A megemlékezésen elhangzott az 59. zsoltár és Petőfi Nemzeti dalának utolsó versszaka: "Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! " Május utolsó vasárnapján a háborúkban elesett katonákra emlékezik az ország. A hősök hivatalos, törvény által szentesített napja ez 1925 óta. "Hol sírjaink domborulnak..." - Szent Gotthárd Általános Iskola. Szöveg és fotó: Kitzinger Adrienn- This entry was posted on 2012. május 25. péntek at 16:43 and is filed under Önkormányzat, Csepel, Megemlékezés, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2. 0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.
Érdemes a cserjékkel óvatosan báni, jól megtervezve növekedésüket. Okos dolog lehet, hogyha nincs merev kerete a sírnak, akár növényekből készíteni egyet. Körberakhatjuk a hantot terméskövekkel, és közéjük sziklakerti növényeket, vagy a partfal megfogására alkalmas kis cserjéket rakhatunk. Gyönyörű keretet adhat, ha valódi cserepeket rakunk körbe, (körülbelül a 35 cm magasságú, vagy magasabb cserepek jók! ) és azokba ültetünk különböző növényeket. (Hogy a lopást elkerüljük, akár fél-cserepekkel is bánhatunk. ) A rusztikus hangulathoz, na meg persze a sír oldalának megtartására használhatunk vesszőből fonott kosarakat is. Ez jóval olcsóbbá – és valljuk meg, sokkal hangulatosabbá, szebbé teszi a sírt, jobban látszik rajta –és persze jobban igényli is – a törődés. Milyen növényt válasszunk? "Hol sírjaink domborulnak" - mohácsi konferencia | Történelemoktatók Szakmai Egyesülete. Ha elhunyt szerettünknek volt kedvenc növénye, vagy kedvenc színe, ezt figyelembe lehet – és illik – venni a növények megválogatásánál. Vannak olyan növények – mint például a japán vérborbolya, melynek levelei egész lombhullásig pirosak, és a piros termések még télen is öltöztetik a növényt.
Elég a baja a mindennapi felvidéki magyar polgárnak. Tisztelet a kivételnek. S mindamellett várja a csodát! Olykor még beszól: le kell váltani, meg kell szüntetni, új pártot kell alapítani. S mit sem gondol arra, hogy saját népének, gyermekeinek, unokáinak sírját ássa, amikor az állam adta jogokat nem ismeri, nem érdekli, nem éli meg. Hol sírjaink domborulnak... - Hello Miskolc. Továbbra is a magát magyarnak valló értelmiségi (hogy már ne menjek alább), – ovával, lágyítójelekkel, szlovák helyesírással írja a nevét, beadja szlovák oviba, iskolába gyermekét, hogy érvényesüljön (ezt szajkózza 30-40 éve). A többségében magyarok lakta községek hangszóróiban nem szól a magyar zene, mert valaki szóvá tette, és sértő az ott lakó más ajkú, de kisebb létszámú lakosnak, az önkormányzati iratok, jegyzőkönyvek, válaszlevelek nem íródnak magyarul, a magyar irodistákat foglalkoztató hivatalokban, egészségügyben, üzletben, intézményekben. Sorolhatnám a végtelenségig az önmaguk sírját megásó felvidéki magyarság mindennapi cselekedeteit, amellyel naponta egy-egy hanttal mélyítik a majdani sírok fenekét.
"Ezek a magyar múltat, a közművelődés, a kultúra jelenlétét tanúsítják az utókornak", szögezte le Görföl Jenő. BA, Felvidé
Volt néhány kudarca a felvidéki magyarságnak lent is, fönt is. Hacsak az utolsó tíz év önkormányzati, parlamenti, EU-választásait vesszük figyelembe. A számok ugyan olykor mást mutatnak, de lassan már nem is hiszünk nekik. Jogosan. Hiszen fogyunk, nemcsak demográfiai okokból, de az önfeladás mindennapi eszközeivel, módszereivel is. S persze ekkor jönnek a szidalmazások minden társadalmi rétegben, minden korosztályban. A "legbátrabb szégyenpad" a névtelen, arctalan, ismerős és ismeretlen facebookosoknál (most éppen ez a legegyszerűbb módszer), aztán a bulikon, összejöveteleken, gyűléseken, és még ki tudja hol, elsírjuk, hogy mindenki csalódott mindenkiben. Leginkább persze a pártokban, és vezéreikben. Bugárt is elküldtük már a legmélyebb gödörbe, onnan is kimászik, vagy inkább túléli, de Menyhártot, Csákyt, meg a többit is. Csak azért nem sorolom, mert nem szeretnék kihagyni valakit, na meg, van, akit én le sem írnék, neve nyomtatásra sem érdemes. Tehát mindenki bűnös, a szlovák, a magyar politikus is, és az egyszerű nép odalent már nagyon csalódott a politikában, a kultúrából is elege van, legföljebb a falunapon megeszi a gulyást, meghallgatja a Lagzi Lajcsit, a templomba sem megy, mert az meg nem az "ő asztala", talán meg sem érti mi zajlik ott, mit mond a pap, na meg neki dolga van vasárnap, bevásárlás, főzés, kocsimosás.
45 Németh Balázs: A mohácsi csata keresztény tűzfegyverei - kiskaliber, vagy nagykaliber? 11. 15 B. Szabó János: A király halála - új megvilágításban. Mit is tudhatunk a Cseléről? 11. 45 Kérdések-válaszok 12. 00 Szünet 13. 00 Négyesi Lajos Hadtörténelmi emlékutak, tanösvények, emlékhelyek kialakítása a Duna-Dráva Nemzeti Park területén 13. 30 Varga Szabolcs: A mohácsi csata a horvát történelmi emlékezetben 14. 00 Béres Sándor: "Mártírmezők. " Halál és végtisztesség a 16. század csataterein 14. 30 Fedeles Tamás: A Szentszék, a magyar egyház és a török veszély a késő középkorban 15. 00 Polgár Balázs: A "második mohácsi csata" (1687) régészete 15. 30 Sudár Balázs: A végítélet könyve. Egy oszmán elbeszélő költemény a mohácsi csatáról