Folyamatosan marcangolja önmagát, hol rontotta el az életét, miért nem tud választani a két nő között, mit kellett volna másképp csinálnia. Tél elejére Tímár eljut a – szerinte – egyetlen logikus megoldáshoz: öngyilkosságot fog elkövetni. Hazatér Komáromba, ahol megírja végrendeletét: mindenét Timéára és a szegényekre hagyja. Ezután azt mondja otthon, hogy Egyiptomba utazik, valójában a Senki szigetére tart, ott akar meghalni, ha lehet Noémival együtt. Miután otthon mindent elintézett újra elutazik a Senki- szigetére, nem is sejti, hogy mekkora meglepetés várja ott. Ugyanis a szigeten egy újabb kisfiút talál: "- Hm, hm! Hát a régi történet. Egy szegény csempésznő ismét meghalt, a gyermeke árván maradt, s mi magunkhoz fogadtuk. Az aranyember | MédiaKlikk. Hát bánja ön azt? " Tímárral újra nagyot fordul a világ, depresszióját, szomorúságát mintha elfújták volna, azonnal felkapja a fejszét, és megy, hogy befejezze a félbe hagyott kis házat. Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5
Tímár magán kívül van a boldogságtól, hatalmasat fordul vele a világ, hiszen van egy fia! A fiút Noémiék Dódinak keresztelik. Elhatározza, hogy kivágja a kiszáradt diófákat és abból épít maguknak házat. Neki is kezd az építkezésnek és faragásnak, de egy idő után – gyakorlat és szakértelem hiányában – elakad vele. Noémi az aranyember. Komolyan elgondolkozik azon, hogy ott hagyja komáromi életét, vagyonát, vállalkozásait, Timéát és végleg a szigetre költözik. Tímár csodálatos fél évet tölt a szigeten, ősszel azonban újra felébred benne a kíváncsiság, hogy mi lehet Komáromban, hogyan állhatnak üzleti ügyei, hazatér hát. Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5
IV. rész 1. fejezet: Egy új vendég Főbb szereplők Időpont Helyszín Tímár Mihály Timéa Athelie Noémi Teréza mama Dódi 1829 vége 1830 eleje Komárom A Senki szigete Tímár a telet és az új év elejét Komáromban és Bécsben tölti, üzleti ügyeit intézi. Továbbra is mindenben sikeres, amibe csak belekezd. Brazíliai üzlete virágzik, irdatlan pénzeket keres vele. "Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért. " Ez pedig azzal is jár, hogy Tímárt immár "nagyságos úr"-nak kell szólítani, ismét lépett tehát egyet előre a társadalmi ranglétrán. Az aranyember - Diafilm Webáruház. Fordulat állt be Athelie-hez fűződő viszonyában is. Tímár ugyanis kiegyensúlyozott és boldog emberként viselkedik, Athelie pedig nem érti, hogy ez hogy lehet. Hiszen ő tudja, hogy Timéa bár hűséges és gondoskodó férjével, de nem szereti őt és azt is tudja, hogy Tímár tudja, hogy Timéa nem szereti őt. Hogy lehet hát az, hogy Tímár mégis boldog.
Fekete-fehér némafilm, magyar romantikus kalandfilm, 1918 Rendezte: Korda Sándor Korda Sándor filmjét Az aranyembert, melyet a kritika elsősorban gondos helyszínválasztásáért és korhű díszleteiért dicsért, a háború veszélyeivel dacolva, 1918-ban főleg eredeti helyszíneken, az Al-Dunán, Vaskapunál, a Duna egyik szigetén és Komáromban forgatták, a törökországi jeleneteket pedig a jól felszerelt Corvin műteremben, Márkus László dekoratív díszletei között vették fel. Vajda László forgatókönyve hűen követte az eredeti művet. Az operatőri munkát Kovács Gusztáv végezte. A filmben a korszak legjelentősebb magyar színészei (Beregi Oszkár, Makay Margit, Berky Lili, Rajnay Gábor stb. Jókai Mór - Az arany ember - Negyedik rész - Noémi - Olvasónapló - Oldal 4 a 5-ből - Olvasónaplopó. ) szerepeltek. A Corvin filmgyár legnagyobb vállalkozása eredetileg 16 felvonásból állt, 6000 méter hosszúságú volt, s csak a próbavetítések után rövidítették 12 felvonásra. Az aranyember (1872), Jókai egyik legsikerültebb alkotása, s az írónak is legkedvesebb regénye, melynek témáját gyermekkori komáromi élményeiből merítette, a XIX század elején játszódik.
