2021. sze 17. Én nagy Forró Szél rajongó vagyok. Az év elején találtam meg a You Tube-on mind a 10 részt, és már oda-vissza megnéztem őket. Szeretem a 80-as évek délvidéki hangulatát, a szocialista Yugoszláviában is ugyanolyan problémák voltak akkor, mint itthon. A lusta kisember Surda, a kanyhaló Bob, a vállalkozó Krisztivoje, legalább annyira szerethető karakterek, mint Firga bácsi, a nagymama, vagy Surda felesége, Vesna. A különböző félresikerült vállalkozások, a nehézkes lakáshoz jutás, az együtt élés buktatói, olyan szórakoztatóan került a képernyőre, hogy maradandó élményt ad ma is. Az epizódokban elhangzó település nevek valamiért rögzültek a fejemben, és mikor visszafelé érintettem Nova Várost, és a táblákon láttam Priboj és Mitrovica nevét, szinte időutazónak éreztem magam. Vissza a 80-as évekbe! Nyugat Szerbia. 4. nap. Montenegro-Szerbia. Forro szel 10. resz videa. Remekül aludtam. Nálam ez nagy szó, vagy a csend vagy a magasság, vagy mindkettő segített. Még elalvás előtt kinéztem a hídra, vajon milyen lehet kivilágítva.
Nehéz, de szép nap volt mögöttem, iszogattam a finom sört, és vártam a még finomabb vacsorát. Kellett egy spangli, így lett kerek egész az a nap. Jó. Bővebben? Hihetetlenül, brutálisan nagyon jó!!! A vacsorát ráírattam a szoba számlájára, de a pincérnek adtam egy 5 euróst. Erre akkorát vigyorgott, hogy még a farzsebemben is éreztem. Másodszorra könnyebben visszataláltam a szobámba, talán azért, mert rizsszemeket szórtam el az útvonalon. Na jó nem, ment enélkül is. Megcsináltam a könyvelést, 370 kilométert jöttem idáig, háromszor tankoltam, egyszer 9 euróért, és kétszer 1000 dínárért. Szállást már nem kellett keresnem, de az utolsó napi útvonalat alaposan átterveztem, az "autópályán hazáig" helyett. Elindítottam a Forró Szél 9. részét, amikor Surda, Krisztivojével megszívja a drága hotelben, és eltettem magam másnapra. Forró szél 10.5. folyt. köv. galéria: Nova Város Egy rajongó. Útközben. Ez már az újabb típus, 90 körüli gyártás. A Fontana előtt. A névadó kút.
A túra legjobb reggelije. A szokásos reggeli szeánsz után, leadtam a kulcsot, és pont 9-kor nekivágtam a hídnak. Izgatott voltam, mint Evel Knievel ugratás előtt, de végül simán letudtam a híd 180 méterét, úgy tűnik reggelre elmúlt a tériszonyom. Ment a kamera, rajta lesz a filmen. Hűvös tiszta reggelen indultam Szerbia felé, csak a benzin elfogyásától tartottam kicsit, mert a Yamaha hülye szintmérője nem adott pontos információt a mennyiségről. Gyér forgalomban kanyarogtam lefelé, viszont elég sokszor futottam útjavításba, az ideút sokkal élvezetesebb volt. A tankolást kicsit túlparáztam, kb 50 kilométer múlva találtam benzinkutat, még Montenegróban. A kis kannába már nem tankoltam, végül is a Balkán kúthálózata kiváló, nem olyan foghíjas mint a két évvel ezelőtti spanyol. A kútról kijőve megszűnt az aszfalt, egy rémesen hosszú útépítésen folytattam az utam. Forró szél 10 ans. Itt is úgy dolgoznak mint Albániában, nincs lezárás vagy terelés, sokszor a markoló kanala alatt kellett átcsúszni. Agyagos, sziklás, csúszós szakasz volt, egészen a határig kitartott, aggódtam, nehogy kivágja a gumimat valami éles kő.
Értékelés: 195 szavazatból A televízió első ízben 1984-ben, nagy sikerrel sugározta a csetlő-botló Surda megmosolyogtató kalandjait. Még be sem fejeződött a sorozat, máris divatba jött hősünk jellegzetes pepita kalapja és a film fülbemászó zenéje. Kánai András: Az élet olyan, mint egy forró szél – egy jugoszláv sikersorozatról. Azóta egy újabb nemzedék nőtt fel, s úgy gondoljuk, őket, no meg a korábbi nézőket most is mosolyra fakasztja majd az örökké álmos Borivoje Surdilovic és a sorozat többi szereplője. Egyéb epizódok: Stáblista: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!