A pedagógusképzésben az elmúlt évtizedben általánossá vált egy új tantárgy a pedagógiai kommunikáció, mely a kommunikációs elméleteket, a megfogalmazott általánosságokat próbálja a pedagógiára alkalmazni, a gyakorlat számára kézzelfoghatóvá tenni, s ezzel az eredményesebb pedagógusképzéshez hozzájárulni. A kommunikáció ismeretanyaga segítséget nyújt a hallgató jobb önismeretéhez, a társadalmi életben, az iskolában való jobb eligazodáshoz. Munkája során hatékonyabbá válhat ezen ismeretek segítségével. A kommunikációs szemlélet kialakulása révén gazdagodik személyisége, tudatosul a kommunikatív megnyilvánulások fontossága. 2.1.3 A pedagógiai kommunikáció sajátosságai. A pedagógiai kommunikáció pedagógiai céloknak alávetett és pedagógiailag szabályozott, intézményesült, többé-kevésbé tervszerűen előkészített és lefolytatott kommunikáció, mely a nevelők és növendékek közvetlen személyes kapcsolataiban, a nevelők által irányított, ill. befolyásolt személyközi kapcsolatokban megy végbe.
A kommunikáció jellemzői A kommunikációt a folyamat irányultsága szerint elkülöníthetjük, mint egyirányú vagy kétirányú. Egyirányú, ha a vevőnek nincs módja adóvá válnia, ilyen például az olvasás, tévénézés. Kétirányú kommunikációról beszélhetünk ha mód van rá, hogy az adó és vevő szerepet cseréljen, s így beszélgetés alakulhat ki. A kommunikációt megkülönböztetjük még, hogy közvetett vagy közvetlen. Közvetlen akkor, ha az adó és vevő egyszerre vesz részt a folyamatban és térben közel vannak egymáshoz. Minden más esetben közvetett kommunikációról beszélünk. Közvetett kommunikáció az is, ha magunknak készítünk emlékeztető feljegyzést, vagy ha az információ egy harmadik személyen keresztül jut el a címzettig. A kommunikáció több csatorna igénybevételével történik. Eszerint elkülönítünk verbális, vokális és nem verbális kommunikációt. A teljes közlésrendszer mintegy 7%-a verbális, 38%-a vokális, 55%-a nem verbális. Verbális kommunikáció a beszéd és az írás. Ezek az emberiség története során alakultak ki, de egymástól távol eső időkben.
Bármely életkorú személy elsősorban társadalmi lény. Következésképpen egész életét a társadalomban, tehát állandó interakcióban (azaz a kommunikációban) tölti. A gyermek kicsi, kommunikál az utakon, a család körében, a járművekben, a barátaival az iskolában, stb. Az ilyen privát kapcsolatot a beszélgetőpartnerek között mindennapi kommunikációnak nevezzük. Az ilyen kommunikáció a pedagógiai céloktól eltérő célokat követ. A kommunikáció ezen típusai mindegyikének megvannak a saját tilalmai és feltételei, de először az első dolgok. Háztartási kommunikáció Mint fentebb már említettük, a mindennapi kommunikációra utal otthoni kapcsolat, ez a gyermek fejlődésének legfontosabb része. Az otthoni kommunikáció a személyiség kialakulásának fő alkotóeleme, a családban először megtanuljuk megosztani, megtapasztalni, megoldani a problémákat, élvezni és így tovább. A huszonegyedik században a családi intézet elvesztette a korábbi esztétikát. Ezután kapcsolatba került a család szokásainak és az akkori normák alapján expanzív és metafizikai diszpozíció.