Népi nevei is ismertek, mint a barkolcsa, uckurucfa. Az angolok a komlót megelőzően a barkóca termésével ízesítették a sört. Lekvárt is főznek belőle, mely nagyon hasonlít a csipkebogyólekvárhoz. Számos károsítója ismert, a szabálytalan kinövéseket az aknázómolyok, kisebb zsákhordómolyok és gubacsatkák okozzák. Fájában több rovar is fejlődik, mint a varratos bükkszú, kétalakú púposszú, az elszáradt törzsben, ágaiban él a nagy- és kis gyümölcsfa szú. Vörös berkenye - Országalbum. Barkócafa (forrás: Wikipedia) Virágzósban (fotó: Molnár V. Attila) Ábrázolása korabeli metszeten A barkócafa elterjedése Európában (forrás: Caudullo és trsai) A rózsafélék családjában gyakori és ismert jelenség a hibridizáció, mely már a rózsák és a szedrek esetében is igen sok határozási gondot okoz a szakembereknek. Nincs ez másképp a berkenyéknél sem. A lisztes berkenye ( Sorbus aria agg. ) a hazai középhegységekben élő védett cserje, vagy kis termetű fa, melynek mára tucatnyi alfaját ismeri a botanika. Ezek nagyrészt bennszülöttek, így előfordulásuk többnyire egy-egy szűk tájegységhez kötődik.
Ákom, bákom berkenye, szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, visszük már a kalácsot! Szabad-e locsolni? A fák, cserjék közt egy igen népes társaságot képviselnek a berkenyék. A berkenye ( Sorbus) nemzetség a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Európában széles körben elterjedt, fajainak száma megközelíti a százat. Tudományos nevének eredete az ókorba nyúlik vissza, a kelta " sor " szóból fakad, melynek jelentése a termés ízére utalva fanyar. További nyelvi emlék az arab " sorbet ", vagyis sörbet. A berkenyék táborából most ismerkedjünk meg a leggyakoribb és legismertebb fajokkal. Házi berkenye (Sorbus domestica). A madárberkenye ( Sorbus acuparia) többnyire kisebb fa, Észak-Európában inkább bokor. Hazánkban néhol őshonos, ám sokfelé, főképp településeken az utak mellett ültetik is. Törzse egyenes, kérge szürke, sima, páratlanul szárnyalt levelei sötétzöldek, a levélkék fogazottak, ferde vállúak. Virágai bogernyőben nyílnak, vörös, kerek termései őszre érnek be. Európában széles körben elterjedt, főképp a savanyú talajú területeket kedveli, de a természetes elterjedési területén kívül telepítve, főképp utak mentén is sokfelé megjelenik.
Az érett gyümölcs fanyar, napfelé néző oldala bepirosodik. A naspolyához és a vackorhoz hasonlóan mikor megszotyosodik, vagyis utóérésekor válik – rövid ideig – élvezhetővé. Pápán zsidógyümölcsnek is mondták, mivel ott a piacon főképp a tehetősebb zsidó asszonyok vették. A belőle készült pálinka kitűnő, nagyon egyedi ízű. Termései a zalai szőlőhegyeken Ősszel lombja sárga és vörös színben pompázik az egervári Csillaghegyen A nemzetség következő tagja a barkócaberkenye, vagy barkócafa ( Sorbus torminalis), mely lomboserdeink fája. A gyertyános tölgyesekben, cseresekben ma még sokfelé előfordul, rendszerint az alsó lombkoronaszintben találjuk a gyertyán, mezei juhar mellett. Magányosan álló példányai szép, terebélyes koronát növesztenek. Vörös berkenye bokor hill. Levele tenyeresen hegyes háromszögű szeletekre hasadt, fonákán molyhos, később lekopaszodó. Hazánkban 2000-ben az év fájává választották. Európai elterjedése a szubmediterrán vidékekre korlátozódik. Elnevezése valószínűleg déli szomszédjainktól került hozzánk, a szláv brekovicva, vagy brekavicva alakból alakult ki.
Agrofórum Online H. Franciska kérdése: Korallberkenye bokromon vörösbarna foltok szaporodtak el, ezek a levelek le is hullanak. Mi okozza? Aki válaszol: Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus Kedves Kérdező! Korallberkenye (Photinia sp. ) fajok egyre népszerűbbek, nem kívánnak különleges gondozást, fényes sötétzöld leveleikkel még télen is díszítik kertjeinket. Elterjedt betegsége az entomospóriumos levélfoltosság (Entomosporium mespili, syn E. maculatum). Ez a gomba nem ismeretlen hazánkban, a termesztett gyümölcsfélék közül a körtét (Pyrus) és birset (Cydonia oblonga) is rendszeresen károsítja. Vörös berkenye bokor mert. Nem közismert, hogy a rózsafélékhez tartozó más díszbokrokat is fertőzi, többek között gazdanövénye a japán naspolya (Eriobotrya japonica), japánbirs félék (Chaenomeles spp. ), fanyarkák (Amelanchier spp. ), berkenye fajok (Sorbus spp. ), tűztövis (Pyracantha spp. ), indiai díszgalagonya (Rhaphiolepis delacourii indica). A gomba az egész világon ismert, díszbokrok szaporítóanyagával terjed, hazai előfordulása fertőzött import korallberkenye-bokrok forgalomba hozatalára vezethető vissza.
Népi nevei: kórusfa, kutyacseresznye, gálnafa, süvöltin körtvély – utóbbi talán magyarázatot ad a településeken gyakori Körtvélyes dűlő elnevezésekre. Termései a téli időszakban – nevének megfelelően – a kertek, udvarok madarainak nyújtanak táplálékot. Zord teleken az északról csapatosan érkező csonttollúak is megfigyelhetők a fákon. Madárberkenye a dán tengerpart homokdűnéin Ültetett, már fává nőtt példány Bezeréden Madárberkenye érett termése A házi berkenye ( Sorbus domestica) szabad állásban terebélyes fává nő. Őshonossága viták tárgya, hazai előfordulásai a két Középhegységre és a baranyai dombokra korlátozódik, többnyire antropogén környezetben, ami alapján telepített fajként tartják számon. A dél-nyugat-dunántúli szőlőhegyeken és a Bakony falvaiban gyakorta ültetették, becsben tartották. Lassan növő, termetes fa. Számos elnevezése ismert, mint a atlaszbogyó, burkolcsa. Ákom, bákom berkenye - Óvári Miklós: természetes blog. Felhasználása széles körben ismert volt, kemény fájának köszönhetően számos eszköz részeként hasznosult: "Sajtó-srófnak, puska-ágynak és egyéb szerszámoknak [használják], mellyeknek tartóssága kemény fát kíván, hogy hamar el ne kopjanak. "