A Dekameron ötödik nap kilencedik novellájának (A sólyom feláldozása) elemzése Az elemzés vázlata: Bevezetés Szereplők Helyszín(ek) Idő Tartalom röviden (A novella részletes olvasónaplóját itt olvashatjátok) A cselekmény elemzése Értelmezési lehetőségek Összegzés Bevezetés: A Dekameron tíz napjának száz novellája közül az ötödik nap kilencedik novelláját szokás kiemelni és elemezni. Mivel a Google első oldalának találatai egymástól lopkodva gyakorlatilag ugyanazt írják – ha jól sejtem, akkor a Wikipedia-szócikk alapján –, ezért úgy gondolom érdemes foglalkozni a dologgal kicsit alaposabban, vagyis dobjunk egy fél téglát az állóvízbe, legyen egy friss(ebb) elemzés is. Lássuk. Az nem újdonság, hogy Boccaccio a Dekameron novelláinak nem adott címet, de mivel az ember olyan, hogy mindent el akar nevezni a macskájától a kedvenc alvónyuszijáig, így kapta az ötödik nap kilencedik novellája "A sólyom feláldozása" címet. Lássuk be, kissé baljóslatú elnevezés, nem sugall vidám befejezést. Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, nem is olyan egyszerű egy jó, vagy jobb címet adni.
Ez a kerettörténete Boccaccio 100 novellát tartalmazó fő művének, az 1348–1354 között keletkezett Dekameronnak. Miről szólnak ezek a történetek? Mik keltették fel az olvasók érdeklődését? Leginkább két dolog: a humor és az erotika… Tehát a komikus, a szerelmi és erotikus elemeket sem nélkülöző, vaskosabb történetek. A novellák szereplői életszerű alakok: lovagok, erőskezű uralkodók, boldog szerelmesek, de nem ritkán pajzán férfiak, könnyűvérű nők. Őket nemcsak az Ezeregyéjszaka arab meséiből és a középkori vallásos vagy világi tárgyú műveiből ismerték. Elég volt, ha csak körbe néztek: saját koruk alakjait – sőt, akár saját magukat - is felfedezhették. Boccaccio nem adott témajelölő címet darabjainak, ő inkább egy rövid címközleményben összefoglalja a történetek lényegét a művek elején. A novellafüzér egyik legismertebb darabja az ötödik napon elhangzó kilencedik novella. A sólyom feláldozásának hősei olyan szerelmesek, akik "kemény és siralmas megpróbáltatások után" nyerték el boldogságukat.
verselemzés Kapcsolódó dokumentumok 1. Forrás megnevezése: Keresés a forrásban » Boccacciótól Salingerig Forrás típusa: Könyv Forrás adatai: Kezdő oldal: 21 Záró oldal: 30 Könyvtári jelzet: 810 B 70 Kiadás éve: 1983 Kiadás helye: Budapest Kiadó: Tankönyvkiadó Forrás státusza, állapota » Szerző(k) Szávai János Tárgyszavak Boccaccio, Giovanni A sólyom feláldozásának t <<< Vissza a kereséshez © Minden jog fenntartva! József Attila Könyvtár - Dunaújváros | honlapkészítés: DDS
Boccaccio elítéli a fösvénységet, a kapzsiságot, az öncélú gazdagságot, szerinte a vagyonnak az életet kell szolgálnia. Sokra becsüli a friss észjárást, a furfangos okosságot, a természetes ügyességet. Hősei gyakran nehéz helyzetből szabadulnak meg egy-egy találó szóval, tréfás ötlettel. A sólyom feláldozása A Dekameron darabjai közül az egyik leghíresebb az ötödik nap kilencedik novellája: A sólyom feláldozása. (Ez nem az író által adott cím, ugyanis a Boccaccio-novelláknak nincs címük, de az író afféle címközleményben összefoglalja mindegyik történetének a summázatát. ) Ezen a napon olyan szerelmesekről beszélnek, "kik kemény és siralmas megpróbáltatások után megnyerték boldogságukat". Kettős keretbe foglalja Boccaccio ezt a novellát: maga Fiametta meséli el a történetet, de ő is egy Coppo di Borghese Domenichi nevezetű "tisztelendő és nagytekintetű férfiúra" hivatkozik, akitől mindezt hallotta. A keretnek ezzel a megkettőzésével az író a valóság illúzióját kívánja megteremteni, azt hangsúlyozza vele, hogy a történet igaz, de már ellenőrizhetetlen.
Dekameron Fő műve a Dekameron (jelentése: "tíz nap"; 1348-1353), száz novellát tartalmazó gyűjtemény. Az olasz "novella" szó " újdonságot " jelent, érdekes hírt, különös történetet. Boccaccio műfaja a természetesség, a valóság közvetlen visszaadásának látszatát kelti (mindig valóságos hallgatóságnak mesél valaki), s gondosan előkészíti a fordulópontot. Az elbeszélések sorozatát külön novella vezeti be és zárja le, s ez keretbe foglalja az egész művet. Az egyes novellák között rövidebb-hosszabb összekötő szövegek – olykor újabb történetek találhatók. A Dekameron kerete a következő: az 1348-as pestisjárvány idején hét ifjú hölgy és három fiatalember találkozott a firenzei Santa Maria Novella (szanta) templomban, s úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a városból a járványhalál elől egy vidéki villába, s ott szórakozásaikat érdekes történetek elbeszélésével fogják váltogatni. Tíz nap alatt a tíz résztvevő mindegyike naponta egy-egy történetet mesél el az arra a napra megválasztott "királynak" vagy "királynőnek" a vezetése alatt és utasítása szerint.
A) A társadalom • Társadalmi változás → új polgári rend, a középkor virágzó századaiban • Gazdasági fejlődés → polgárság kialakulása, megerősödése • É-Itáliában nagyobb városok, kézművesség + kereskedelem központjai Alpokon keresztül É-D felé, keresztes háborúk idején K-Ny irányú tengeri + szárazföldi kereskedelem • Városállamok kialakulása /Firenze, Padova, Piza, stb.
A helyzet egyre rosszabbra fordul, ráadásul Efigenia is folyamatosan átkozza Cimonét, mondván, hogy a vihar biztosan az istenek büntetése, amiért a férfi a lány akarata ellenére akarja feleségül venni. A vihar tovább tombol, a fedélzeten is lig lehet megmaradni, nemhogy navigálni. Cimonéék egy szigetet vesznek észre, azt hiszik, hogy Kréta, nem is sejtik, hogy a véletlen és a vihar éppen Rodosz szigetéhez sodorta őket és mindent elkövetnek, hogy kijussanak a partra. Végül sikerül egy kis öbölbe jutniuk, de szerencsétlenségükre reggel észreveszik, hogy ugyanebben az öbölben keresett menedéket az a rodoszi hajó is, amiről elrabolták Efigeniát. Cimone és társai próbálnak menekülni az öbölből, de az ellenszél partra sodorja a hajójukat. Persze a rodosziak is megismerik őket és a közeli faluból segítséget hozva fogságba ejtik Cimonét és embereit. "És akkor nagy csapat fegyveres ember kíséretében kijött oda a városból Lisimaco, ki abban az esztendőben Rodosznak legfőbb bírája volt, és Cimonét valamennyi bajtársaival egyetemben börtönre vetette, mivelhogy Pasimunda, ki eme dolognak hírét vette, ennek miatta panaszt emelt Rodosz szigetének tanácsánál. "