A lázadók kemény magja - azok, akik nem remélhetik, hogy visszatérhetnek hazájukba - tahiti férfiakkal és nőkkel együtt egy ismeretlen, apró szigeten telepednek le. Kezdettől fogva sokasodnak a vészjósló jelek e világtól elzárt, kényszer szülte kis társadalomban; a fehérek nem tudnak és nem is akarnak alkalmazkodni a bennszülöttekhez, mindenáron fenn akarják tartani uralmukat. A kétféle, gyökeresen különböző civilizáció találkozása végül is véres háborúba torkollik… Fülledt nyári szombat délután. Tengerkék ég, égszínkék tenger. Könyv: Robert Merle - Védett férfiak. Lustán nyújtózik a fövenypart a halkan surrogó, elhaló hullámokba... De ezen a napsütötte francia tengerparton, ezen az egyre keskenyedő földsávon francia és angol katonák tízezrei várják szívszorongva a behajózást, az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük a közeledő német hadsereg, felettük a horogkeresztes bombázók: Dunkerque, 1940 júniusa. Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar törni egy francia katona, és két nap alatt megjárja a poklot, megpróbál mindent, csak hogy tovább élhessen... Tiszta szerkezet, sodró lendület, lüktető izgalom, mélységes emberiesség teszi felejthetetlenné a 2004-ben elhunyt Robert Merle Goncourt-díjas regényének megrázóan hiteles mondanivalóját.
Robert Merle (Tebesza, Algéria, 1908. augusztus 28. – Malmaison, Franciaország, 2004. március 27. ) francia író.
Lelkes kutatócsoport segíti munkájában. Könyv: Robert Merle - A gyermekkirály. A két... Francia história I. A szenvedélyes és merész Pierre de Siorac lovag lépten-nyomon veszedelmes vagy gáláns kalandokba keveredik, mindig ott van, ahol "libben... Beszállítói készleten 14 pont 8 - 10 munkanap A sziget Európa Könyvkiadó, 2012 A Goncourt-díjas Robert Merle nem szorul bemutatásra, számos regénye, Mesterségem a halál, Két nap az élet, Állati elmék, Üvegfal mögött,... Francia história II. Robert Merle történelmi regényfolyamának második kötetében az ifjú főhős, Pierre de Siorac - féltestvérével, Samsonnal együtt - elhagyja... 8 pont Robert Merle ezzel az 1949-ben megjelent első könyvével rögtön elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, az év legjobb francia nyel... Európa Könyvkiadó, 2010 Malevil A Malevil a katasztrófavíziós antiutópiák egyik legnagyszerűbb előképe, 1972-ből. A mű tulajdonképpen egy apokalipszisfreskó, amolyan kla... Majomábécé Egy etológus házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, s úgy nevelik, mint saját gyereküket: cumiztatják, pelenkázzák, s ami a legfontosab... Francia história III.
Alapmű, nem csak a háború iránt érdeklődőknek. Mesterségem a halál (1952) A Mesterségem a halálban egy auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának fiktív önéletrajzát olvashatjuk el. Az írót a nürnbergi per során tett tanúvallomások felhasználása segítette abban, hogy valóságközeli képet alkosson a korról és a bürokrata gyilkos életéről. A regény feszült hangulatú, hatását pedig – többek között – az önéletrajzi forma objektivitásának köszönhetően éri el. Merle ezt a művét az elpusztítottak emlékének szentelte, amivel azt üzente, hogy a fajgyűlölet minden formáját elítéli. Sokak szerint a történet a lelkiismeret ébresztésének kiáltványa. Robert merle könyvei live. A sziget (1962) A szintén nagy sikert aratott regény (is) több kiadásban megjelent már hazánkban. Merle ebben a műben a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza olyannyira, hogy regénye megírásához a 18. századi Bounty angol hajón megtörtént lázadás adta az ihletet. Az angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de annál önérzetesebb tahiti nép küzdelmét követhetjük nyomon a sorokat olvasva, amit remek jellemábrázolások és izgalmas kalandok színesítenek.
