1956 október 23-án a diákság a lengyelországi változások kapcsán rokonszenv tüntetést hirdetett meg. A tüntetés délután 3 órakor indult el két irányból, Pestről és Budáról. A menet egyre növekedett, mivel a délelőtti műszakokból érkező munkások tömegesen csatlakoztak a fiatalokhoz. A két menet a Bem szobornál ért össze, ahol megszületett a sarló-kalapácsos (sztálinista) címertől megszabadított lyukas zászló, amely a továbbiakban a forradalom és szabadságharc jelképévé magasztosodott. Ezzel a békés tüntetéssel kezdődtek az események. 1956. október 23. | Szeged Ma. Nem a tüntetőkön múlott, hogy véres harccá, forradalommá alakult, hanem az akkori hatalom vezetőin, ÁVH-sain, a tömegre lövetőkön, akik nem óhajtottak semmilyen engedményt tenni, nemhogy a 16 pont követeléseit teljesíteni. A tömeg egy része ezután a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelték vissza a politikai vezetésbe, a másik része pedig a Sztálin szobornál gyűlt össze. A helyzet kezdett felforrósodni, és amikor a Parlament előtt kikapcsolták a világítást, - remélve, hogy a tüntetők szétoszolnak - a Szabad Népből - az akkori legnagyobb példányszámú napilapból fáklyákat gyújtottak, amire visszakapcsolták a világítást, sőt a tömeg követelésére a Parlament tetején lévő vörös csillagot is kikapcsolták.
Hálás szívvel emlékeztünk a hősökre.