A halk szavú költőnek is szokták nevezni Tóth Árpádot, aki a magyar vers tudatos művésze volt. Nyelvi érzékét gondosan kiművelte, a ritmus, a rím, a csattanó hosszas tanulmányokat követően áradt ki belőle. Tóth Árpád szemlélődő, játékos lírájának mélyén az élet reménytelen vágya jelenik meg, költészete nagyobb hőfokra hevül, és hevíti az olvasót, mint maga a valóságos élet. Sorait olvasva egyfajta belső izzás árad át az olvasón. Tóth Árpád: Jó éjszakát - Divatikon.hu. Tóth Árpád nem volt küzdő, hanem sokkal inkább magányos, játékos, szemlélődő, akit, ha kétségek gyötörtek, nem hangos és támadó éllel kiáltotta és adta hírül azokat, hanem saját magának tette fel a kérdéseket: "írjak? ", "minek? ". Utolsó korszakának verseiben felerősödött pesszimizmusa, a minden sorát átható szomorúság. A Körúti hajnal, az Esti sugárkoszorú, a Lélektől lélekig e kor jellegzetes versei, s a Jó éjszakát!, amelyben a ma is oly kínzóan aktuális kérdésre keresi a választ, mint van-e értelme, haszna a művészetnek, a költészetnek. A 20. század első negyedének kiváló magyar lírikusával a költészet "szépségteremtését" ünnepeljük.
Magukat szegény árváknak látja, akiknek másuk sincs, csak az álmodozás, és a szerelmük. "Rí" – fájdalmat idéző hang, a vers halálvággyal fejeződik be: most, ebben a pillanatnyi boldogságban lenne jó meghalni, mert hátha holnapra elmúlik még ez is. Ez a vers nem pótolhatja a hiányokat, de legalább vigaszt nyújt. A Lélektől lélekig című versében visszatér a magány témájához, de nem lírai szemszögből (E/1) beszél róla, hanem a világra általánosan jellemző állapotként ír róla – az elidegenedésről, az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről. Egy éjszakai képpel indít, merengő állapotból – az első sor tárgyilagos. Tóth árpád jó éjszakát. A csillagos eget nézegeti – reménytelen, ijesztő, hideg űr. A csillagfénynek is ugyanaz a sorsa, mint neki: meghal, elvész. A csillagok közti ijesztő távolságról ír, majd fokozással áttér az emberek közötti távolságra. A barátság és a szerelem egy ilyen hideg világban kivész. Ha nincsenek kapcsolatok az emberek között, akkor az érzelmek kivesznek. A Jó éjszakát című verse zárja a Lélektől lélekig című kötetet.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát! (1924)