A történet szerint az 1980-as évek Amerikájában járunk, ahol egy ismeretlen eredetű járvány tizedeli a nemzőképes férfiakat. A betegség ijesztő gyorsasággal terjed és szedi áldozatait – sok férfi inkább a kasztrációt választja az életben maradásért. Robert merle könyvei von. A nők ennek következtében az élet minden területén "átveszik a hatalmat", alkalmasságukat és képességeiket felismerve évszázados elnyomást feltételeznek, sikereiket pedig férfiellenes filozófiaként fogalmazzák meg. A maga műfajában remekműként is emlegetett regény egy elképzelt és meglehetősen negatív utópia, mégis fordulatos és szórakoztató alkotás, ami férfiaknak és nőknek egyaránt ajánlott olvasmány. Szöveg: L. J. Nyitókép és képek: Wikipédia, a kiadó oldaláról
Bár Thou úr jó katolikus volt, a Vatikán két bűne't tartotta számon, azokból származott ez a vélemény: Thou űr Világtörténet-e valamennyire türelmes a protestánsokkal szemben, és IV. Henrik kére'sére ó készítette elő és nagyrészt ö is fogalmazta meg a nantes-i ediktumot. - Bucsuzni jöttem, felség - szólt Thou úr -, men királyasszony édesanyja Méziéres-be küld, az lesz a feladatom, hogy békét szerezzek Condé herceg urral. Nem tudtam erről az útról, s megvallom, csodálattal adóztam Thou úrnak, hogy az ó korában, rossz egészségi állapotában vállalkozott rá, s országa érdekében hajlandó volt elfelejteni, hogy milyen méltatlanul bánt vele a királyné s árulta el a herceg úr. Robert merle könyvei restaurant. Nem tudom, emlékezett-e Lajos rá, hogy milyen sérelmek érték az elnököt 1610-ben, vagy hogy azóta tudta-e meg - mert minél jobban titkoltak elötte valamit, ö annál erósebben tudakozódott felöle. Mindenesetre úgy láttam, hogy tudja, mert úgy bánt vele, mint Bellegarde-dal a koronázása után, hogy megvigasztalja Concini arcátlanságáén, de azén egy ámyalatnyival mégis másképpen: a szakallaba éppen nem kapott bele családiasan a tiszteletre méltó öregembernek, csak a vállára tette a két kezét, így fejezve ki szeretetet és megbecsülését, Thou úr meg három év mulva is - nem sokkal a halála előtt - meghatottan emlékezett vissza erre a mozdulatára.
A halál tehát éppolyan értelemben volt velejárója az életnek, mint egy születésnap vagy egy esküvő… Ilyen kontextusban nem számít hát meghökkentőnek a törekvés, hogy egy - nem sokkal a halál beállta után készített - portré formájában emléket őrizzen a gyászoló család az elhunytról. Nem is beszélve az eltávozott gyermekükkel a karukban kamera elé ülő anyákról vagy a drámai, színpadias gyászjelenetekről. Kétségtelen, hogy a fotográfiák megrendelőit a szeretet és az elhunyt emlékezetükben való megőrzése mozgatta. Ugyanakkor a post mortem fotók körül számos, a szokás morbiditását eltúlzó ki mítosz alakult ki, amelyek közül is a leghátborzongatóbb szerint, a holttesteket különféle merevítő szerkezetek, drótok segítségével kényszerítették "életszerű" pozitúrákba. Efféle állványok és merevítő eszközök valóban léteztek, ám ezeket a fényképezés korai szakaszát jellemző igen hosszú exponálási idők alatt használták, hogy a portré (tökéletesen eleven) alanya mozdulatlan tudjon maradni. Az fentebbi fotók például éppen ebben az összefüggésben járták be néhány éve az internet berkeit, akárcsak néhány másik rémisztő fotó, amelyek egyszerűen a hosszú exponálás alatt elszundított embereket ábrázoltak vagy épp anatómiai laborok számára készült képek.
"Örülnék, ha a párizsi Champs Élysées-n is menne, legalább este tíztől" – jegyezte meg. A Post Mortem klasszikus kísértetsztori, közvetlenül az első világháború után játszódik egy magyar faluban, ahova elvetődik Tomás, a post mortem-fotós, aki a halottakat fotózza az elhunyt családjának körében. Olyan világot élünk, amikor a háború és a spanyolnátha rengeteg áldozata miatt a kísértetek szinte ellepték a Földet, ebben a faluban pedig kifejezetten sok kísértet van. Tomás belecsöppen a megszállott falu életébe, megismer egy tíz év körüli kislányt, Annát, és együtt próbálnak valamit tenni a kísértetjárás ellen. Az Állítsátok meg Terézanyut!, A vizsga és a november 4-én – az október 23-i ünnepkörhöz kapcsolódóan – a Duna tévében látható Trezor című film rendezője hat éve dolgozik a Post Mortem előkészítésén. "A horrornak, mint minden más filmes műfajnak, gyerekkoromtól nagy rajongója voltam, aztán pszichológusként végeztem a bölcsészkaron, és a diplomamunkám is a horrorfilmek szimbolikájáról és a horrorfilmek személyiség-lélektanáról született.