Athelie sehogy sem tudja megfejteni ez a rejtélyt. "Timár kincseket érő drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt megjelentek; akart ragyogni velük. […] Athalie elmerengett rajta. Vajon valóban azon emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy vannak emberek a világon, akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni? " Tímár pedig alig várja, hogy tavasz legyen, siet vissza a Senki szigetére, Noémihez. Először azonban megijed, mert már messziről látja, hogy Teréza mama kedvelt diófái (emlékezzünk rá, azok, amiket Krisztyán Tódor el akart adni) ki vannak száradva. Tímár azt hiszi, hogy baj történt, de hamar kiderül ennek az ellenkezője. Teréza mama és Noémi örömmel és egy meglepetéssel, egy kisbabával várják. "- Egy szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt. " Az olvasó persze tisztában van azzal, hogy a kisfiú Tímár és Noémi fia.
A november 19-én érkező Cowboy Bebop feldolgozásra a Netflix erős támogatással készül: jön egy előzményregény a sorozat írójától (a sorozattal egyidőben jelenik majd meg), majd decemberben egy négyrészes képregény is érkezik egy teljesen új történettel Spike fiatal korából. A főszereplőt alakító John Cho nemrég interjút adott a Vulture -nek a szerepéről és bevallotta, hogy természetesen aggasztja a rajongók elvárása a feldolgozás iránt, és hogy óhatatlanul is fel fogják hozni, hogy 49 évesen egy 25 éves, dinamikus mozgású fiatalembert kellett eljátszania, de bízott magában és a stábban, és szerinte jól sikerült minden. Két (kifejtős) kérdésem lenne : hungary. A filmipar megint a szerepjátékok felé fordul inspirációul? Valamikor jön majd egy új D&D film, lehet olvasni pletykákat egy Exalted animációs sorozatról, és most maga a készítő, John Harper jelentette be, hogy tévésorozat fejlesztése folyik a Blades in the Dark alapján az angol gyökerű Warp Films -nél. Amikor már minden felhasználtunk a közeli Földön és a távoli űrben a katasztrófafilmekhez, itt az ideje, hogy egy régi kedves ismerősünkhöz nyúljunk: mivel jövőre sem lesz új holdraszállás, ezért a Hold fog eljönni hozzánk februárban Roland Emmerich mester Moonfall c. pusztító filmjében... Előzetest kapott a Robert Jordan fantasy regényeiből készült The Wheel of Time tévésorozat is, ami november közepén érkezik majd az Amazon Prime -ra.
Amikor azonban a körülöttünk, vagy épp az életünkben lévő gonoszság annyira kibírhatatlan, amikor a bűnöknek sokasága, életünk rengeteg visszássága annyira leterhel, hogy úgy érezzük, itt már semmi nem segít, nincs kiút, akkor jusson eszünkbe, hogy még van egy utolsó lehetőség, böjtölni és imádkozni. Bizony ez a mi mai világunk rengeteg bűnével épp ilyen helyzetben van. Éppen erre van szükségünk. Önmegtartóztatásra, a befelé fordulásra, a hibák, tévedések, az Istentől való elfordulás, a bűnök számbavételére. Amikor még evés-ivásban is fegyelmezem magam, hogy aztán így, testi-lelki böjtöt tartva, ismét megtaláljam magamban az imádságnak útját, a megmaradásnak utolsó reménységét. Mert bajban van ez a világ. Krízisben vagyunk. Lesújt reánk ez a rettenetes gazdasági válság, hozza a szegénységet, nyomorúságot, megvonásokat, a drágulást, a megélhetés bizonytalanságát. Soha ilyen rettenetes, jajgató helyzetben nem voltunk. De nem csak a gazdasági válság súlyt és nyomaszt bennünket. Nem csak a világ romlott meg körülöttünk, de mi magunk az emberek is egyre inkább rosszabbakká, gonoszabbakká leszünk.
Az elmúlt napokban volt pár olyan poszt (pl. ez az AMA) ahol megjelentek olyan kommentek, vélemények, amelyekről azt hittem hogy már kihaltak a közgondolkodásból. Az Erdélyi magyarság elleni gyűlölködésre gondolok, amit az MSZP (saját bevallása szerint személyesen Gyurcsány Ferenc ötlete alapján) szított fel a maximumára a 2004-es népszavazás környékén. Azt hittétek az " idegenektől való félelem és gyűlölet" propagandáját Orbánék honosították újra a rendszerváltás után? Gondoljátok át még egyszer. Érintettként nyugodtan mondhatom, hogy annak a szavazásnak az eredménye/-telensége olyan érzés volt, mintha egy tört döftek volna az Erdélyi magyarok szívébe. Egy dolog az, hogy Románia és a románok egy jelentős része mindig is idegenként, mostohaként, gyűlölettel és megvetéssel volt irántunk, amit a helyi soviniszta politikusok szítottak (noha azért a románok többsége mindig is jóval mérsékeltebben, vagy egyenesen barátilag viszonyult a magyarokhoz). De akkor jött a pofon, miszerint a Magyarországi testvéreink jelentős része ugyanúgy gyűlölettel viseltetik irántunk, tökéletesen alaptalanul.