Városunk címerében lévő szinbólum, eltérően az eredeti pecséttől, nem egyszerű hal, hanem a Nagymegyer környéki vizekben(Aszód vizeiben), a előforduló viza. Erre vonatkozólag is találunk érdekest megállapítást Alapy könyvében: "1569-ben Nagymegyeren sóztak be a királyi konyhára küldött 60 hordó vizát. " () A címerünkben található második szinbólum, az elágazó fa, erős gyökerekkel több fajta értelmezésre ad lehetőséget. A város kiváltságát Mátyás királytól nyerte, aki mikor először Nagymegyeren járt egy ilyen lombos fa alatta verte fel sátrát. Azóta az erdészház előtt díszelgő tölgy, a Mátyás-fa a különböző korokban is használt szinbóluma lett Nagymegyernek. A város – Wikiforrás. A városi lobogó A városi címerrel együtt fogadta el a heraldikai bizottság a város zászlajának kivitelezését. A zászló a címerhez hasonlóan két részre van osztva, vörös és sárga mezőre. Középső részében található a város címere. [1] Irodalom: A város címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel. Külső hivatkozások: [2] Rövidítések Lásd még: Címerhatározó
I. Ragyog az utca. Telt korsó a város, a fény borával így kinál az ősz. Igyunk! forró sugárzás, adj erőt, hogy elkezdhessük azt, mi tán halálos. Mert nem maradt már itt számunkra jobb út, legyen borodban hát hit s jó harag, maró vad szesz, hogy ki ne józanodjunk s falhoz ne csapjuk a poharakat. Szonett…... A feltámadott geometriából kitört a tér, mint egy örömkiáltás. Lehet, hogy eddig ez a síkbazárt váz, ez volt az ember képe önmagáról? Ó, tudás nélkül bedőlt kút az érzék, s annál, mit a lélek megél s az ész ért, nagyobb valóságot a szem se láthat.... Idézetek műfordításaiból [ szerkesztés] Louis Aragon: Még Egy nap többé a dal se szárnyal Új perc áll a régi helyén S mint szétszakadozó madárraj Széthull e szív is mely enyém Mielőtt a jövő e zápor Jön és mesénk semmibe tűnt S a nap az élet ablakáról Letörli egybefont nevünk Bertolt Brecht: Szin, a költő Szin, a költő mondta: Hogy írjak halhatatlan műveket, ha nem vagyok híres? Hogy feleljek, ha senkise kérdez? Zilahy Ágnes/Disznótor/Disznó ölés – Wikikönyvek. Miért vesztegessem időm versek írására, ha az idő elvesztegeti őket?....
» «Bántotta ennek a háznak a gazdája valaha azt a tüzért, a ki most azt a bombát ide röpítette, hogy egyszerre mind a három emeletet áttörte vele, a pinczében szétpukkant, s végig meggyujtotta az egész házat? » «Ha valakinek a balkeze megvágja a jobb kezét, s akkor megtorlásul a jobb keze vissza vágja a balkezét, annak a valakinek nem kétszeres oka van-e jajgatni? » «Ha nekem, a kinek semmim sincs ebben a városban, olyan nagy a fájdalmam e pusztulás miatt, milyen nagy lehet az öröme e látványon annak, a ki azt okozza? » [5] Mihály mester gondolatai Pest 1849-es rombolásáról Minden embernek megvan a maga saját vitézsége. [6] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ "Kivel szövetkezzünk? " A Hon, 1867. szepember 4. 202. szám, 1. oldal. In: D. Győr a vizek városa. Zöldhelyi Zsuzsa – Bergné Török Éva – Dukkon Ágnes – Légrády Viktor Orosz írók magyar szemmel (Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai a kezdetektől 1919-ig) I. kötet, 116. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. ↑ Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. 1.
A disznóból a megöléskor egy edénybe kieresztett friss meleg vérbe egy bádog kanálnyi puha sót kell keverni, aztán a vért félre kell tenni a feldolgozásig. A disznót, ha csak lehetséges, mindig perzselni kell és nem forró vízzel teknőben leforrázva, megkopasztani, mert a kopasztott bőrt sohasem lehet olyan ízletesen elkészíteni, mintha perzselve van a sertés. Míg a hentes a disznónak a bőrét szépen megtisztítja, azalatt a gazdaasszony gondoskodjék több nagy fazék forró vízről, mert a disznó feltakarításához igen sok forró vízre van szükség. Mikor a belet lehúzzák nagy fateknőbe kell tenni és azon melegen s gyorsan kell vele elbánni, mert ha kihűl a bél, nem lehet leválasztani a bél között lévő "fodor héjról". Ha a béllel hideg helyen akarunk elbánni mind széjjel szakad a bél és akkor nem lehet a belet szép tisztán kimosni s nem lehet belé kolbászt, tüdős és vérest tölteni. Ha a fodorhájról mind szépen gondosan lefejtettük a beleket, (a vékonyabb belet külön, a vastagabbat megint külön) daraboljuk fel másfél méternyi hosszúságúakra, egy ócska dézsa felett.