ne feledje, ez idő alatt a család korlátozott futással rendelkezett, mielőtt a bomlás átvette a holttestet, mivel a modern balzsamozási technikákat csak a 20. században használták. Még akkor sem voltak olcsók, nem minden család választotta ezt az utat., a hagyományos gyász gyakorlat Európa egyes részein az volt, hogy az elhunytak felébredjenek, általában több napig, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy valóban halottak-e. Ez lehetőséget adott a családnak arra is, hogy gyászolja veszteségüket, és hogy a közeli és távoli emberek eljussanak hozzájuk a temetés előtt. A legtöbb család a szalonban tartotta volna a virrasztást. A nappali a pletykák szerint a ázadban kapta ezt a nevet, amikor az emberek abbahagyták a halottak megjelenítését az elülső szobában, és inkább temetkezési otthonokat kezdtek használni., Sok család számára a halál utáni fotók egyszerűen a gyászolási gyakorlat kiterjesztését jelentették, nem pedig azt, hogy szeretteik még életben voltak. ha kétségei vannak a post mortem címkével ellátott fotóval kapcsolatban, gondosan nézze meg a részleteket.
Van-e duzzanat vagy vannak-e más halál jelei? Van egy anya pózol a gyermek? Van egy állvány, amely a személy fejét a helyén tartja? Az egyszerű igazság az, hogy a legtöbb viktoriánus post mortem fényképek könnyen azonosítható, mint olyan. mit vesz, hogy visszaállítsa a rozsdás régi bárdot: kattintson a" Következő oldal " alatt!,
Az egy másik kérdés, egy hollywoodi fodrász nyilván nem fogja érteni, mi az a Nem, nem soha!, de itthon ennek a rétegnek is működnie kell. – A jövőben is marad a hasonló zsánerfilmeknél? A Post Mortem utolsó képkockái például erősen feltételezik a folytatást. – Természetesen nem lenne ellenemre leforgatni a második részt, meglátjuk, lesz-e rá lehetőség. De soha nem határozom el előre, hogy most ilyen vagy olyan filmeket készítek. A lényeg, hogy a végeredmény úgy hordozzon alap emberi értékeket és úgy mondjon el valami érvényeset az adott korszakról, hogy az a közönség számára fogyasztható, szórakoztató, befogadható legyen. A vizsgánál vagy a Trezornál sem volt másképp; úgy akartunk beszélni 1956-ról, illetve a szabadságharcot követő évekről, hogy közben az izgalom, a feszültség, az emberei drámák odatapasszák a nézőket a mozivászon, illetve a tévéképernyő elé. Egyébként meg nemcsak a horrort kedvelem régóta, hanem a történelmi filmeket is, ezért boldog volnék, ha a következő munkám egy ilyen lenne.
Marcsa egykedvűen csak annyit válaszol, hogy a férje meghalt a háborúban, a spanyolnátha mindenkit írt, mégis mitől féljen még… Minden kétely nélkül el tudom hinni, hogy ennek a falubéli asszonynak kisebb gondja is nagyobb annál, mint az, hogy érdekeljék őt az éjszaka sikolyok vagy sóhajok. A gonosz karakterekről még nem beszéltem. Egy horrorfilmben igen fontos szerep az övéké, talán rajtuk múlik leginkább, hogy tud-e horrorként működni a dolog. Sajnos ebben a filmben a gonosz karakterek alapján nem nagyon. Egyrészt a fentebb említett hurcibálások miatt, másrészt mert nem nagyon van motivációjuk, hogy miért gyilkolnak random falusiakat. A történet végén ugyan kapunk valamilyen megfejtést kérdéseinkre, de valahogy mégis hiányérzetünk marad. Több logikai baki van a filmben, amiért az egész szellemesdi súlytalannak tűnik. Értem, hogy nem akarunk mindent a néző szájába rágni, de egy horrorfilmben a gonosznak legalább olyan hangsúlyosnak kéne lennie, mint a főhősnek. Kicsivel kaphattak volna több időt a szellemek sztorijai.