1. Az óvodai nevelés országos alapprogramja. 2012. 2. Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Bp. Gondolat 1988. 3. Bíró Gyula: Friss tintába mártott humorecset. A kortárs gyerekversek helye az anyanyelvi nevelés gyakorlatában. Óvodai Nevelés. 2013/1. 19-20. 4. Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp. 2001. 5. Boldizsár Ildikó, Varázslás és fogyókúra: mesék, mesemondók, motívumok, Debrecen Didakt 2003. 6. Dankó Ervinné: Irodalmi nevelés az óvodában, Okker Bp. 2004. 7. Földesi Klára: Anyanyelvi nevelés az óvódában (Tankönyvkiadó Vállalat, 1960) - antikvarium.hu. Dankó Ervinné: Nyelvi-kommunikációs nevelés az óvodában. Okker 2000. 8. Dobszay Ambrus: A magyar gyerekvers. Klasszikusok és maiak. Könyv és Nevelés III 2001/1. 9. Dobszay Ambrus: Gondolatok a gyermekversek megközelítésérôl. Új Forrás, 2004/2. 42. 10. Dobszay Ambrus: Nemes Nagy Ágnes gyermek- és felnőtt költészetének kapcsolata in Változatok a gyermeklírára. szerk. : Bálint Péter, Bódis Zoltán. Didakt. 2006. 67-78. 11. Dombi Gábor: Felelj szépen, ha kérdeznek! Válaszol: Janikovszky Éva.
A szakmódszertan helye, szerepe a pedagógiai tudományok rendszerében II. Az óvodai anyanyelvi nevelés módszertanának kapcsolata más tudományterületekkel III. A gyermeki beszéd fejlődése 1. A nyelvtanulás fiziológiája, idegrendszeri alapjai 2. A nyelvelsajátítási folyamat a gyermeknyelv-kutatás tükrében IV. Az óvodai anyanyelvi nevelés és a kommunikációs képességek fejlesztésének célja, feladatai V. Az anyanyelvi és kommunikációs nevelés módszereinek sokszínűsége 1. Az anyanyelvi és kommunikációs nevelésben jelentős, hagyományos (valójában didaktikai) módszerek 2. Nyelvi-kommunikációs nevelés az óvodában - Anyanyelvi nevelés. Az irodalmi tevékenység tartalmához szorosan kapcsolódó módszerek 3. A képekhez kapcsolódó anyanyelvi nevelési módszerek 4. Az anyanyelvi fejlesztő játékok VI. Az óvodai élet tevékenységformáinak szerepe a nyelvi-kommunikációs nevelésben 1. A jaték, mint a nyelvi-kommunikációs fejlesztés sokszínű lehetősége 2. A gondozás és a munka jellegű tevékenység szerepe a beszédnevelésben 3. Az irodalomhallgatás, mint az anyanyelvi nevelés eszköze 4.
Anyanyelvi nevelés az óvodában Az anyanyelvi nevelés az óvodai nevelés teljes egészét áthatja, az óvodai nevelés teljes folyamatában jelen van, annak szerves része. Az anyanyelv jel-, és szabályrendszerét a gyermekek az óvodában játékos tevékenységek, tanulás, munka, társas érintkezések során, utánzás alapján sajátítják el. A nyelvi-, kommunikációs képességek fejlesztése érdekében az óvodában célunk képessé tenni a gyermekeket: A szociális kapcsolatokban való részvételre nyelvi eszközökkel is. Érzelmei, gondolatai kifejezésére, mások szavainak, érzéseinek megértésére. A beszédészlelés, beszédértés elsajátítására. Irodalmi élmények befogadására, az írás- olvasás későbbi elsajátítására. Az anyanyelvi nevelés lehetőségei az óvodában jó gyakorlat. A fejlesztés tartalmi összetevői: a hangok tiszta ejtése, szókincsbővítés, a magyar nyelvnek megfelelő hangsúly, hanglejtés, mondatfajták használatára. A gyermekek anyanyelvi nevelése, fejlesztése érdekében nagyon fontos az óvodapedagógus, a szülő modellértékű beszéde, a hiteles kommunikáció, a meghallgatás, az értő figyelem, a beszédre inspi ráló környezet biztosítása.
