Irány a Pókverzum, mondja a Marvel, és bármennyire is bizarrul hangzik a több-pókemberes alapötlet, a végeredmény meglepően erős: Deadpool-humor, izgalmas főellenség, annyi szuperhősakció, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Pókember – Irány a Pókverzum, kritika. Nem lehet könnyű a mai tiniknek. Persze, sosem volt könnyű a tiniknek, mert döntéseket kell hozni olyan nem mellékes témákban, mint például, hogy mit tanuljanak, milyen karrierre célozzanak, közben helyt kell állni az iskolában, csajozni/pasizni, a családtól sem eltávolodni, miközben a tomboló hormonok felfokoznak minden élményt. Ráadásul minderre ma rárakódik az a tonnányi felszínes, de nyomasztó elváráshalom, amit a közösségi média hoz magával. De ha egy földhözragadtabb irányból közelítünk, akkor is találunk magyarázatot arra, miért olyan elveszett a mai tinigeneráció: míg tíz-húsz évvel ezelőtt a szülők többnyire még érdemben használható tanácsot tudtak adni arról, hogy egy gyerek nagyjából milyen karrierirányok felé induljon, ma ez már nagyon nem igaz.
kiváló, az akció jelenetek az idegesítő animációs technika ellenére is látványosak lettek. A történet csapongó, de szépen összerakott, a rengeteg humor mellett kézzel fogható drámai elemekkel, melyben a főgonoszunk is érthető motivációkkal bír. (A mellékgonoszoknak amúgy mi volt ebben? Pénz? Ennyi? ) A két Peter Parker karaktere is szépen kidolgozott lett, mindkettő egyéniség és elkülöníthető a másiktól, (Az idősebbiket, mondjuk túlzottan is Deadpool-osra vették és ezalatt nem csak a szinkront értem. ) illetve Noir Pókember és Gwen is telitalálat. Természetesen easter eggekből sem volt hiány, amiket a néző vagy megért, vagy nem, de még ezek nélkül is kellően elszórakoztat. Nem húznám tovább, a stáblista utáni jeleneten kb. én nevettem egyedül a moziban, (Oké, kisterem volt. ) de egyszerűen zseniális bevezetője lett a folytatásnak. spoiler Összességében tehát szórakoztató és izgalmas, de ez már egy MODERN, új irányba terelt Pókember történet, így nem értek egyet azokkal, akik a többivel egy lapon említve a legjobb Pókember filmnek titulálják.
Az elmúlt években úgy tűnt, hogy a Marvel képregényhőseivel csak a Kevin Feige által felügyelt, házi filmes stúdió tud kezdeni valamit. Hiába próbálkozott a Fox ( X-Men filmek, Fantasztikus négyes) és a Sony (Pókember), filmjeik előbb-utóbb megbuktak. Peter Parker az egyik legismertebb szuperhős a világon, jellegzetes ruháját Argentínától Srí Lankáig mindenütt felismerik az emberek. Mozis története azonban kétszer is beleállt a földbe az elmúlt évtizedben. Sam Raimi két kifejezetten sikeres és kritikailag is elismert film után a trilógia lezárását rontotta el teljesen, majd a mindössze néhány évvel később érkező reboot (A csodálatos Pókember 1. és 2. ) már meg sem tudta közelíteni a Tobey Maguire-filmek népszerűségét. A Vasember, Thor és még több tucat másik szuperhős által uralt Marvel-univerzum mellett a Pókember-filmek világa és története kispályásnak és fantáziátlannak tűnt. De a rajongóknak igazán az fájt, hogy úgy érezték: olyanok készítik a filmeket, akik egyszerűen nem értik, hogyan kellene a karakterhez nyúlni, és mitől imádják őt évtizedek óta.
évszámtól évszámig műfaj