Egy igazán dühös ember letöltés ingyen Egy igazán dühös ember LETÖLTÉS INGYEN – ONLINE (Wrath of Man) Tartalom: H. (Jason Statham) a legutolsó halálos kimenetelű rablást követően újoncként érkezik a Fortico Security csapatához, ahol a biztonsági őrök több millió dolláros szállítmányok védelmét látják el. ↓ ONLINE-LETÖLTÉS™ ↑ ↓ Egy igazán dühös ember LETÖLTÉS INGYEN – ONLINE (Wrath of Man) szereplő(k): [... ] Tags: Egy igazán dühös ember download, Egy igazán dühös ember film, Egy igazán dühös ember letöltés, Egy igazán dühös ember letöltés ingyen, Egy igazán dühös ember online, Egy igazán dühös ember online film, Egy igazán dühös ember Teljes film, Egy igazán dühös ember Torrent, Egy igazán dühös ember trailer, Egy igazán dühös ember youtube, előzetes, ingyen filmek, képek, mozi, poszter, szereplők, Teljes filmek, videó
Ugyanis az Egy igazán dühös ember akciójelenetei nem az új agyonkoreografált szürreál hagyományát viszik tovább, hanem a jó öreg, keményvonalas lövöldözést. Persze, a John Wickek és Tyler Rake -ek idején ez már kicsit kevésnek hathat (őszintén hiányoltam a látványosan vágott és vezényelt akciószerkezeteket), de legalább nem kell azon fognunk a fejünket, hogy az ellenség már megint önszántából szaladt bele egy fejlövésbe. Az Egy igazán dühös ember tényleg egy igazán régimódi akciófilm, ami nem esik túlzásokba, nem akar kitörni. Guy Ritchie itt nem akart "önmaga" lenni, csak megalkotta maga saját karakter tekintélyre építő bosszúfilmjét. Nem ez élete műve, de a filmét nézve nem is ezt szánta annak. Sokkal inkább olyan, mintha meg akarta volna mutatni, hogy a teatralitás és a szürreál akciójelenetek nélkül is van relevanciája és létezési joga a stabil vázakra felhúzott akciófilmeknek. Tőle kicsit szokatlan ez a letisztultság, de amint elindul a stáblista, rögtön érezzük, hogy érti ő azt is, ami nem ő. Egy igazán dühös ember (Wrath of Man) – amerikai akció-thriller.
Van egy kőkemény főhős, H (Statham), aki elszegődik egy jól menő pénzszállító céghez. Igazi szürke egér, aki fel sem tűnik senkinek, mígnem egy nap beüt a baj, megtámadják a kocsit, H pedig egyedül elintéz mindenkit. Itt aztán leesik a tantusz, hogy emberünk egy igazi félisten, és erre bizony szükség is lesz, mert a rosszfiúk nem szórakoznak, és a játék innentől vérre, meg rengeteg pénzre megy. Persze idővel megtudjuk, hogy H ki is valójában, miért van ott, ahol van, de ez tulajdonképpen nem is lényeges. A lényeg az akció, meg a pörgés. Igen, jól látjátok: Guy Ritchie nagyon hosszú idő után újra összeállt Stathammel, és forgattak egy kőkemény akciófilmet, aminek nincs csavaros sztorija, amiben nincsenek hangosan felröhögős poénok, és amiben egy árva cool főgonosz sincs, nemhogy jó dumával, de semmilyennel. És mégis: a film tökéletesen működik, mert Statham úgy teljesedik ki Ritchie kezei alatt, ahogy arra vagy 10 éve nem volt példa. A két óra pedig elröppen, mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy szívünk szerint még órákig néznénk ezt a lőporszagú tesztoszteronbombát, de sajnos már pereg a stáblista.
Ráadásul Amerikában járunk és a szokásos popdalokkal sincs teletűzve a film, de a stílus, az elegancia és az ötletesség a régi. Nem állítom, hogy ebben nincs hellyel-közzel némi modorosság, de Guy Ritchie van akkora tehetség, van annyi rutinja és szaktudása, hogy igazán nagy sztárok, gigászi költségvetés és komoly marketingkampány nélkül is kiráz a kisujjából egy rendkívül izgalmas, kifejezetten látványos és nagyon szórakoztató műfaji darabot. Ami nyilván nem lesz később olyan hivatkozási pont, mint annak idején mondjuk a Blöff volt, nincs benne annyi eredetiség, mint például a Sherlock Holmes ban, de nagyon rendben van. És ami azt illeti, ennyi kihagyás után nem rossz pont egy ilyen filmre beülni a moziba! Jason Statham pedig Jason Statham: lehet nem szeretni ezt a figurát, de még nagyon messze vagyunk attól, hogy megunjuk. Értékelés: 8/10
Vélemény, hozzászólás? Az e-mail-címet nem tesszük közzé. Hozzászólás Név E-mail cím Honlap A nevem, e-mail-címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz.
A magabiztos fegyveresek a szállított 2 millió dollárt követelik, ám mosolyuk hamar a maszkjuk mögé fagy, amikor H kiszáll, majd hidegvérű killerként, precíz lövésekkel egymás után likvidálja a támadókat… Ennél a pontnál nézőként már sejthetjük, hogy nem egy oldschool Ritchie-filmet látunk. A kezdő jelenet érdekes nézőpontból való bemutatását leszámítva a rendező nem dob be vizuális ötleteket, vágási gegeket és bár meg van a szereplők szokásos bemutatása, az megmarad a nem túl egyedi, egymásnak beszólogató tucatszereplők szintjén. Mivel sehol sem látunk vicces, egyedien flúgos, lúzer karaktereket sem, biztosra vehetjük, hogy nem az amúgy fel-feltűnő fanyar humor, hanem tényleg a düh lesz a történet igazi mozgatórugója. Ezt pedig remekül festi alá az Úriemberekkel debütáló, addig háttéremberként muzsikáló Christopher Benstead rideg, komor, fájdalmas és veszélyesen balsejtelmes, így igazán kiváló filmzenéje. A négy fejezetre osztott sztori halad tovább, kicsit visszalépünk az időben, amiből lassan körvonalazódik H múltja, a dühét éltető események és belelátunk a pénzszállítmányokat célba vevő banda terveibe is.