallgatásban torkom elrekedt"; S mint hangjavesztett opera-dalár, Lettem éneklőből... énektanár.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Ó nézd! Zsolozsmás tiszta a reggel és szerelmes szavainkkal elszáll a köd és minden tiszta lesz. Ragyogj! Nézd, csillog a tenger és üvegpartokon cseng a faragott hullám a nap alatt! Ó fény, ragyogás, napszemü reggel! Imádkozz! és mutasd meg magad, mert üvegpartokon állunk és átlátszók vagyunk. Vérünk, mint szentelt, metszett pohárban aranyszínü bor: csillog hidegen. Tengeri állat átlátszó vér a székletben. Imádkozz, imádkozz értem! Ó csengenek a partok és remegnek; torkunk áhitatot küld a ködök után és megsímogatjuk a napot a szemeinkkel és a szemeink fájnak! Zenés üvegpartokon szeretlek és imádkozz ó imádkozz értem! mert csillogó reggeleken is kiáltom, hogy érted csillognak a megcsengő partok és érted a napszemü távol!
Én szívesebben olvastam volna egy ilyen megindítóan őszinte vallomást saját élményeiből táplálkozva a klimaxról, mint egy orvosi jelentésekkel és láthatatlan nők és férfiak véleményeivel teletűzdelt könyvet, aminek szinte nincs is szerzője. De legalább az utolsó oldalak ellenpontozzák a biológiára és testedzéskultúrára vonatkozó fejezeteket − nem véletlen, hogy úton-útfélen ezeket az utolsó oldalakat idézik. A Centrál Kávéházban a beszélgetés jó hangulatú és könnyed volt. Scherter Juditot Gordon Agáta és Bódis Kriszta kérdezte, a könyvből "Malacka" olvasott fel részleteket, természetesen a legjobban fogyasztható, legviccesebbet. Both Gabi felülmúlhatatlan sanzonjai a megfelelő mélységbe jutottak, akinek a bölcsészlelke oda kívánkozott. Dr. Csernus Imre - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események. Darvas Bence kísérte zongorán, páratlan harmóniában játszottak és szerepeltek együtt. Szép és kellemes beszélgetés volt, meglehetősen sok látogatóval. Ám amikor Bódis Kriszta a szexualitással kapcsolatos kérdéseit tette fel a szerzőnek, kicsit beakadt ez a derűs idill − Scherter Judit nem nagyon tudott mit válaszolni, pedig a Jane Juska: Szex és nyugdíj című könyvén nevelkedett megrögzött Centrifuga-látogatók joggal kíváncsiak erre is.
A könyvnek nem célja, hogy irodalom legyen, sem az, hogy mindegyik témában mély jártasságra tegyen szert, ezért talán ez nem róható fel, de mégis… műfajában legfőképp az interjúkötethez hasonlít. Jobb lett volna talán nem írni a pszichés változásokról, hiszen így könnyen kiderül az ebben a témában való járatlanság. Vissza kell szerezniük a tiszteletet − írja Scherter Judit, amivel én is egyetértek. Era lelek oázis . Életmód- és fogyókúra tanácsadásban is lehet részünk: mindenki maga felelős az életéért, egészséges étrend, lehetőleg minél kevesebb gyógyszer… számomra itt már unalmassá válik a kioktató hangnem, a könyv ugyanazt ismételgeti. A Centrál Kávéházban zajló beszélgetésben is kitér rá, jobb, ha nem megy az ember pszichológushoz. Ezek után furcsa, hogy a könyv állandóan a pszichés hatásokat emlegeti. A szerző élete első gondolkodó korszakát, az ösztönlényből való metamorfózist pár évvel ezelőtt élte át, édesanyja halálakor. Akkor kezdett gondolkozni az életén, amikor felkeresett egy pszichológust.
A környező, kb 20 ha - os terület erdőfoltokat, a csatornák révén soha ki nem égő legelőket, kaszálókat, bokros tájelemeket, számos gyümölcsfát, tófelületeket, tóparti füzeseket, olajfüzeseket, belvízlevezető csatornákat foglal magába.
Az őszinteség teszi e kötetet bájossá − egy darabig képes magával ragadni az olvasót. Mindenki észreveszi, ha klimaxol. A hőhullámok kifejezetten kellemetlenek, az ember kipirosodik, csatakos lesz a verítéktől, kínos. A hipotalamusz üzeneteket küld a petefészek hormonjainak, azok már nem képesek viszontválaszolni, krízis következik be a szervezetben, innen a hőhullámok. Scherter Judit sajátos logika szerint veszi végig az orvosi tapasztalatokat, tudományos jelentéseket és személyes véleményeket is bevonva, témáját. ICA: Klimax után vár a boldogság?. Igyekszik a klimaxot minden oldalról megvizsgálni, de talán túl sok az igyekezet, ami nem tesz jót a könyvnek − egészében gyógyítani akar és azt sugározni, hogy a klimax után is várhat a nőkre gyönyörűség és elégedettség. A legfontosabb, hogy ne büntessék magukat. Alvászavar, fáradtságérzés, bőrproblémák, száj- és szemszárazság, éjszakai hőhullám… és még nagyon hosszú a lista. Az el nem rejtett szándék a tájékoztatás és segítségnyújtás. "Az érzékeny arcúakat az úgynevezett mimikai ráncok ekkorra már szinte kőbe vésődve öregítik; mosolyuknál megjelenő bájos gödröcskéjük lassan éppúgy ránccá lényegül át, mint mogorván összevont szemöldökük fölött a homlok finom pókhálója.