De hát mitől is lenne olcsó a Crossrunner? A bonyolult V4-es blokk hiába régi bútordarab már a Hondánál, sokba kerül – V-motor amúgy is pazarlás, sokkal több csapágy, illesztés és alkatrész kell hozzá, mint a soros társaihoz. A gyönyörűen tekergő, alumínium lengővillát sem olyan olcsó előállítani, mintha kerítéshez való zártszelvényből hegesztik le À la Transalp. Pedig ezt az egykarút is nézzük már vagy 17 éve, mégis minden alkalommal jól eső érzés önt el, ha a látóterembe kerül. Igazából alakítottak a lengővillán, ez már az, amit az új VFR800F-en is használtak Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner Érdekességként felhívnám a figyelmet a tankon látható emblémára: ez a fajta kerek, domború jelvény a drága, valamilyen szempontból prémiumnak tekinthető Hondák sajátja. A Crossrunnernél tagadhatatlanul megvannak az igényes részletek – hatalmas kár, hogy néhány gagyival agyonütötték őket. A csak szerszámmal állítható szélvédő például egyenesen gyűlöletes, az én 183 centis magasságomnál autópálya tempónál olyan erővel rázta a sisakot, mintha Evander Holyfield sparringolt volna a tarkómon.
Honda VFR 800 utcai teszt - YouTube
A gyorsváltó már feláras extra, és alapból hülyeség egy túramotoron, de pont az ilyen hülyeségek hozzák vissza a bugit: amikor kigyorsításnál üvölt a motor, a vezető pedig nem hogy a kuplunghoz nem nyúl, de még csak a gázt sem veszi el, csak egy pöccintés a váltón, és bámm, bámm, bámm, jönnek sorban a gangok. A gyorsváltó, felfelé gangoláshoz nem kell a kuplung Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner Így már elég mélyen be tud gurulni a kredenc alá a gyógyszer, a Dobogókő felé a harmadik kanyarban azon kaptam magam, hogy túrás üléspozíció ide vagy oda, elkezdtem kiülni az ívbelső felé. A váltó könnyű és precíz, a fékre sincs panasz, nagyon pontosan adagolható, a futómű meg nagyjából olyan, mint egy nem vadsportosra hangolt nagymotoré – a CB1300 és a CBF1000 jutottak eszembe. Ennek megfelelően nagy terepezéseket ne várjunk a Crossrunnertől, ez nagyon nem túraenduró, de én még ezt a crossoverezést sem értem, ez egy jó túramotor és kész – murvás úton a hekkezőig meg tényleg bármivel le lehet menni.
Laza talajon eleve hazárdjáték közel két és fél mázsával hülyéskedni, sokkal érdekesebb, hogy ez az irgalmatlan tömeg csak akkor érződik, ha tologatjuk a motort, menet közben az ólomnehéz Crosstourerhez hasonlóan elég ügyesen le tudja tagadni a súlyát, egyedül a már paráztató mértékű vészfékezéseknél érezni, hogy a vártnál nagyobb tömeggel kell megbirkózniuk 310 milliméteres tárcsáknak. Nagyon büszke is vagyok magamra, hogy ilyen rafináltan sikerült szóba hoznom az ezerkettes batárt, aminél minden szempontból ésszerűbb a 800-as. Egyrészt jobban néz ki, másrészt csak pont annyival megy rosszabbul, amennyivel könnyebb és kezesebb. Ráadásul ezzel nem olyan könnyű megitatni 12-13 litert, a teszt végére az átlag 5, 8-ra jött ki, de hajtós üzemben is elvan 6, 5-ből, ha nem a végsebességet keressük Sopronig. Bár oldalnézetből a farokrész karcsú, az ülés széles és kényelmes Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner A Honda VFR800X-nek az ég világon semmi szégyenkeznivalója nincs a fő ellenfelekkel szemben, sokkal nyugodtabb, kényelmesebb és kiegyensúlyozottabb, mint a rendkívül gonosz és vad MT-09, és fél millióval olcsóbb, mint a lényegesen kidolgozottabb Tiger 800 XRx, és ami a lényeg: mind a kettőnél különlegesebb a műszaki tartalom.
34 Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner 2015-ben négy hengerből és nyolcszáz köbcentiből 120 lóerőt minden fekete mágia nélkül ki lehet hozni. A Honda VFR800X Crossrunner VTEC-kel együtt is csak 106 LE, tehát mintha azért varázsoltak volna, hogy gyengébb és drágább legyen, mint amit egy alapkészlet tudna. Lehet ezért rinyálni, de akkor tíz év múlva viszont tessék kussolni, ha unalmasak és uniformizáltak lesznek a motorok – ha azt mondom, hogy 1, 6-os turbós kisdízelek kompakt autóban, akkor ugye egyértelmű, hogy mire gondolok. 13 éve mutatták be ezt a blokkot, a Honda jelenlegi kínálatában csak a Gold Wing hathengerese húzott le ennél több időt komolyabb változtatások nélkül. Kellően különleges és bonyolult ahhoz, hogy ragaszkodjanak hozzá Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner Tehát kellően különleges ahhoz, hogy lehessen érte rajongani, a V4-es elrendezést eleve egy kis misztikum lengi körül, erre jön még a változó szelepvezérlés és a 6200-6300-as fordulat körül érkező seggberúgás legendája.
