A 32 városból álló világkörüli stadionturné június 4-én, szombaton kezdődik a sevillai Estadio La Cartuja-ban, Spanyolországban. A… Red Hot Chili Peppers koncert lesz jövő nyáron Budapesten Világkörüli stadionturnéra indul jövő nyáron a Red Hot Chili Peppers. Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb amerikai rockzenekara a koncertsorozat keretében 2022. június 15-én lép fel a Puskás Arénában. A harminckét városból álló turné 2022. június 4-én kezdődik a sevillai Estadio La Cartujában. A koncertkörút többek között Londonban, … A Red Hot Chili Peppers június 15-én a Puskás Arénában lép fel! A Red Hot Chili Peppers 2022-Ben Világkörüli Stadionturnéra Indul Budapesten június 15-én lépnek fel a Puskás Arénában Előjátszó A$Ap Rocky és Thundercat Jegyek október 15-én 10 órától kaphatók A Red Hot Chili Peppers világkörüli turnéra indul olyan előadók társaságában, mint A$Ap Rocky, The Strokes, Beck, & The… Micsoda hír: jövőre Budapesten koncertezik a Red Hot Chili Peppers Budapestre látogathat a legendás Red Hot Chili Peppers zenekar.
Nyilván egy rendes zenekar ezzel nem foglalkozik, de hiába jó fejek, kedvesek, viccesek a színpadon (bár egy alkalommal még Flea sem értette Anthony Kiedis poénját), láthatóan semmi hakni vagy alibi nincs a produkcióban, de meg sem közelíti egyik új (értsd: 2011 és 2016 között) szám azt a hangulatot, amit valami korai dal váltott ki a közönségből a helyszínen. És itt nem az Under the Bridge-re meg az Otherside-ra gondolok (utóbbi ráadásul nem is volt, ha jól vettem észre), hanem mondjuk a Me & My Friendsre, ami nem az az együtt éneklős dal, mégis ettől őrül meg a közönség, nem pedig az új dalokra. Galéria: Red Hot Chili Peppers koncert Fotó: Huszti István / Index Ezt csak azért írom, mert hiába volt elképesztően jó a koncert, egyszerűen elsúlyozták az arányokat. A közepére konkrétan annyira leült az egész, hogy ugyanazokat az embereket lehetett látni a söröspultnál, akik a Scar Tissue után is inkább a sorban állást választották, amikor megjött az első új zenés blokk. Ez nem a zenekar hibája, egyszerűen egy ennyi idős együttesnél lehetetlen elkerülni, hogy egy kiéheztetett kelet-európai közönség ne a kedvenceit akarja hallani.
Pedig a zenekar láthatóan mindent megtett, Flea és Kiedis jókat trécselt a számok között, Klinghoffer már alapból izzadtan jött fel a színpadra, Chad Smith pedig sorra dobálta maga mögé vagy a közönségbe a dobverőit. Különösen Flea volt elemében, aki egy idő után félmeztelenre vetkőzött (majd Kiedis is követte a példáját), és láthatóan elképesztően élvezte az egészet. Persze illendőségből mondta, de még így is tök hihetőnek hangzott, amikor azzal zárta a maga a részét, hogy örülök, hogy magyar lehetek. Flea lelkesedése átragadt Kiedisre is, aki valahol az ötödik szám környékén kezdett el csak hamiskás lenni, de végig meglepően szépen, egyenletesen hozta azt, amit általában inkább stúdióban hallani tőle. Inkább a dobos, Chad Smith volt furcsa, hogy az elején többször is belebakizott a számokba, de aztán ezt kompenzálta a nagy közös jammeléseknél. Ezzel kapcsolatban azért érdemes megjegyezni, hogy baromi szar lehet Frusciante után gitárosnak lenni a RHCP-ben, mert hiába rak össze az ember két nagylemezt is új tagként, úgyse lehetsz sohasem te az első.
Hiába próbálták rengetegszer bevonni a kommunikációba szegény Klinghoffert, és adtak neki teret improvizálással meg egygitáros balladával, kicsit olyannak tűnt, mint amikor az ember egy friss szakítás után napokon belül összejön valaki mással, és mindenképpen be akarja bizonyítani a haveroknak, hogy ez a kapcsolat most az igazi, majd meglátjátok. Nem az, de ez még úgy sem Klinghoffer hibája, hogy az összes ismert szólót teljesen átírta, amivel sajnos kicsit rontott az ismertebb számok élvezhetőségen. Baromi jó gitáros, efelől nincs kétség, de azt akarom a Scar Tissue végén, hogy zokogjon, sírjon, pityeregjen, a sarokban embriópózban, önsajnáltatva vinnyogjon az a kurva gitár, nem pedig valami teljesen más hangnemben húzza ki a dal csúcspontját. De ez tényleg csak szőrözés, mert a kissé szerencsétlenül összerakott dallista ellenére több mint tisztességes volt a produkció. Ehhez kellett az is, hogy soha eddig nem látott díszlettel, egy hatalmas, kb. 20-szor 20-as lámpasorral lépjen fel a zenekar, ami a plafonról leengedve nemcsak a színekkel játszott, hanem a térrel is, hogy a különböző, már-már hipnotizáló ábrák után a sok kis lámpa kiadja a RHCP logóját a koncert lezárása után, afféle stílusos kilépésként.
Az RHCP utoljára 2016-ban járt a magyar fővárosban, ahol két teltházas koncertet is adott az Arénában. A banda tagjai több napot töltöttek el Budapesten, sőt, a Qualitons zenekar koncertjére is lenéztek. A Lángoló Gitárok szúrta ki azt a viccesre vett videót, amin a zenekar…
A "Californication" óta tudjuk, hogy a zenekartól nem áll távol az animációs klipek és extrém sportok világa, ráadásul nemrég egy videójátékot is lemodelleztek a 2000-es évek elején megjelent videó mintájára. A "Poster Child" is ezeket a régi időket eleveníti fel – ismét grafikusok munkáját (Julien Calemard, Thami Nabil and Hedi Nabil) dicsérhetjük az új kisfilmben, ahol a sportolók is terítékre kerültek egy kis funky-s pszichedéliával megtoldva. A klipet először a zenekar Facebook oldalán tekinthetjük meg, ám hamarosan a YouTube-on is elérhetővé válik. Fotó: Christopher Polk/Getty Images