Tudom, rövidebb is lenne a film, kb. 1 órával, ha használatba lenne véve a kard, ugyanakkor van egy pont, ami után semmi sem indokolja, hogy ne legyen állandóan Arthur kezében a fegyver. Mondjuk a vicces az, hogy mindez fel sem tűnt nekem egészen addig, amíg meg nem említették ezt az apróságot a film közben. Szóval igen, nem kell aggódni, nem teszi tönkre a filmet ez a kis apróság, hiszen fel sem tűnik, ha éppen nem szeretnénk szőrszál hasogatni. Könyv: John Matthews: Arthur király - A sötét kor harcosa és legendás hőse. Összegzés Azt kell mondjam, hogy az Arthur király - A kard legendája az év egyik legjobb filmje lett (a számomra). Kihívok persze akadnak bőven az idén, ugyanakkor Guy Ritchie különleges stílusa mély nyomott hagyott számomra, ezért nem kérdés, hogy ez a film számomra kimagaslik a képregényfilmek és a drámák közül. Tökös fantasy, tökös karakterekkel, marha jó zenével, így kell ezt csinálni.
Ez a steampunkos beütésű, az archaikus környezetet a modern látványvilággal keverő könnyed szórakozás győzhette meg a Warnert arról (nem beszélve a több filmre szóló szerződésről, melynek Az U. N. C. L. E. embere is része volt), hogy felkérjék Ritchie-t, rittyentsen valami hasonlót a kerekasztal lovagjainak legendája köré is. Ő pedig rittyentett, még ha nehezen is, hiszen többször módosították az elképzeléseket és a megjelenés dátumát, az pedig nem sok jót sejtetett, hogy a bemutató előtti utolsó pillanatig igyekeztek titokban tartani mindent a filmmel kapcsolatban. Be kell valljam: kedvelem Guy Ritchie munkásságát. Jelen esetben pedig egyáltalán nem mellékes ez a személyes vonatkozás, mert aki hasonlóan áll hozzá a brit fenegyerekhez, az megtalálja majd a maga kis szórakozását legújabb mozijában, az Artúr-mondakört kmmm... Arthur király a kard legendája videa. sajátságos módon feldolgozó Arthur király - A kard legendájában. Mert a fantasy körítés és a trailerben látott hatalmas harci elefántok (melyek amúgy csak másodpercekre tűnnek fel) ne tévesszenek meg senkit, Ritchie nagyjából ugyanazt akarja eladni nekünk, mint az A Ravasz, az Aggyal vagy éppen a Blöffel sok évvel ezelőtt, csak jóval kevésbé működőképes műfaji köntösben.
Jellemzők Cím: Arthur király: A kard legendája Eredeti cím: KING ARTHUR: LEGEND OF THE SWORD BD Műfaj: Akció Rendező: Guy Ritchie Színészek: Charlie Hunnam, Astrid Bergès-Frisbey, Jude Law Készítés éve: 2017 Képformátum: 2. 40:1 (16:9) Kiadó: Warner Játékidő: 126 perc Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. Adattároló: Blu-ray Adattárolók száma: 1 Bónusz anyag: EXTRÁK (magyar felirattal): A félszeg Arthur – Charlie Hunnam egy gentleman, egy izompacsirta és egy lázadó egyszerre., A kőbe zárt kard – Látogass el a forgatás helyszínére Guy Ritchie-vel, aki új életet lehel Anglia legismertebb legendájába!, Hárítás és vérzés – Charlie Hunnam és más színészek gyorstalpalót kapnak kardforgatásból., A múltra építve – Légy szemtanúja a középkori városi létnek a semmiből felépített Londoniumban!, És még sok más! Audióformátum: Dolby Atmos TrueHD: angol; Dolby Digital: magyar 5. 1, cseh 5. 1, lengyel 5. 1, mandarin 5. 1, orosz 5. Arthur király a kard legendája teljes film. 1, thai 5. 1, török 5. 1 Nyelvek (audio): Dolby Atmos TrueHD: angol; Dolby Digital: magyar, cseh, lengyel, mandarin, orosz, thai, török Felirat: Magyar, angol halláskárosultaknak, arab, bolgár, cseh, egyszerűsített és összetett kínai, észt, görög, héber, horvát, kantoni, koreai, lengyel, lett, litván, orosz, portugál, román, szlovén, thai, török Megjelenési idő: 2017.
