Hímzett, virágos szemfedél...? Szó, mely kiált a pusztaságba...? Letészem a lantot. Nehéz az. Kit érdekelne már a dal. Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Oda vagy, érzem, oda vagy (1850. márc. 19. )
A Letészem a lantot című vers 1850-es években írt versek hez tartozik. Mi ihlette? – szabadságharc bukása, célok összeomlása, reménytelenség Mi foglalkoztatta? – a visszavonulás gondolata ( meghasonlottság, nemzeti tragédia miatt- ez közösségi érzés) Mit érzett a művészetről? ---fölösleges Mindvégig --- 1877-ben íródott ( ekkor kezdett újra verseket írni --- hosszú hallgatás után --- Őszikék c. ciklus ( = Kapcsos könyv) Mit jelent a ciklus címe? – őszi kikerics ( virág) illetve az ősszel kikelt kiscsirkék népies neve/ Kapcsold Arany Jánoshoz ezt a jelentést---- új lendület a költészetében) 3. Mindvégig: számvetés vers, önmegszólítás, elégikus hangvételű, de derű is van benne ( Miért? optimista) Az vers első sorai - a Letészem a lantot c. versre utalnak ( Hogyan - mennyiben jelent mást ez a verskezdet? ) Miben hisz Arany? Leteszem a lanctot elemzes 4. --- a költőnek verseket kell írnia, töretlenül mindvégig, még ha nincs is olvasója, ( Bizonyítsd idézettel) Érték: az önkifejezés is. Nem a közösséget, hanem az egyént tartja fontosnak Az összehasonlító elemzés befejezésében összegezheted, hogy mit gondol a két versben Arany János a költő és a költészet szerepéről.
Arany János: Letészem a lantot Jánosnak ez az ódai, elégikus hangvételű verse, 1850-ben íródott, Arany ekkor Geszten nevelő → "száműzetés" a szabadságharc után. Már a vers címe lemondó szomorúságot áraszt, és a címben megjelenik a költészet szimbóluma is: a lant. Az első és az utolsó versszakok a keretversszakok. Minden versszak végén refrénnel erősíti szomorúságát, amiben azt magyarázza, hogy eltűnt az életkedve. A második, harmadik, negyedik és ötödik versszakokban a múlt időt idézi, ami értékekben gazdag volt barátja, Petőfi mellett. Leteszem a lanctot elemzes son. A hatodik versszakban már a jelen szomorúságát veszi tudomásul, amiből már hiányzik minden pozitív érték. A hetedik versszak refrénében már véglegesen eltűnt a lelke ifjúsága, ami most már nincs többé → befejezettséget, reménytelenséget támaszt.
Ha nincs remény, van bánat – ironizál. Azaz: a modern (nálunk nyugatos néven elhíresült) líra felismerésével: mindegy, hogy kint mi van. A mondás kényszere belső parancs, amihez utólag gyártunk indokot. Ez kérem, már Ady-val, Babits, Kosztolányi költészetével rokon attitűd. De folytassuk az olvasást…) Hisz szép ez az élet Fogytig, ha kiméled Azt ami maradt; Csak az ősz fordultán, Leveleid hulltán Ne kivánj nyarat. Bár füstbe reményid, - S egeden felényit Sincs már fel a nap: Ami derüs, élvezd, Boruját meg széleszd: Légy te vidorabb. S ne hidd, hogy a lantnak Ereje meglankadt: Csak hangköre más; Ezzel ha elégszel, Még várhat elégszer Dalban vidulás. (Azaz: még az elhangolódott lanton is öröm lehet játszani – ha nem is másnak, legalább magadnak. Kíméletesen, öregesen: a nyarad elmúlt, a napod alkonyba fordul, de legyél vidámabb az alkonyodnál – hiszen még tart. Még élsz. Letészem A Lantot Elemzés: Letészem A Lanctot Elemzés. Az eltisztult gyászt figyeljük. A dalolásról szóló versekben örökké feltűnő, számos helyen elsiratott barát, Petőfi Sándor hiányát.
- - U - U - U Zengettük a jövő reményit, - - U U U - U - U Elsírtuk a mult panaszát; - - U U - U U - Dicsőség fényével öveztük U - - - - U U - - Körűl a nemzetet, hazát: U - U - U - U - Minden dalunk friss zöld levél - - U - - - U - Gyanánt vegyült koszorujába. U - U - U U U - U Hová lettél, hová levél U - - - U - U - Oh lelkem ifjusága! - - U - U - U Ah, látni véltük sirjainkon - - U - - - U- U A visszafénylő hírt-nevet: U - U - - - U - Hazát és népet álmodánk, mely U - - - U - U - U Örökre él s megemleget. U - U - U - U - Hittük: ha illet a babér, - - U - U U U - Lesz aki osszon... Mind hiába! U U U - - - U- U Hová lettél, hová levél U - - - U - U - Oh lelkem ifjusága! - - U - U - U Most... árva énekem, mi vagy te? - - U - U - U - U Elhunyt daloknak lelke tán, - - U - - - U - Mely temetőbül, mint kisértet, - U U - - - U - - Jár még föl a halál után...? - - U U U - U - Hímzett, virágos szemfedél...? - - U - - - U - Szó, mely kiált a pusztaságba...? Letészem a Lantot by Krisztina Ozorák. - - U- U - U - U Hová lettél, hová levél U - - - U - U - Oh lelkem ifjusága!