Megszólít az éjszaka - YouTube
FANSHOP Megszólít az éjszaka Egy nyugat-virginiai kisvárosban éjszakánként szárnyas teremtmények jelennek meg a házak között. John Klein (Richard Gere), a feleségét gyászoló újságíró a helyszínre utazik, ahol megdöbbenve tapasztalja, hogy a teremtmények épp olyanok, mint azok a fura lények, akiket Klein haldokló felesége rajzolgatott. A környékbeliek azt állítják, hogy õk jól ismerik a férfit. A tér átalakul, Klein váratlanul egy idegen kisvárosban találja magát, melynek folyója fölött különös fény ragyog, lakói pedig ugyanazt álmodják: éjszakánként egy közeledõ szárnyas lényt látnak maguk elõtt. Megszólit az éjszaka - thriller- Richard Gere - Békéscsaba, Békés. Laura Linney ahogy a szemeit mereszti, még nekem is fáj. A hölgyike alkalmatlan ebben a ez a negatívuma a apvetően kifejezetten jó sztori, aminek valóság alapja is van-e? Nem számít mert egy jó filmet raktak össze, és a miszt... több» Engem nem ragadott el a története. Megtörtént eseményen alapszik az egész, de valahogy mégis olyan kitalált szaga volt az egésznek. Nyolc évvel ezelőtt láttam, most újranézve egy jeggyel csökkent az értékelésem, vagy talán nem voltam elég misztikus hangulatban?
Esténként jógázom. A legnyugisabb hely a pici hálószobánk. A hatalmas franciaágy mellett, a tetőtéri ablak alatt van annyi hely, hogy elférjek. A múltkor, ahogy gyakorlás közben kinyitom a szemem, hát mit látok! Az ablak tiszta, ahogy leolvadt róla a hó, lemosta a port is. Az ég is tiszta, ragyognak a csillagok. Velem szemben az Orion csillagkép. A bátyám jut róla az eszembe. Mondhatni, nem nagy dolog, elvégre én úgy vagyok ezzel, mint a Móricka, akinek mindenről "az" jut az eszébe. Megszolit az ejszaka videa. A második gondolatom rögtön az, hogy nem véletlen szokás a jógát csukott szemmel gyakorolni. Kissé elkalandozott a figyelmem, szem becsuk, hess, hess, mély lélegzet, lazítás, gondolatok kiürítése. Jóga után visszatérek az Orionhoz. Kinyitom az ablakot, szellőztetek és bámulom a csillagokat. Továbbra is az Orion a legfeltűnőbb jelenség. Közepén három fényes csillag közel, egymás mellett, egy egyenesen. Az Orion-öv. Ezt másolják Egyiptomban a gizai nagy piramisok. Ugyanúgy helyezkednek el a Nílushoz képest, mint a csillagok a tejúthoz viszonyítva, és a méretük arányos a megfelelő csillagok fényességével.
Megállíthatatlanul folytatódnak titokzatos jelenések, villannak fel fények, érkeznek titokzatos telefonhívások. A helybeliek szárnyas lényeket vélnek látni éjszakánként, akik kommunikálni próbálnak velük, hol emberi alakban, hol másképp. John egy neves, visszavonult parapszichológushoz fordul segítségért, de az elküldi, mondván: ha fontosabb az élete, ne legyen kiváncsi az igazságra, mert az övét is az tette tönkre. Ekkor választás elé kerül. A film egyszerűen ZSENIÁLIS! Lebilincselő, izgalmas, érdekes és remekül megkomponált. Finom és vad képek váltják egymást, miközben a háttérben ott szól az a zene, amely nemcsak hogy passzol is a filmhez, hanem egyszerűen elképzelhetetlen lenne nélküle. Mark Pellington mint Shyalman vagy Amenabar, Hitchcock-i technikát alkalmaz, vagyis keveset mutat magából, a gonoszból. Rettegésünk alapját inkább saját fantáziánkra bízza. Megszólít az éjszaka videa. A speciális effektek helyett mi álmodjuk meg a szörnyeket hangokból és fekete árnyakból. A színészek is tökéletesen a helyükön vannak, még Richard is, akinek ha ez is élete első sci-fije, úgy remekel szerepében mint kisovis az új nadrágban.