// Fecsegnek és mérlegelnek, / Költők, írók elképzelnek, / Súgnak búgnak, terelgetnek, / Én meg úgyis mindent kitalálok". A szövegeket erős képszerűség és olykor asszociáció működteti, amelyre a legjobb példa az MR2 által is gyakran sugárzott Zaj: "Világtalan zaj, zajtalan világ / a város zajában elbujt egy parány / parányi tócsák, púder tükörtánc". Az egész lemez érdekessége, hogy hol a folkos, hol a funkos részek kapnak nagyobb hangsúlyt, de alapvetően nem mennek egymás rovására a különböző zenei elemek, sőt egységet alkotva jól kiegészítik egymást, amelyek kvalitását a már-már irodalmi igénnyel megírt szövegek tovább emelik. HAON - Pilinszkyre emlékezett a Szabó Balázs Bandája. Az új dalok sora alapvetően folytatja a Megcsalogató n elkezdett folkfunk stílust, ám a magam részéről mégis egységesebbnek érzem. Egyszerűen kiforrottabb. Az Átjárók lemez másik darabja Az ember itt (Pilinszky János versei). Ez a korong is egy átjáró, méghozzá zene és költészet között. A megzenésítésben Szabó Balázsnak van már némi rutinja, hiszen Radnóti- és Ady-versekkel is foglalkozott korábban.
Szabó Balázs dalszerző-énekes, a Szabó Balázs Bandája zenekar vezetője és Vecsei H. Miklós színművész tartott Pilinszky-estet a Szivárvány Kultúrpalotában, 2021. október 3-án. Az estet Varga László megyéspüspök nyitotta meg, aki elmondta: "Kalkuttai Szent Teréz anyától tudom, hogy Isten a csend barátja. Isten a szív csendjében beszél. Véleményem szerint azok az írások, versek, melyeket a költőtől kaptunk ajándékba, ebből a csendből – Isten csendjéből – születtek". SONLINE - A szív csendjében születhettek meg Pilinszky versei és prózái. Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós. Mindketten kötődnek Pilinszkyhez, mindketten a maguk módján dolgozták fel a hozzájuk közel álló verseket, prózákat. Hangban és dalban, énekben és gitáron, brácsán. Finom szálakon kapcsolódik, néhol duetté is érik a szöveg, annak tematikus szövete; különleges csendekkel, és ha kell, éles hangokkal "kényszerít magunkba fordulni". Nem bánt, nem tolakszik a szöveg, a dal; feltesz egy felhőre, vagy egy madár szárnyára és elröpít a végtelenbe; majd a végére finoman visszaenged a Földre; közben előadó és befogadó bejárja a poklot és a Mennyországot.
Az előző lemeztől eltérően instrumentális intro helyett a Lego című nyitódal áll, amely egy lendületes szerzemény arról, hogy mi maradt meg számunkra a mai világban, jobban mondva: mi vesz körül minket (például: "rajzfilmes véredény"). Szabó balázs bandája pilinszky. Lassabb verse-részt, amely sokkal inkább elgondolkodtatásra késztet a szöveg alapján, mint táncra, szövegvilágában nem, de hangzásában felszabadultabb refrén követ. Nem szándékom minden dalt számba venni és értelmezni, egyszerűen inkább arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a szövegek komoly mondanivalóval bírnak, és az ember, ahogy végighallgatja a lemezt, megérteni véli, a zenekar miért nyilatkozta azt, hogy az Alízótai álmodozók at sokkal inkább otthoni hallgatásra, elgondolkodtatására szánta. Ezt a szándékot a Presszó című dal még jobban erősíti. Ebben az ember mint presszó jelenik meg, és bármilyen szigorúbb külső törvényszerűség nélkül gyűjti magába a rá hatással lévő kulturális élményeket: "Egy üres presszó van itt a fejben, / Itt fent mindenkit csendben elrejt, / Megírnak, beszélgetnek, /Én meg úgyis mindent kitalálok.
Központi könyvtár nyitvatartása: Hétfő: 9-18 Kedd: 9-18 Szerda: 9-18 Csütörtök: zárva Péntek: 9-18 Szombat: 9-13 Vasárnap: szünnap Cím: Gyöngyös, Fő tér 10. E-mail: Tel. : 37/311-883 Fiókkönyvtár nyitvatartása: Hétfő: 9-17 Kedd: zárva Szerda: 9-17 Péntek: 9-17 Szombat: zárva Vasárnap: szünnap Cím: Gyöngyös, Platán u. 2/2. Tel. : 37/300-897
Lények nélkül és szavak nélkül tisztább a félelem. Ez meg olyan, mint egy szoba, köd van benne, meg tán egy ágy. Az ágyon én fekszem talán. Széken ülök. Üres az ágy. 4. Pilinszky János: Ne félj Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Előbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tűzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba? Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklő torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, vérző gubanc a szűk tető alatt!