A bordák belső interkostális izmai ellazulnak, míg a külső borda izmok összehúzódnak az inhaláció során. A borda ketrecét felfelé és kifelé húzza, és növeli a mellkas üregét. A tüdőből az oxigén a hörgőcsöveken történő áthaladás után eljut az alveolákba. Az oxigén vagy a levegő az alveolák vékony falán történő átjutással jut el az erekbe. Az erekben levő hemoglobin hordozza az oxigént és mozgatja azt az egész testben. Mi a kilégzés? A kilégzést "kilégzésként" is ismertek. Ez a folyamat teljesen ellentétes az inhalációs folyamattal. A tüdő térfogata csökken. Különbség a belégzés és a kilégzés között | Belégzés / kilégzés - 2022 - Tudomány és természet. A membrán ellazul és kupola alakúvá válik. A bordafürt interkostális izmai szintén pihennek. Tehát ezek a dolgok együttesen csökkentik a mellkas üregét. Ezek a lépések a szén-dioxidban gazdag levegőt kiszorítják a tüdőből és a szélcsőből, végül az orrból a testből. Főbb különbségek A tüdőben a levegő bejutásának folyamatát belégzésként, míg a tüdőn keresztül történő levegőkibocsátás folyamatát kilégzésként nevezzük. A belélegzés aktív folyamat, míg a kilégzés passzív folyamat.
A tüdő követi a mellkas mozgását, így az is bedomborodik, benne a nyomás nő, a benti nagyobb nyomású levegő a légcsövön keresztül a külvilágba áramlik. Az orr szerepe a légzésben Kívülről bőr, belülről nyálkahártya borítja. Belső felületen csillós hengerhám. Melegíti, nedvesíti, tisztítja a beáramló levegőt. A vitálkapacitás Vitálkapacitásnak nevezzük az erőltetett kilégzés utáni erőltetetten belélegzett levegő térfogatát, illetve az erőltetett belégzés utáni erőltetett kilégzés levegőtérfogatát. Normális értéke 4-5, 5 dm 3, de mennyisége a sporttal növekszik, a nőknek alacsonyabb a férfiaknál. A vitálkapacitást spirométerrel lehet mérni. A hangképzés vagy fonáció A hangképzés szerve a gége, mely során az emberi fül számára hallható rezgésszámú hangokat képez. A hangképzés kilégzéshez kötött, a kilélegzett levegő hatására a hangszalagok rezgésbe jönnek, ezek megrezegtetik a levegőt, ez a hang. A hangszalagok a pajzsporcról erednek és a kannaporcon tapadnak meg. A hangrést a gége harántcsíkolt izami a kannaporcok mozgatásával tudják szűkíteni, tágítani.
A tüdő áll a hörgőkből, a hörgőcskékből és a léghólyagocskákból. A mellüregben található szerv légzőfelülete 150 m 2. A tüdőfelek lebenyekből állnak (a jobb 3, a bal 2 lebenyből). A léghólyagocskákat beszövik a hajszálerek, ezek által történik a külső gázcsere. A légcsere, a gázcsere és a sejtlégzés A légcsere fizikai folyamat, mely során a légzőszerv és a külvilág cserél levegőt. Részei a be- és kilégzés. A gázcsere szintén fizikai folyamat, mely mindig bekövetkezik két különböző nyomású gázokat tartalmazó tér között. Eredménye a gázok koncentrációjának kiegyenlítődése. A külső gázcsere a légzőszerv és a hajszálerek között zajlik a léghólyagocskákban. Ennek során az oxigén a tüdőből a vérbe, a szén-dioxid a vérből a tüdőbe diffundál. A belső gázcsere a hajszálerek és a szövetek között zajlik, ennek során az oxigén a vérérből a szövetnedvbe jut, így eljut a sejtekhez; a szén-dioxid a sejtekből a szövetnedvbe jut, így a vérbe kerül. A sejtlégzés kémiai folyamat, a sejtek biológiai oxidációval energiát szabadítanak fel, miközben oxigént használnak el és szén-dioxidot termelnek.
