Fil 4, 6; Zsolt 55, 23a Sz: Vándor Gyula D: Vándor Gyula 1. Rád bízom, Rád bízom, a nehéz napokat Rád bízom! Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat is! Sorsom legyen a Te kezedben, Biztos helyen van a féltő szívedben! Ezért hát: Rád bízom… 2. Nem félek, nem félek, ha volna mitől is, nem félek! Nem félek, nem félek, de kérem az erődet! Rád bízom, rád bízom. Támaszt keresek az erődben, Vígaszt a szomorú, nehéz időkben, ha lesznek, Nem félek… 3. Reménység, reménység, a holnap felől is reménység! Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség! Fény lesz ott, ahol ma sötétség, Élet ott, ahol ma reménytelenség! Ezért hát: Reménység… 4. Dícsérünk, dícsérünk mi téged, Jézusunk, dícsérünk. Dícsérünk, dícsérünk és áldunk, halleluja!
- visította pelenkázásnál. - Csíp a füled! - morgott vissza az apja. - Nem a fülem, a fenekem! - óbégatott Ákos. A karácsony még elég messze van, nálunk azonban már mindennapi téma, tulajdonképpen amolyan adventvárás állapotában vagyunk: hópelyheket vagdosunk, karácsonyi dalokat hallgatunk, Imi még listát is írt a gyerekekkel, hogy kinek mi jut eszébe a karácsonyról. Ennek apropóján aztán tovább beszélgettek: - Azt tudjátok, kinek a születését ünnepeljük karácsonykor? - kérdezte tőlük. - Hát, például a Pannikáét! - vágta rá Bogi. Ákos a szokásos hétfői üdülésén volt Gödöllőn. Ezúttal Nagymamának is volt rá ideje, hogy játszon vele kicsit. Ki is használta ezt a kínálkozó alkalmat, hogy idejében megkezdje a pályaorientációt. Úgy érezte, nem csekély sikereket sikerült elérnie a témában, úgyhogy mikor megérkeztem, prezentálni akarta az eredményt. Bloggerájos. - Na, elmeséled anyának, mit játszottunk? - Festettünk! - lelkesült fel Ákos. - Iigen, festettél is Gabóval - mondta Nagyi, aki nem egészen ezt akarta kihoznia a dolgoból.
Egészen rákaptunk mostanában a találós kérdésekre. Még nem a trükkösökre, ez inkább amolyan könnyített barkochba: valaki körülírja, mire gondolt, a többiek pedig igyekeznek kitalálni. A gyerekek nagyon szeretik, mi pedig szeretjük figyelni, hogyan ügyesednek a körülírásban. Néha pedig egészen vidám perceket okoz a játék a váratlan megfejtésekkel: - Egy állatra gondoltam, amit minden nap szoktunk látni, két lába van... - DÍNÓ! - vágott a szavamba Simi. (Azóta kicsit aggódom, hogy mi lakik az ágyunk alatt... :)) *** - Néha azt gondolom, hogy ez csak egy álom, hogy itt vagyok, és igazából királykisasszonynak születtem! - közölte Bogi. Későre járt az idő, már mindenki tiszta foggal, (alig fogkérmes) pizsamában feküdt az ágyában, a mesén is túl voltunk, amikor Iminek (apa) eszébe jutott megosztani, hogy meg fogja fúrni az egyik ablakot, ugyanis szellőzőt akar szerelni rá, amit meg is rendelt. Én nem gondoltam éppen ott és akkor megvitatni a témát, a fiúknak azonban szöget ütött a fejükbe a gondolat.