Középkori "blöff" Frissítve 2017. május 11. 10:20 Publikálva 2017. 00:01 1998-ban, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső elkészülte, majd a 2000-es Blöff után azt hittük, új rendező legenda van születőben Guy Ritchie személyében, aki klipszerű vizuális stílusával, remek karaktereivel és sajátos humorával egyszerre sózott oda a brit gengszterfilmek műfajának és lopta be magát a szívünkbe. Arthur király: A kard legendája | VIASAT3. Aztán persze gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ahogy Ritchie kimozdul a füstös londoni pubok és a kisstílű bűnözők szórakoztató világából, gyorsan elbizonytalanodik rendezőként, és bár markáns, a beállításokkal, kameraszögekkel és a belassításokkal-gyorsításokkal könnyeden eljátszó stílusával egyfajta iskolát teremtett, ez a fajta bravúroskodás is gyorsan üres varázslattá válik valódi tartalom híján. Csalódás (Revolver) jött csalódás (Hullámhegy) után, de a mélyrepülését követően Ritchie a Sherlock Holmes-filmekkel valamelyest visszakapaszkodott a jegyzett rendezők közé, amiben persze elvitathatatlan érdeme volt Robert Downey Jr. -nak, akit az isten is az extravagáns Holmes (és persze Tony Stark) szerepére teremtett.
Ami nekem külön meglepetés volt, hogy a főgonosz is ténylegesen gonosznak hatott. Jude Law meglepően jól hozza a rosszfiút, ha úgy tetszik véreskezű királyt. Kimért, kegyetlen, és a hatalomért bármit, de szó szerint bármit megtesz. A karakter az úgymond angolos stílusával tökéletesen egyensúlyozza Arthur kicsapongó személyiségét. Lényegében ellentétje egymásnak a gonosz és a főhős, ami ugyebár elég fontos az anti-hősök korában. A kard, ami ott sem volt Az Arthur mondakörök egyik leglényegesebb eleme az maga az Excalibur. Egy hatalmas erejű kardról beszélnük, ami végre megmutatja egy film keretein belül, hogy mire is képes valójában. Egy szó, mint száz, eredettörténetet kap a fegyver, nem véletlen Kard legendája a film alcíme. Xpress. Arthur király: A kard legendája. A fentiek mind szép és jók, ugyanakkor a film egyik legnagyobb problémája mégis a kardhoz köthető. Lényegében sosincs Arthurnál, mikor kéne. Vicces vagy sem, de marhára nincs kihasználva a kard a filmben, pedig bőven akadt volna lehetőség arra, hogy a főhősünk hadonásszon vele.
Mert Ritchie ebben az alvilági közegben él igazán, olyannyira, hogy képes ezért még az Artúr-legendát is a saját képére formálni, és ezt meg kell hagyni, jól csinálja. Minden jellegzetes elemet megkapunk itt az őrült tempójú vágásoktól a vizuális gageken át a nyers humorig a szokásos formában, de működik, ahogyan a hangulatteremtés is. Arthur király és a kard legendája. A karakterek bár egy-egy szóval jellemezhetők, de ennek ellenére is simán kedvelhető és autentikus figurák (olyan "gájricsisek", na), és ez a miliő könnyen elbírja a vaskosabb humort és a vagánykodást. Ám a nagyívűnek szánt, mi több, egy tervezett többrészes filmes univerzum felvezetéseként szolgáló történet és a mitológia felfestése feltűnően zavarta Ritchie-t. Nem is tudott mit kezdeni vele, láthatóan nem érzi igazán a műfajt, fantasyhez illő grandiózusságról, erős karakter- és világépítésről egy pillanatra sem beszélhetünk, így szét is hullik a film. Egymást követik a logikai bukfencek, a teljesen funkciótlan (Arthur beavatása a szörnyek szigetén... ) vagy súlytalan jelenetek, az események forgatagában pedig totálisan elvesznek az addig megkedvelt szereplők, olyannyira, hogy csak a végén döbbenünk rá, hogy a Charlie Hunnam által egész karizmatikus módon megformált Arthur mellett vállvetve küzdők tényleg a kerekasztal későbbi lovagjai lettek.