Ilyen lényeges előrelépés volt a technológia, az informatikai háttér és a számítógépes adatfeldolgozás fejlesztése, a laboratóriumi automatizálás és a teljesen automatikus analitikai platformok bevezetése a mindennapi gyakorlatba, a többszörös szimultán preanalitikai munkaállomások munkába állítása, a vizsgálati eljárások javítása, illetve a minőségbiztosítási rendszerekkel való összehangolás (pl. certifikáció és akkreditáció). Az összefoglalt közlemény a betegellátás azon lépéseivel foglalkozik, melyekben a laboratóriumhoz nem tartozó személyzet is részt vesz, illetve számba veszi a laboratóriumi vizsgálati folyamatban előforduló, felismerhető hibák nagy többségét; az extraanalitikus minőség javítása a jövőbeni minőségbiztosítási erőfeszítések fő célpontja. A preanalitikai változók közül a vénás vérminta nem megfelelő gyűjtése tehető felelőssé a hibák körülbelül 60 százalékáért, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy szigorúbb és hatékonyabb felügyeletet kell biztosítani ezen a téren, mely a diagnosztikai folyamat nem mellőzhető eleme.
Vannak olyan hibák, például a gyógyszerek nem megfelelő adagolása vagy a műtét nem megfelelő kivitelezése, melyek hatása azonnal megmutatkozik, de előfordulhatnak olyan rejtettebb hibák is, melyek hatással vannak a diagnosztikai folyamatra, illetve a klinikai munkafolyamat egyéb lépéseire. A laboratóriumi vizsgálatok a döntéshozatal integráns részét képezik, és ezek lelete jelentősen befolyásolja az orvosi diagnosztikát és terápiát. A Nemzetközi Szabványügyi Hivatal (ISO, International Organization for Standardization) definíciója szerint laboratóriumi hibának tekintendő "bármilyen hiba a vizsgálatkéréstől a vizsgálati eredmények közléséig, illetve a laboratóriumi leletek interpretációja és az ezekre alapozott döntéshozatal során elkövetett hibák ". A laboratóriumi vizsgálatok során elkövetett hibák előfordulását egészen széles határok között adja meg a szakirodalom az 1/8300 értéktől egészen az 1/33−50 értékig. Az elmúlt években gyökeres változások történtek a laboratóriumi munka szervezésében, melyek nyomán javult a teszteredmények pontossága és helytállósága, illetve a teljes analitikai folyamatot tekintve csökkent a hibákból eredő terhelés.
Az antecubitalis területen kívül vannak másodlagos vérvételi helyek is, mint amilyen például az alkar és a kéz (kézhát, hüvelykujj, tenyér) felületes vénái. A lábszárból, bokából és lábfejből történő vérvétel nem preferálható, mivel az alsó végtagból nyert vér alvadási paraméterei − főként az artériák falában lévő meszes plakkokon történő áthaladás következtében − megváltozhatnak. Különleges helyzet a vena jugularis externa punkciója a nyakon, mely sebészeti vagy sürgősségi körülmények között végezhető. A másodlagos vérvételi helyek esetében problémát jelenthet a kis kaliberű (általában 22G vagy 23 G) tűk használatán túl az, hogy a vérvételt végző személy nem tudja kezét megtámasztani, illetve komolyan fennáll a veszélye, hogy a vérvétel során sérülnek a szomszédos anatómia képletek, például inak, idegek vagy artériák. A leszorítás felhelyezése, vénás pangás A leszorítás szerepe, hogy átmenetileg összeszorítsa vagy összenyomja a végtag (rendszerint a felső végtag) vénás keringését. A leszorítás felhelyezése általános gyakorlat a rutin vérvétel előtt, mely segít a vérvételt végzőnek megtalálni a megfelelő vénát, ugyanakkor sebészeti körülmények között is hasznos lehet a túlzott vérveszteség megelőzésében és a viszonylag vérmentes műtéti terület biztosításában.