Pintr va Kommunikcis nevels az vodban Kedves Olvasók! Úgy vélem, közoktatásunk rendszerében az óvoda az egyik leggazdagabb színtere a gyermekek anyanyelvi és kommunikációs nevelésének. Kiemelten igaz ez a mi intézményünkben megvalósuló Játék – mozgás – kommunikáció (JMK) elnevezés pedagógiai programra. Az említett három f tevékenység – játék, mozgás, kommunikáció – célja és egyben eszköze is az óvodai nevelésünknek. Ezekbe a tevékenységekbe integrálódik a környezet megismerésére nevelés és a komplex esztétikai nevelés. Ennek a 3 + 2-es nevelési területnek az egységével válik teljessé a JMK óvodai pro gram nevelési rendszere, amelynek alkotói Porkolábné dr. Balogh Katalin és dr. Anyanyelvi nevelés az óvodában. Pereszlényi Éva. A szerzk koncepciója szerint a magyar óvodapedagógia értékes hagyományai, valamint a korszer pszichológiai és pedagógiai kutatások eredményei ötvözdnek a programban, amelyet 1989 és 1993 között, négyéves kísérlet keretében a mi 200 férhelyes, 8 csoportot foglalkoztató lakótelepi óvodánk ültetett át a gyakorlatba.
Ezekben a játékokban az életkori sajátosságokhoz igazítva segítjük a gyermekek praktikus eligazodását a különböz élethelyzetekben. A kicsik játékos formában sajátítják el a kommunikációs stratégiákat egy-egy probléma megoldására, miközben a jó hangulatú együttlét és a közös játék oldja a kommunikációs görcseiket. Programunk legfontosabb eleme a gyermeket körülvev beszél, kommunikáló környezet. A pedagógusok mellett az óvoda minden dolgozójának (dajkának, gondnoknak) szerepe van az anyanyelvi kommunikációs nevelésben. Talán elcsépeltnek tnik, de véleményem szerint az óvodáskor érzelmek vezérelte idszakában a minta a gyermek legfbb nevelje. Az érzelmi biztonság megteremtése, a modellérték beszéd, a hiteles kommunikáció, valamint az ért figyelem és a beszédre inspiráló környezet alapfeltétele a kommunikációs nevelésnek. A kommunikációban is jelen kell lennie annak az óvóni attitdnek, amely a gyermek maximális elfogadását jelzi. Pedagógiai gyakorlatunkban tudatosan ügyelünk arra, hogy a napi rutinfeladatok végzése közben (ez az igazi minta a gyermek számára) ne a tiltásokat, az elvárt eredményeket, a gyermek esetleges hiányosságait fogalmazzuk meg, hanem emeljük ki a pozitívumokat.
- A szó hangtani szerkezetéről 11 Melléklet a gyermek hangjainak kialakulásáról szóló fejezethez 12 Álmagyar mássalhangzók képzésének táblázata II. 13 A beszédhibákról és javításukról 14 A beszédhiba fogalma és fajtái 14 A beszéd ritmusának zavara 15 A hadarás 15 A dadogás 16 A pöszeség 20 II.
Ez a mi esetünkben mindenfajta emberi érintkezést jelent, tudatos és alkotóan alkalmazkodó magatartást minden kommunikációs helyzetben. A gyermeknek ehhez utánzáson alapuló, biztonságos normaismeretre, gyakorlatra és nagy mintakészletre van szüksége. Pedagógiai programunk rögzíti, hogy az óvónnek – mind a spontán kommunikációs helyzetekben, mind a dominánsan nem kommunikációs tevékenységhez kapcsolódó helyzetekben – meg kell teremtenie a gyakorlás lehetségét annak érdekében, hogy kialakuljon a gyermek biztonságérzete a verbális és a nem verbális szinteken (mimika, gesztus, tekintet, térközszabályozás, vokális kódok). A kommunikációs stratégia alkalmazásakor az óvónnek – a pozitív érzelmi viszony kifejezésével, a tényeken alapuló közléseivel, valamint beszédének stílusával – modellálnia kell a gyermek számára a kommunikációs helyzetmegoldásokat, az érintkezési normákat. A gyermek kommunikációs képességét beszédkedve, beszédképessége, szókincse és szövegszerkesztési tapasztalatai, valamint normaismerete határozza meg.