Jöjjön Juhász Gyula Búcsú verse. Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, kit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak, én szegény beteg, Mit is dadogjak nektek, emberek? Talán nem is kell még búcsúzni […] Olvass tovább Jöjjön Juhász Gyula: Tavaszvárás verse. A déli szélben lehunyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. Az esti égen violás a szín És kikeletben járnak álmaim. A hó alól már dobban boldogan A föld nagy szíve s csöndesen fogan A csíra, melyből új élet terem S bimbók bomolnak majd szűz réteken. Az örök nap még bágyadtan ragyog, […] Olvass tovább Jöjjön Juhász Gyula – Maris verse. Cselédünk volt. Olyan, mint a többi, Paraszti, dolgos. Nótákat dalolt. Vasárnap hosszan szokott fésülködni: Kimenő napja volt. Egy katonát szeretett, aki hozzá Három nagy évig hűséges maradt S ki szép levelet küldött neki százat, Virágos, rímes szavakat. Vasárnap volt, kora tavasszal, Maris a konyhában fésülködött, Álmosan, lustán s álmodozva […] Olvass tovább Jöjjön Juhász Gyula: Vízkeresztre verse.
S e gyászodú lakói összebúnak, Minden tüzét felfűtik ez odúnak S melegszenek, a titkos égre nézve. Néhány elszánt szív énekelni próbál S ez aranyhangú, olvatag daloknál Fölenged sorsunk nagy kőszívűsége. Juhász Gyula: Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. Juhász Gyula: Öreg költőnek Mint sudár fa, mely a tarka réten Majd eleped az egyedülségben, Egyre vár, vár valami más fára, Te is olyan bús vagy, olyan árva. Új világnak új nótája támadt, Más manapság a gyönyör, a bánat, Valamikor a haza volt minden, De manapság osztoznak a kincsen, Önös érdek egymást taszigálja, Megtépve az élet bokrétája.
November 1-jén, mindenszentek napján az összes szentre, üdvözültre emlékezünk. Halottak napján, november 2-án az egyház a tisztítótűzben szenvedő lelkekért imádkozik. Az ilyenkor gyújtott gyertyák lángja az emberi lelket jelképezi. Juhász Gyula szép versével halottainkat idézzük meg. Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
Ó élet, légy elnézőbb és jobb Azokhoz, kik utánam jönnek, Kiknek az izma még acélos És rendet vágnak a jövőnek! És rendet vágnak a jövőnek, Mely alszik szürke takaróban, A rám váró tavaszi rögben, Az új csírákat akaróban! Juhász Gyula: Húsvétra Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban! Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Forduljon hozzám bizalommal. Köszönöm, hogy megtisztel látogatásával! Tisztelettel: ifj. Szilasi Sándor kőfaragó mester, cégtulajdonos