Korsós László Korsós László vagyok, 1979-ben születtem Budapesten. Újságíróként végeztem, 2008 óta foglalkozom polgári búcsúztatással. Munkám során mindig az a célom, hogy a hozzám forduló családok, méltóképpen tudjanak búcsút venni hozzátartozójuktól. Az elmúlás hiába életünk része, hiába tudjuk, hogy elkerülhetetlen, hiába készülünk rá tudásunk és hitünk szerint a legjobban, a szeretett személy elvesztését követő mély fájdalomra nem tudunk felkészülni. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a világnak is meg kellene állnia, hiszen Ő már nincsen közöttünk. A szertartás, a család és a barátok végső búcsúja. Fontos, hogy egyetlen oda nem illő szó se hangozzék el, minden mondatnak és gondolatnak hitelesnek kell lennie, és annak is kell maradnia. A búcsúnak nem nyomasztónak, hanem lelki békét, megnyugvást nyújtó emlékké kell válnia, ezzel is segítve a gyász feldolgozását. A búcsúztatónak meg kell teremtenie azt a pillanatot, mikor a világ elcsendesül és minden Róla, a távozóról szól. Én mindig erre törekszem… Kotolák Beáta Kotolák Beáta vagyok.
1999-től foglalkozom polgári búcsúztatással. Évi 300-350 temetésen mondok beszédet. Nagyon fontosnak tartom, hogy a végtisztesség mindenkinek emberhez méltó módon jár. Alapvető célom: a gyász feldolgozásához oly módon járuljak hozzá, hogy az minél kisebb sérüléssel járjon, illetve, hogy a gyászolók lelki békéje mi hamarabb helyreálljon. Fejes Zsolt Magyar – történelem tanár vagyok, színész végzettséggel rendelkezem. Búcsúztatásaim során törekszem az elhunyt életútjának, élet-állomásainak teljes megismerésére, s családja gyászának enyhítésére. Reményik Sándor, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula versei mellett én is írtam két "elköszönő" verset, egyiket ezek közül édesapám halála után fogalmaztam meg. Érzékeny lelkületem révén átérzem a család bánatát, igyekszem a gyászoló hozzátartozókat megnyugtatni, fájdalmukat feloldani. Gombás Ferenc Gombás Ferenc vagyok, harsonás. Közel 20 éve dolgozom a BTI Zrt. alvállalkozójaként. Gyászszertartások lezárásaként, az "Il Silencio" című darabot játszom harsonán, remélve, hogy segíthetek a hozzátartozóknak szeretteiktől méltó búcsút venni.
A polgári temetkezések általában zenei kísérettel szoktak végbemenni. Polgári búcsúztatáson hivatásos búcsúztató – a családdal történő egyeztetést követően – a temetésen elbúcsúztatja az elhunytat. A búcsúztatás megkezdése előtt (amíg a résztvevők összegyűlnek), halk gyászzene szól. A ravatalnál elhangzik a gyászbeszéd, amely az alkalomhoz illő verssel kezdődik. Aztán egy megható bevezetés után, felidézzük az elhunyt életét, hogy ki is volt Ő, aki elment közülünk. Az életutat követően, szép gondolatokkal, megnyugtató, lezáró rész következik. Aztán az elhunytat végső nyughelyére kísérik. Megérkezve a sírhoz, vagy urnafalhoz újabb vers következik, majd ezt követően búcsúztatjuk el az elhunytat családtagjaitól, barátaitól, ismerőseitől. Az elhelyezés közben ismét dallal, zenével zárul az emlékezés. A szertartásformák színvonalának emeléséhez, az utolsó búcsú méltóságteljesebbé tételéhez, igény szerint ének előadóművészt, énekkart, vagy harsonás, hárfás, orgonás előadóművészeket is igényelhetünk.