© Fazekas István Bár ennyire messzire csak a kormány jutott az emojik használatában, egyáltalán nem egyedüli a betűk megspórolása: egy ideje már szinte a teljes magyar politika emojikkal magyarázza el a szövegek mellett Facebookon, milyen érzéseket szeretnének kiváltani az olvasóból. A nemzeti konzultáció meghirdetésének komoly hagyományai vannak, hiszen a Rogán Antal-féle propagandaminisztérium ilyenkor is lehetőséget kap szétszórni egy stadionnyi pénzt: a tavaly nyári koronavírusról szóló konzultáció például összesen 11, 7 milliárd forintba került, ebből a hirdetések nagyjából 9, 5 milliárd forintot vittek el. Nemzeti konzultáció plakát generátor generator wheel. Ez a szokásosnál némileg visszafogottabb kampányt jelent, hiszen csak átlagemberekről szerepeltek stockfotók. © Túry Gergely A nemzeti konzultációk kampányai tulajdonképpen együtt butulnak a tartalommal: az emojik behozása után már nem tudni, van-e hova lépni tovább ebben a műfajban, de nézzük, hogyan jutottunk ide! Bár néha szokott menni arról vita, hogy a nemzeti konzultációknak volt-e valaha is értelme, a vitát talán eldöntheti, hogy az első konzultáció idején még csak kormányon sem volt a Fidesz: 2005-ban Kudlik Júlia ajánlásával gyűjtötték össze az emberek véleményét a dolgokról.
Telefonon lehetett panaszkodni, ráadásul egy autót is nyerhetett az egyik szerencsés. Sokat nem is kellett üzenni: "Most öné a szó" – üzente a plakát, amin a most megszokotthoz hasonlóan nem volt rajta a Fidesz logója. Sikertörténet a nemzeti konzultáció? – Infovilág. Kudlik Júlia Hogy a Fidesz környékén mennyire más hangulat uralkodott még kormányra kerülés után is, azt jól mutatja a 2012-es konzultációs plakát: a kérdőívek adózással, járulékokkal, a nagyvállalatokkal és közműcégekkel, a minimálbérrel és nyugdíjakkal, a devizahitelesekkel kapcsolatos kérdéseket tartalmaztak, a plakátokon például egy boldog család látható, nem mellesleg az egész kijött 976 millió forintból. 2012 után viszont három évig nem konzultált a kormány, de amikor 2015-ben visszatért alig egy évvel a második kétharmados győzelem után, megszületett az a nemzeti konzultációs forma, amit már jól ismerünk: a leplezetlen gyűlöletkampány, ami a legjobb esetben is blőd kérdésekkel üzeni meg, mit kéne gondolnunk a világról. Ez volt a mára már legendássá vált bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció, ami felmelegítette az azóta is a kormány kedvencei közé tartozó migráció témát.
Kedves, hülyének nézett felnőttek, a mai mesénknek ezzel vége, hadoválhatnék nektek napestig, akkor is annyi volna a tanulság, hogy Orbán Viktor és barátai boldogan élnek, amíg meg nem halunk.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annyian használják rosszul, hogy végül is megkapta a dühöngés jelentését is, vagyis itthon erről van közmegegyezés. A migráció miatt felrobbanó fejjel már nem lőttek mellé: az agyeldobást jelző emoji használati jogait például ide kattintva bárki megvásárolhatja, ha esetleg úgy érzi, valójában nem az illegális bevándorlás háborítja fel. Azt nehéz elképzelni, mennyi és milyen tudatosság áll a plakátok mögött: nem nehéz belelátni például, hogy a párt próbálja a tőle egyre inkább elpártoló fiatalokat behúzni a modernnek szánt plakátokkal, de az sem kizárt, hogy nincs is ennyire konkrét cél, és csak újra olyan beszédtémát akarnak adni, amiből a Fidesznek az égvilágon semmi baja nem lehet. Itthon: A kormány új plakátjain túllépett az írásbeliségen, már csak érezni kell őket | hvg.hu. Eddig egyébként bejöttek ezek a húzások: a legradikálisabban buta konzultációk szövegeiből és képeiből rövid időn belül olyan mém tudott születni, amit kis túlzással minden magyar ismert.