Ráadásul az volt az egészben a legbizarrabb, hogy értetlenül álltam az eset előtt. Mielőtt elkezdtem volna szörnyű sirálmaimat a nyakatokba borítani, úgy hozta az élet, hogy még egy hétre megkaptam. A lehetőségnek pedig igencsak örültem, mert egyrészt mazochista vagyok, másrészt meg túl súlyosnak éreztem az ítéletet ahhoz, hogy fellebbezés nélkül végrehajtsam. Kezdjük mindjárt a külsővel. Tesztmotorunk ezüst. Bocsánat, ezüstmetál. A szín természetesen állandó vitatéma, ráadásul a gyár koncepciója, hogy nagyon visszafogott, nagyon elegáns árnyalatokkal kínálják meg a VFR-t. De a másik két szín, a megfoghatatlan színű bordós-pirosas és a feketék között is kimagaslóan szép fekete annyival, de annyival szebb. Gondolom, ezekből nem tudnak eleget rendelni, úgyhogy az újságírók gyilkolására beállították az ezüstöt. (Bocsánat mindenkitől, aki az ezüstre esküszik. ) Innen mindenki felismeri A külső 2002 óta nem sokat változott, ám a vonalak így öt év után is megállják a helyüket. A szuperszonikus gépek fenyegető megjelenését az teszi még inkább lehengerlővé, hogy minden részlet a végletekig kidolgozott.
A felfüggesztés nagyon precízen dolgozik, bizonyos mértékig magunkra is állíthatjuk, de nem olyan könnyen tekergethetjük, mint egy újabb túramotor esetében. A nagy súlyt meg is kell állítani, és a fékerőt egy ilyen tömegű motornál általában a negatívumok közé szoktam sorolni, a kombinált Nissin fékek viszont meglepően jól teljesítenek. Érezhetően nem egy sportmotor, sőt tesztmotorunkban ABS sem dolgozott (ami 2003-tól már elérhető volt a géphez), a kombinált fékrendszer viszont úgy is jól teljesített, ha csak az első féket használjuk. Természetesen a hátsó fékkel további fékerőt vethetünk be, de a Dual CBS rendszer magától is ad egy kis nyomást a hátsó fékre akkor is, ha csak az első fékkart húzzuk be. Nem fogunk sportmotorokkal viaskodni a Hungaroring célegyenesének féktávjában, de nem is fogjuk bálnának érezni egy sportosabb utcai csapatáskor. A gépen Pirelli Diablo Angel sport-túra abroncsok dolgoztak, amik nagyszerűen illenek a VFR karakteréhez! Végig kellő tapadást biztosítottak, és várhatóan az élettartamuk se lesz túl rövid.
1995-től Balatonmáriafürdőn egyéni vállalkozóként vezeti kiváló éttermeit: a központban lévő Steak House éttermet, Koktélbárt, Sörözőt és a hajókikötőnél a megújult, gyönyörű Promenád komplexumot. Mestervizsgáját 2015. július 13-án tette le Kaposváron. Fő hobbija a hosszú távú futás. Maraton és ultrafutó. Háromszor teljesítette egyéniben a Balaton Szupermaratont; Legjobb ideje 16:53:47 (195, 4 km). OB 6 órás futás kategória I. Hableány Badacsony - Laposa Birtok. helyezett, megtett táv: 65, 6813 km. 19-szeres maratonista. 2017-es Vivicitta (Budapest) férfi páros félmaratonban győztes (idő: 01:17:24)
Loading... Helyi értékek, helyi alapanyagok Valami régi, valami ismerős, valami modern. Az ikonikus épületben és a lugasos teraszon, félúton a hegy csúcsa felé a domboldalban amióta az eszünket tudjuk, étterem van. A Laposa család ezen a helyen folytatja a klasszikus balatoni vendéglátás hagyományait, helyi alapanyagokra és régiós ízekre építő konyhával. A konyhatechnológia modern, a hozzáállás tradicionális: nem erőltetjük az újragondolást, helyette tisztességes klasszikus fogásokat kapsz, amik után az egész család megnyalja mind a tíz ujját. Hableány Étterem - Leányfalu. A teraszról csodálatos panoráma nyílik a Balatonra, a szőlőlugas alatt jó elidőzni, a beltér pedig kedves és kényelmes. Az ételek mellé a Laposa Birtok izgalmas, vulkanikus tételeit ajánljuk. Térj be egy bőséges ebédre, vagy élvezd a panorámát pár tökéletes falattal és egy pohár borral a kezedben! Aktualitások Tavaszig zárva tartunk! Addig is szeretettel várunk a Hableányban! Látnivalók Badacsony Magyarország ékszerdoboza, és ezt szeretnénk minél többeknek megmutatni.
"Amikor megkérdezte a pincér, hogy négy vagy nyolc szeletre vágják a pizzámat, azt mondtam; Négy. Nem hiszem, hogy meg tudnék enni nyolcat. " - Yogi Berra
Foglalja le asztalát ingyenesen online a DiningCity-n: Hableány Bisztró-Borbár – Badacsonytomaj