Értékelés: 21 szavazatból Thomas Mann 1901-ben megjelent regényének pazar feldolgozása. Egy lübecki kereskedőcsalád tündöklésének és hanyatlásának történetét követhetjük nyomon négy nemzedéken át. A Buddenbrook ház realista családregény, amely a klasszikus európai polgárság XIX. századi történetét példázza. Ez a Buddenbrookék tragédiája: nem tudnak eléggé kereskedők lenni ahhoz, hogy érvényesülhessenek a kegyetlen versenyben, mégis ameddig tudnak, ragaszkodnak a jóléthez, a befolyáshoz, a köztiszteletben álló család rangjához, az úri léthez. Gyárossá leszel vagy munkássá: ez a gondolkodás nekik idegen, ezzel nem tudnak mit kezdeni; a gyárosléttől éppúgy irtóznak, mint a munkásétól, és így sorsuk nem lehet más, mint a szükségszerű bukás. Stáblista: Szereplők Johann 'Jean' Buddenbrook Antonie 'Tony' Buddenbrook Elisabeth 'Betsy' Buddenbrook Gerda Arnoldsen / Buddenbrook
Thomas Mann: A Buddenbrook ház (Európa Könyvkiadó, 1975) - Szerkesztő Fordító Kiadó: Európa Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1975 Kötés típusa: Vászon Oldalszám: 618 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 21 cm x 13 cm ISBN: 963-07-0365-3 Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Thomas Mann első nagy regénye, A Buddenbrook ház 1901-ben jelent meg, és csakhamar világhírűvé tette az akkor huszonöt éves írót. a regény a nagypolgárság világáról, belső válságáról szól, sok önéletrajzi vonatkozással. A Buddenbrook ház egy lübecki kereskedőcsalád alkonyának regénye. "Személyes-családi tapasztalataimat stilizáltam regénnyé, bár azzal az érzéssel, hogy van benne valami irodalmi vagyis szellemi, vagyis általános érvényű, de nem is sejtve, hogy miközben egy polgári ház szétzülléséről írtam regényt, hírt adtam a nagy széthullásról, egy korszak végéről, egy kulturális, társadalomtörténeti cenzúráról" - nyilatkozott később Thomas Mann erről a könyvéről.
2900 Ft A polgár-művész problematika legátfogóbb és legrendszeresebb kifejtése A Buddenbrook-ház. A fejlődés bilológiai törvényszerűsége, hogy minden születik, fejlődik, eléri a csúcspontját, hanyatlik és meghal. A német naturalizmusnak ezt a társadalmi jelenségekre vonatkoztatott tételét alkalmazza Thomas Mann a 19. századi német polgárságra, s érvényességét egy konkrét család, a Buddenbrookok történetén első rész a családot a cégalapító családfő idejében, 1835-ben, a virágzás korszakában mutatja be. A hanyatlás a második nemzedékkel kezdődik meg, hogy a harmadik generáció életében a teljes széthulláshoz vezessen. A regény tulajdonképpeni hőse az unoka, Thomas Buddenbrook, akinek cégfőnöksége látszólag a csúcspontot jelenti a család történetében, ugyanakkor a régi patrícius-polgárság utolsó győzelmét feltörő újburzsoázia fölött. Valójában azonban Thomas már nem "egészséges" a szó polgári értelmében, hanem önmagában és foglalkozásában kételkedő, problémákkal viaskodó, a látszat mindenáron való fenntartásába beleroppanó, gyenge ember, aki csupán akaratának végső megfeszítésével tud ideig-óráig úrrá lenni a pusztulásba húzó erők fölött.
A cselekmény 1835 és 1877 között játszódik. A család újonnan vásárolt házának avatóünnepségével indul, és a negyedik nemzedékhez tartozó kamaszfiú, Hanno halálával ér véget. Az első nemzedéket képviselő, 1835-ben már idős Johann Buddenbrook a klasszikus polgár mintaképe, a felvilágosodás híve, s alapelve: " Fiam, kedvvel foglalkozz az üzletekkel nappal, de csak olyanokat kössél, hogy éjszaka nyugodtan alhassunk. "Fia, ifjabb Johann, a konzul már nem fejleszti, csak szinten tartja a céget. Puritán gondolkodású, szigorú erkölcsű. Szavajárása, hogy " az idők most igazán nem jók a kereskedő számára ". Foglalkoztatja a családi múlt, vallásos, de a cég érdekeit a családtagok érdekei elé helyezi. Fiai, Thomas és Krisztián már a viharosan gyorsuló hanyatlást képviselik. Egymás ellentétei: Krisztián csodabogár, műfaj nélküli művész, a társasági élet kedvence, de a család szégyene, aki soha nem tudott polgárrá válni. Thomas a regény voltaképpeni főalakja. A regény kezdetén iskolásfiú, s komor halála után már csak fiának epilógus jellegű halála következik.
Thomas nagy tehetségű ember, aki orvosi értelemben sem egészséges. Halálát egy foghúzás okozza, s az emberek úgy vélik, ebbe nem szokás belehalni. A közvélemény furcsállja azt is, hogy francia regényeket olvas, s még inkább megütődnek házasságán. Felesége, Gerda Arnoldsen idegenszerű, titokzatos. Thomas eleinte sikereket ér el, a város szenátorává is megválasztják, mégis más, mint elődei. Tudja, hogy eredményei alapján ítélik meg, s törekszik is eredményességre, de egy idő után már csak azért, hogy megőrizhesse a látszatot, a család hírnevét: " Ettől kezdve Thomas Buddenbrook léte többé már semmi más nem volt, mint egy színész léte, de olyan színészé, akinek egész élete a legjelentéktelenebb és leghétköznapibb apróságig egyetlen produkcióvá vált. "* Így válik ő is a művészhez, sorsához hasonlatossá, önmagát győzi le, a gyengeség heroizmusa jellemzi (Nietzsche-hatás). Schopenhauert olvasva alakítja ki Thomas a maga filozófiáját: az élet szenvedés, a halál boldogság. A kis Hanno, Thomas egyetlen gyermeke beteges alkat, rossz tanuló, csak a zenében talál feloldást.