Hetilap lévén, terjedelmesebb volt, mint egy napilap. Változatos, korszakalkotó rovataival pedig abszolút újszerűnek számított. Ebbe most nem is igazán mennék bele, bemutatása külön publicisztikát igényel. Mindenesetre őszintén remélem, hogy egyszer visszatér ez a stílus és nyelvezet a magyar újságírásba, mert szó szerint feltöltődik az ember, ha a Magyar Futárt olvashatja. Jó lenne, ha a temérdek fake news és a nevetséges színvonalú "udvari újságírás" helyett ilyenekkel találkozna a magyar társadalom. Nos, én ezekre a gondolatokra szerettem volna reagálni, ezúton is elnézést kérek, ha valakit kihagytam, ő ezt pedig rossz néven vette. 1944. 1944 október 15 evad. október 15. helyes megítélése a történetírás egyik legfontosabb feladata, ezt a küldetést ellenben csak úgy teljesíthetjük, ha rendre elővesszük annak vitás kérdéseit. Az akkori hősök – legyenek katonák, civilek, politikusok, értelmiségiek – ugyanis megérdemelnek annyit, hogy emléküket és önfeláldozásukat nem valami értelmetlen és bagatell tettként kezeljük, hanem a földi lét egyik morális felsőbbrendűségeként a vörös áradattal szemben.
Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelős kormányzatok le kell hogy vonják ennek következményeit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hűség oltárán. Történelmi felelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a Német Birodalom a szövetségi hűséget a maga részéről velünk szemben már régen megszegte. 1944. október 15. | A kiugrási kísérlet - Körözsy Gyoma naplója. Már hosszabb idő óta a magyar haderőnek egyre újabb és újabb részeit kívánságom és akaratom ellenére az ország határain túl vetette harcba. Ez év március havában pedig a Német Birodalom vezére, éppen a magyar haderő visszahozatalára irányuló sürgetéseim folytán, tárgyalásra hívott meg Klessheimbe, és ott közölte velem, hogy Magyarországot német csapatok szállják meg, és tiltakozásom dacára ezt foganatosította azalatt, míg engem odakint visszatartottak.
Megbízható értesüléseket kaptam arra nézve, hogy német politikai színezetű csapatok erőszakos felfordulás útján az általam időközben kinevezett törvényes magyar kormány megbuktatásával saját emberüket szándékoztak uralomra segíteni, miközben az ország területét a Német Birodalom utóvédharcainak színterévé kívánták tenni. Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzöm a volt szövetségessel szemben is, midőn az a kilátásba helyezett megfelelő katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétől, szabadságától, függetlenségétől akarja végleg megfosztani. 1944 október 15 juin. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani. A honvédség elöljáróit megfelelően utasítottam, ezért a csapatok esküjükhöz híven, egyidejűleg kibocsátott hadparancsom értelmében az általam kinevezett parancsnokoknak kötelesek engedelmeskedni.