De ez most nem ígérgetések évadzárója volt: a Trónok harca nagyon határozott és hétmérföldes léptekkel elindult egy epikus sorozatfinálé felé. Talán a sorozat történetének legjobb évadzáróját kaptuk: eddig a kilencedik epizódok szoktak elkényeztetni minket, de most ezt tette a tizedik is. Hihetetlen mennyiségű esemény és fordulat fért bele egyetlen részbe, és mégis maradt szinte mindenre megfelelő idő — így nem csak a váratlan pillanatok és meglepetések, de a jelenetek minősége miatt is élmény volt nézni.
Kiválóan megmutatta, hogy Cersei számára mennyire személyes ügy a világon minden — épp ezért nem lehet és lehetett belőle sosem jó vezető és jó taktikus. Hisz a gátlástalansága és merész ötletei miatt rövid távon bejöhetnek a húzásai, de sosem gondol egy-két lépésnél tovább. Ennek pedig most az lett a következménye, hogy saját maga idézte elő azt, aminek elkerüléséért egész életében küzdött: hogy holtan lássa az utolsó gyermekét is. Tommen kilépése az ablakon olyan mértékben volt meglepő fordulat a sallangmentes ábrázolásával együtt, hogy meg kellett dörzsölni a szemünket: tényleg azt láttuk, amit? Hogy aztán egyből el is kezdjen pörögni az agyunk: meghalt a király, éljen a... kicsoda? Nincs trónörökös, nincs több fia Robertnek Cerseinek, ki ülhet a Vastrónra ezután? És ráült valaki, még ebben a részben, és ezt se gondoltuk volna sosem: megszületett az Őrült Királynő, aki már megjelenésében is lecserélte a korábbi arany-vörös színeket egy darthvaderes feketére. Meghalt a király, éljen a királynő!
(Sőt még a mindig béna Dorne-t is fel tudta dobni ezúttal a Töviskirálynő. ) Persze az Óvárosban ez teljesen más módon történt: itt inkább a lenyűgöző látvány nyújtott élményt (egy újabb pazar westerosi helyszín! ), meg néhány karakterpillanat - ahogy Sam elnézést kérve ugyan, de cseppet sem hezitálva otthagyja egy pillanat alatt Szegfűt a folyosón a könyvtár kedvéért, abban azért benne volt minden családapa visszafojtott szenvedélye a foci/kocsik/sör/akármi iránt. Északon, a visszafoglalt Deresben a "mi lesz most? " volt a legnagyobb kérdés az előző epizód epikus csatája után. Melisandre megúszta a kivégzést — Davos szembesítése az évad legerősebb színészi pillanatai közé tartozott. A vörös papnőnek pedig lesz még szerepe, ebben biztosak vagyunk. Hogy mi legyen ezután északon, arra Kisujjnak lennének ötletei: a mindig titokzatos, mindig kiismerhetetlen intrikusról talán először hullott le igazán az álarc a sorozat története során, és kimondta, hogy mit akar ő igazán: ebben pedig nem az volt a meglepő, hogy Sansát, hanem hogy a Vastrónt is mellé.