Ahhoz nem szeretsz eléggé – ráncolta homlokát, és egyetlen szeme értetlenül csillogott -, hogy azért sírj, mert nem tudtunk egymástól elbúcsúzni. Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk. A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest. Szemeiben ég a tűz, És csak néha oltja könnye el, Ha fáj nagyon a búcsúzás. Ha a végső percben átölel. Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés. Rosszakaróim, jóbarátok, Temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát! Végső búcsú Kézdy Györgytől - Temetkezés szolgáltatás. Hiány ül majd a lelkemen. Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. Nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok, csókok és viták.
[Részletek] - Caramel
(Persze hogy számít – a szerk. ) 7. Milyen a lelkiállapotod most? Hálás, mert majdnem színötössel zártam a vizsgaidőszakot, és izgatott a következő hónapok miatt. Meg fáradt is vagyok kicsit, de azt hiszem, ez most egy ilyen időszak. 8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk? Éljenek a klisék, de talán tényleg a külsőségeket. Nagyon tetszett Szabó Anna Eszter körtés hasonlata ( ITT elolvashatjátok). Azért ironikus, hogy könyvet általában a borítója alapján választok. 9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz? Hazudni nem szoktam, inkább csak füllenteni. Azt is akkor, ha nem akarom megbántani a másikat, és önző módon néha magam miatt is szoktam lódítani, ha a helyzet úgy kívánja. Vegaső bucsu idezetek 50. 10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben? Egy ideje viszonylag jóban vagyok magammal, de a bokám lehetne kecsesebb. 11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre? Azt, aki másokon átgázolva, akár sokkal rosszabb helyzetbe sodorva törtet, mit sem törődve az okozott károkkal. 12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni, a szeretett arcot újra felidézni. Nem kell hát megölni annyi szép virágot, feldíszíteni egy megkövült világot, ami kong a csendtől, lélektelen, rideg, mely a lét súlyától az élőt sem menti meg. Vagy Te másért jársz ki, – bocsánatot kérni? Hiszed, képtelenség másképp utolérni? Ám akit keresel, ott már nem találod, siettetned nem kell korai halálod! Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen! Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen. Reményik Sándor: Halottak napja. Kinek sorsa egykor összefutott véled, álmodban, lelkedben újra, újra éled. Újra látni fogod, tudsz vele beszélni, lesz még új esélyed bocsánatát kérni. S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket, megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet. Ám ehhez nincs szükség halottak napjára, s nem kell koncentrálni bánatra, halálra, jobb a szép dolgokat újra felidézni, szeretted szemébe újra belenézni… Aranyosi Ervin © 2013-10-28. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva Aranyosi Ervin: Halottaknak napján Tags: bocsánat, búcsú, halottak napja, magány, szeretet, temető, virág Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek!
Gyermek voltam, kit ismertem, Sok rokon volt, mind szerettem. Napról-napra találkoztam, Köszöntöttem, búcsúzkodtam. Teltek évek, jöttek végek, Elmúltak a gyermekévek. Egyre többször sóhajtottam, Mindenkiért hálát mondtam. Felnéztem a magas égre, Várva régmúlt élményére. Jó időkre, szép napokra, Valaha élt rokonokra. Őseimre, családomra, Osztálytársra, barátokra. Hőn szeretett tanárokra, Emlékké vált mosolyukra. Soká tartott, míg így tettem, Rám is szóltak, nem feleltem. Messze fönt, ott köztük jártam, Pedig lépést se tett lábam. Személyükre rágondoltam, Régmúlt szépért hálálkodtam. Versek halottak napjára. Istenünkhöz folyamodtam, Lelkeikért imádkoztam. Mécsest gyújtok, fénybe nézek, Elmúlt időt felidézek. Percről-percre emlékezem, Egytől-egyig nem feledem. Gyermekkorig visszamegyek, Sok emléket számba veszek. Rosszat, és jót mind elteszek, Szív mélyébe, beleveszek.
Valamit tud arról, hogy "elássák a gödörbe", s képes felnagyítani a tisztítótűz és a pokol kínjait. Ezért mindenképpen azt javasoljuk, hogy a gyereket a maga szintjének megfelelően be kell vonni a gyászba. Ha kérdez, akkor vissza kell kérdezni: "Te hogy gondolod? " – s amit jól gondol, abban megerősíteni, amit tévesen, azt kijavítani. Nem kell ráönteni az egész tanatológiát, csak az éppen őt izgató kérdésekre kell az ő szintjén válaszolni. Ha nyugodt hangnemben válaszolunk, akkor megnyugtatja, bátorítva érzi magát a további kérdezésre. A beszélgetésen túl vonjuk be őket a szimbólumok, rítusok világába: hozhatja a virágot, gyújthat mécsest, imádkozzunk együtt. Halottak Napjára - BraRit versek, történetek. A jó szimbólumok által lehet növekedni, ezek egy életen át elkísérnek. Pont ezért kell szóvá tenni az halloween-"kultuszt", ami játéknak tünteti fel a halált és a gyászt, nem ad valódi vigasztalást. Nem is sejtik a szülők és az iskolaigazgatók, milyen vigaszt lopnak el a gyerekektől, amikor a gyász igaz kultúráját, keresztény szimbólumait veszik el, s helyette egy idétlen halloween játékot adnak.
Reményik Sándor Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetőbe' jár. Hiába, virág sincsen annyi már. De egy-egy szálat letenni szabad. S hallatni tompán, fojtottan szavunk, És aztán: kezet fogni halkan, loppal, Egyik halott a másik halottal: Ó, hisz' mi itt mind halottak vagyunk. Kolozsvár, 1920. Ünnepi idézet - Halottak napi idézetek. november 1. Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve… Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, halottak napja, Lélek, ruha, szabad, szeretted, temető, vers Mint ruhásszekrényben a levetett ruhák, amit a lélek lassacskán kinőtt. Felettük kőből, a levetett cipők. Köröttük ősztől tépett lombú fák. Pár kőbevésett, tárgyszerű adat, hogy ettől-eddig hordta valaki, kőfaragó kérésre rótta ki. Neki szokványos, könnyű feladat. Átkelt a lélek, letette terheit, amit tovább, élők cipelnek majd. Kiket még itt, az elvárásuk hajt. A lélek lenne eltemetve itt? Lomtár, adattár? S te őt keresed? Azt, kit szerettél egy életen át? Ki hagyott csodás emlékeket rád? A ridegségben a lelkét nem leled! Hát jó hírem van, mostantól szabad! Elvégezte életfeladatát, s nem nélküle változik a világ, s lehet már kapott új testet, másikat. Mert harmadnapon mind feltámadunk, s a mennybe lépve, új létet tervezünk, új ruhát hordva, ismét élők leszünk, s keressük magunkra mért feladatunk. Ruhásszekrények hát a temetők, mely életekről bár tanúskodik, de akik hordták, nem nyugosznak itt, az igaz lelkek ott nem lelhetők.
Idézetek egy régi-régi műből, kilobbant sejtcsomók. (1935) vissza a címoldalra