A szoftverfrissítések egyébként elég gyakoriak, itt keressetek rá, ez mindenképpen jó pont, hiszen van, aki foglalkozik a támogatással. Xiaomi Fimi A3 tesztje Alapvetően a drónozást két nagy részre lehet osztani: versenygépek és kamera drónok. A Fimi A3 egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik, ez egy repülő kamera, vagyis a lényeg az, hogy milyen felvételt képes készíteni, illetve milyen elektronikus funkciók segítik ebben. A kamera 8 Megapixeles 1/3, 2″ CMOS szenzoros egység, illetve egy kéttengelyes elektromechanikus stabilizátor hivatott a képet minél rezgésmentesebbé tenni. Xiaomi Fimi A3 és X8 SE drón teszt - Drone Hungary | go2fly. Ehhez persze a megfelelően rezgésmentes repülésre is szükség van, de ezeket a Fimi A3 kiválóan teljesíti. Nem tudom, hogy ebben mennyire van szerepe a kis wingletnek nevezett felületeknek a propellerek végén, de tényleg alig van remegés a videókban. Elméletileg három módban is képes repülni a drón, sport – 18 m/s sebesség -, GPS – 10 m/s – és ATTI mód, ez utóbbi a gyenge GPS vétel vagy iránytű hiba esetén lép életbe és ilyenkor kézzel kell irányítanunk a madarat.
Ott azonban a bő száz dollár nem tette ki a másik modell árának 50%-át, itt viszont ez a helyzet. Egyértelműen a Tellot vinném, ha csak egy asztalról kellene elvennem, mert stabilabb, jobbak a funkciói, programozható, hosszabb a repülési ideje, és DJI. A MITU viszont nem egy rossz gép, bár kétségtelen tény, hogy nem ér fel ellenlábasához, és van egy két buta hibája. Csakhogy fele annyiba kerül, és ha nem állítanám mellé a másik madarat, akkor nem tűnne fel a jelentős különbség. Kivételesen nem hirdetek győztest, de a lábjegyzetbe odaírnám megjegyzésként: jobb gép a Tello, jobb ár-érték arányú a MITU. Pro DJI Tello: hosszú üzemidő, jó kamera, remek funkciók, programozhatóság Olcsó, lehet vele lézerharcolni, remek minőség, viccesen néz ki Kontra DJI Tello: magas ár, szélérzékenység, rövid hatótáv Xiaomi MITU: DJI Tello: szélérzékenység, rövid hatótáv, fura szoftveres bugok
A dobozban a drón mellett megtaláljuk a szokásos kiegészítőket, propeller, távirányító és a töltő, ez utóbbi eléggé egyszerű, meg sem közelíti a DJI megoldását. Töltéshez vegyétek ki a quadkopterből az akkumulátort, különben a géptest megtöri a kábelt. Az anyagminőség meglepően jó, ahogyan az illesztések is, mondjuk a gimbal szalagkábelét eldughatták volna jobban is. A motorok természetesen brushless-ek, ahogy az ebben a kategóriában illik, a propeller gyorsoldású lenyomod-elfordítod módszerrel szerelhető fel és le, szóval kifejezetten modern részleteket fedezhetünk fel. A fentiek igazak a távirányítóra is, kellemes fogású, közepes méretű kontrollerrel van dolgunk, viszont sehol nem találhatunk telefontartót, ennek az okairól később ejtenék néhány szót. Ha kinyitjuk a kis panelt, felfedezhetjük a töltő, illetve a DVR-hez és a firmware update-hez használatos micro SD kártya portot. Ugyanilyet találhatunk a drón akkuja mögött, vagyis ez a rendszer két helyre rögzít, a madarunk 1920*1080p 30 FPS-ben, míg a táv analóg módon, 720*480 pixel felbontásban.