Fehér! " A csajom apja ideges ezt a témát bontaná ki, de inkább az Apádra ütök -vonalat követi: Simonnal nem az a fő baj, hogy fehér, hanem hogy Percy szerint béna és sunyi - esetlenül hazudozik és még a barátnője előtt is elhallgatja, hogy elvesztette az állását -; a fiú egyszerűen nem találja a helyét Joneséknál. A fekete-fehér csúnyaságba csak egyszer csap bele igazán a film, amikor a Jones család vacsora közben fekete vicceket meséltet az egyre jobban belemelegedő Simonnal. Érezhető, ahogy nő a feszültség, az embernek még eszébe jut Annie Hall zsidófaló nagyija is, aztán bumm, pukkan a rasszbomba. Itt még Kutcher sem olyan erőltetett, mint általában - Saldana, Bernie Mac és a nagyapát játsszó Hal Williams körbefogják és nem hagyják, hogy elbénázza a film egyetlen jó jelenetét. Gokartoznak, kibékülnek Átlagos, kiszámítható vígjáték egy ügyetlen fehérrel és egy tapasztalt fekete komikussal a főszerepben. Bernie Mac jó színész, mestere a látványosan elfojtott indulatoknak, és ennek a karakternek, a dúvad-de-csupaszív apának éppen erre van szüksége.
Főoldal Zene Ashton Kutcher eddigi lagymatag szerelmi vígjátékainál talán a The Butterfly Effect-beli felbukkanása emlékezetesebb. Lelkiismeretesen kikölcsönöztem például A főnököm lánya című remeket, amely során egyszer kapott el a (kínos) vihogás, amikor egy fickándozó (mű)bagoly ragadt autózás közben hősünk arcába. Most azonban a mű szociológiai, illetve filmtörténeti vetülete érdekes igazán. Stanley Kramer többszörös Oscar-, Golden Globe- stb. díjas filmjének remake-jéről beszélünk ugyanis, ami majdnem annyira halálra ítélt vállalkozásnak tűnhet, mint a megaklasszikust újraforgató Gus van Sant Psychó ja. Ám az alkotók nem szolgalelkűen kopíroztak, hanem csavartak egyet a cselekményen, hátha attól eredetibb lesz: felcserélték a színeket. A bőrszíneket. Egykor Sidney Poitier brillírozott a fekete férjjelöltként, akit igencsak próbára tett a Spencer Tracy-Katharine Hepburn család. Ma Kutcher csöppen egy jómódú fekete família életébe. Vajon ettől aktuálisabb, igazabb a képlet? William Rose személye - ő annak idején a Találd ki, ki jön ma vacsorára forgatókönyvírója volt - indokolná a döntés helyességét.