Schrödinger macskája leírása A Schrödinger macskája ismerteti a kvantummechanika teljes történetét, a bármely kitalációnál különösebb igazságot. John Gribbin lépésről lépésre vezeti be az olvasót ebbe az egyre bizarrabb és lebilincselőbb világba, cserébe csak annyit kér, hogy nyitott elmével figyeljünk rá. Bemutatja azokat a tudósokat, akinek a kvantummechanika kifejlődését köszönhetjük. Index - Tech-Tudomány - A kvantumfizikusoknak végre sikerült megmenteniük Schrödinger macskáját. Szemügyre veszi az atomokat, a sugárzást, az időutazást, a Világegyetem születését, a szupravezetőket és magát az életet. Ebben a gyönyörűségekkel, rejtelmekkel és meglepetésekkel teli világban keresi Schrödinger macskáját - a kvantumok valóságát - miközben minden olvasó világosan megérti napjaink legfontosabb kutatási területét - a kvantummechanikát.
Nem, nem váltottunk profilt, nem megyünk át kvantumfizikai blogba, nyugalom! 🙂 Ugyanakkor érdekes, amikor a társadalmi jelenségek egy az egyben megfeleltethetőek bizonyos természettudományos kísérleteknek. Itt van például Schrödinger macskája. Azok kedvéért, akik nem ismerik a történetet: a dolog lényege az, hogy a részecskék kapcsán az atomfizikusok Bohr vezetésével valamikor a 20. században megállapították, hogy nem adhatóak meg pontosan a tulajdonságaik, és főleg nem több tulajdonságuk egyszerre. Csak bizonyos valószínűségi függvények állíthatóak fel arra vonatkozóan, hogy ezek a részecskék egy adott időpillanatban valószínűleg hogyan fognak viselkedni, hol fognak tartózkodni, milyen lesz a sebességük, stb. Schrödinger macskája · John Gribbin · Könyv · Moly. Abban a pillanatban, amikor megfigyelem őket, azaz egy adott mérést végzek el rajtuk, "beugranak" egy adott állapotba. Addig viszont egyszerre (! ) akár több állapotban is vannak, amelyek közül az egyikbe fognak "beugrani" a megfigyelés során. Schrödinger erre azt a gondolat (!
Hogy jön ez ide most, kérdezi a gyanútlan és megzavarodott Becses Olvasó. Úgy, hogy a jelenlegi egyik pályázatunk is pont olyan, mint Schrödinger macskája a zárt dobozban. Amennyire laikusan mi értünk a támogatói kvantumfizikához, úgy tűnik, a döntéshozó részecskék egyszerre támogatják is meg nem is, egyszerre, egyazon időpillanatban vannak két állapotban, a pályázatról meg fogalmunk sincs, hogy épp él-e vagy halott, amíg végre ki nem nyílik az a nyomorult doboz. Hát így. A tipográfia Prateek Lala kiváló alkotása.
Csak egy italra ugrik át a szomszéd utcába, de örökre megváltozik az élete. Hazafelé menet egy maszkos figura elrabolja. Kiviszi egy elhagyatott gyártelepre, meztelenre vetkőzteti, majd felöltözteti és végül bedrogozza. A trip annyira ütősre sikerül, hogy amikor Jason felébred, egy másik világban, egy másik életben találja magát. A Sötét anyag ot már azzal tökéletesen el lehet spoilerezni, ha felsoroljuk a hasonló tematikájú könyveket és filmeket. Elég legyen csak annyi, hogy a főhős – mielőtt jobb híján a tanári pályán kötött volna ki –, nem véletlenül foglalkozott éppen a kvantummechanikával. Ez nem az a tudományág, amit relatíve könnyű lenne érthetően elmagyarázni, még Schrödingerrel és macskájával sem (vagy pont velük nem), de Crouch megoldja a problémát – csak annyira merül bele a témába, amennyire dramaturgiailag feltétlenül szükséges. A választott megközelítésben semmi új nincs, aki szereti és ismeri a sci-finek ezt a vonulatát, az olvasás közben úgy érezheti magát, mint a 80-as évek Hollywoodjának rajongói a Stranger Things ledarálása alatt.
Adatvédelmi áttekintés Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngésződben, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatérsz a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak. Bővebben a cookie-król az adatkezelési tájékoztatóban tájékozódhatsz.
A kvantummechanika szerint ilyen esetben a két ellentétes irányba szétrepülő rész egyszerre forog jobbra, és balra is, és abban a pillanatban, amint megmérjük az egyik részecske állapotát, az beáll valamire, míg a másik részecske ennek ellenkezőjére. Ami ebben az egészben talán a leginkább zavarta Einsteint, hogy a két részecske adott esetben több fényév távolságra is lehet egymástól, mire a mérést elvégezzük, a részecskék pedig minden esetben tartják magukat ahhoz, hogy ha az egyiket jobbosnak mérjük, akkor a másiknak balosnak kell lennie. Ez pedig ilyen nagy távolságon azt jelenti, hogy a mérés tényéről az egyik részecske fénynél nagyobb sebességgel értesíti a másik részecskét, hiszen amint jobbossá "omlik össze", abban a pillanatban kell a másiknak is balossá válnia. Ez a fénynél nagyobb sebességű kommunikáció pedig a relativitáselmélettel nem jön össze. A dolgot azért nagyon nehéz vizsgálni, mert bármilyen mérést is végezzünk, az befolyással lesz a részecskére, aminek így összeomlik az állapota.