Van tanfolyam? Nálunk hospitálási időszak van: 30-40 esküvőn kell részt venni tapasztalt ceremóniamesterek mellett. Ilyenkor látja az ember, hogy hogyan kell egyeztetni, kapcsolatot tartani a párral és azt is, hogy hogyan kell megoldani a váratlan problémákat. Én egy teljesen más helyzetben vagyok, illetve voltam, hiszen egy,, alaptudással" érkeztem. Ennek ellenére hatalmas tapasztalati tőke, hogy a kollégáimat is láthatom és láthattam dolgozni ugyanabból a tudásanyagból, mégis teljesen máshogyan. A munkánkat egy földlabdás fához tudom hasonlítani: én vagyok a táptalaj, az ifjú pár pedig a fa, aminek virágba kell borulnia. József attila mama verselemzés. Együtt alakítjuk, metszegetjük, ápoljuk és a végén tökéletes gyümölcsöt hoz: a közös munka gyümölcsét. Persze vannak tanfolyamok, de ezt a tudást csak gyakorlattal és a pályán eltöltött évekkel lehet megszerezni. A jó ceremóniamester híre szájról-szájra jár. Ön megspórolta a szájról-szájra járást, mert ha valaki meghallja, hogy Előd Álmos, tudja, hogy kiről van szó. Ez előrébb segíti?
Majd ismét a szájába nyomja, mert már csak tátog és feszül s mire az szopva megnyugodna, kiveszi ajkai közül. A gyermek nem tudja, örüljön, vagy sírjon véghetetlenül; haragja rázza. A tej följön kis gyomrából s ajkára ül. Akárha most született volna, oly vörös; fején az erek, mint pondrók, másznak vonagolva; lába nagyujja megmered. Üvölt és hápog; szopna s retteg. Inyével a homályba kap. Csak mikor istenek születtek, szülőkben kélt ily iszonyat. A gyermek irtózattól nyirkos, - ha adja, miért veszi el? Mama – Wikiforrás. A leány hideg, mint a gyilkos. Az udvaron vak énekel. Igy játszik egy félóra hosszat, némán és mosolytalanul. Mikor egy szomszéd nő kopogtat, megrezzen, mégis válaszul lágyan szól ki a hasadékon: "Tán most kap szegényke fogat! " Aztán az alkóvba ül s vékony tíz kis ujjával játszogat. Az anya este - hetek óta így van ez - ölébe veszi fiát, az őt marokra fogja s az édes tejet nem eszi. Az üveg láttán sírni kezd el; csak az öl erős melegét kéri s mint roskadt öregember, reszketve húnyja le szemét.
Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. József Attila: Mama. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő - szürke haja lebben az égen, kékítõt old az ég vizében. 1934. október
Az esküvői feladatom nagyjából olyan, mintha egy műsort szerkesztenénk a tévében: a szerkesztő összerakja a programot és felveszi a kapcsolatot a megfelelő személyekkel. Ugyanezt csinálja a ceremóniamester is, csak eközben még műsort is vezet, különböző szolgáltatókkal veszi fel a kapcsolatot, és egészen az esküvő végéig kommunikál velük. Ha a templomból elindul a vendégsereg a vacsora helyszínére, az én feladatom az, hogy mire megérkeznek, a pezsgők már ki legyenek töltve, illetve, hogy minden megvalósuljon a lehetőségekhez mérten, amit az ifjú párral elterveztünk. József attila mama vers műfaja. A három legfontosabb dolog az együttműködés, a kommunikáció és az élmény. Milyen előnyökkel indult ceremóniamesterként a színészi múltjával? Ötéves korom körül kerültem színpadra, így az egész életemet úgy töltöttem, hogy improvizálok, klasszikus szövegeket mondok, és a középpontban vagyok. Nagyon jó érzés, hogy ebben a szerepben egy kicsit a háttérbe tudok lépni és onnan,, bábjátékosként" irányítom az eseményeket úgy, hogy pontosan az történjen, ahogy azt a pár megtervezte.